Hogy is kezdjem? Hol is kezdjem?
Ez a blog-írás legnehezebb része mindig, elkezdeni. De egyszer muszáj.
Lehetne úgy kezdeni, hogy …
… egy kicsinyke család vagyunk, két kislány, egy francia apuka…
De nem szeretek alapjáraton többes szám első személyben beszélni vagy írni, bár persze adott és indokolt esetben előfordul.
Aztán sok mindenről tetvezek majd írni, lesz itt minden, mint a búcsúban – mindennapok, beszámolók, okoskodások, agymenések, kaja-pia, a csajszik, fotó, ki tudja még mi.
De ami ennek a blognak az apropóját adja, az egy külföldre költözés, ami egyre biztosabbnak látszik, és egyszerre várjuk nagyon, hogy valósággá váljon, de persze valahol félünk is az egésztől, de nagyon.. 🙂
A blog címe után az irány nem annyira meglepő, bár az az igazság, hogy valójában nem is megyünk északnak, de ez amolyan klasszikus ‘félreértés’. Mindenesetre a messze az tényleg messze van. Nem a lehető legmesszebb, de azért mégis eléggé messze.
Szóval irány Kanada! Legalábbis reméljük … azt hiszem.
Fenn, a messzi északon 