Annak idején, bezzeg, és a többi…

A minap azon gondolkodtam, hogy valamiféle európai, és még inkább magyar kényszerbetegség lehet a mások életébe való beledumálás, és a kérdés és minden átmenet nélküli ítélkezés és megmondóművész-lét. Ugyanis azt fontolgattam, mi az, ami NEM hiányzik, és mi az, amiért ennyire nyugalmasak a napjaim (eltekintve persze a gyerekek állandó visongásaitól és a mindennapos vitáktól, de…

Hazaút 2.

Mostanában két dolog tölti ki a napokat, azon túl, hogy életben tartom a családot. Az egyik az, hogy mit tegyek a bőröndökbe, a másik az, hogy hogyan éljem túl az első hetet otthon. Nem könnyű. Először is meg kell küzdeni azért, hogy ne rohanássá alakuljon az otthonlét. Bármennyire is hihetetlen, az ember nyaralni nem azért…

Hazaút 1

Egy ideje azon gondolkodom, hogy vajon mennyire fogom élvezni ezt a közelgő hazalátogatást. Van benne némi tapasztalatom, bár sosem mentünk ilyen messziről haza úgy, hogy esélye csak keveseknek volt meglátogatni. És sosem mentem még haza látogatóba gyerekekkel. Azt gondoltam, hogy talán valamit változtat majd a dolgon, hogy már vannak gyerekeim. Változtat, ugyanis még rohanósabb lesz…

Hullámvölgyek

Mivel nem ez az első alkalom az életemben, hogy másik országban élek, mint ahol születtem és felnőttem, voltak elképzeléseim arról, milyen is lesz valójában idegen országban lakni. De még én sem gondoltam, hogy majdnem tíz hónap után is olyan lesz, mintha csak nemrég érkeztünk volna. Nagyon elszaladt az idő, és én még mindig alig ismerek…

Juharszirup túladagolás a cukorszezonban (azaz jön a tavasz)

Ha már itt élünk Québecben, és ha már ilyen elképesztően hosszú ez a tél, kihasználjuk a hely adta összes lehetőséget, főként, ha evésről és ivásról van szó. No, nem azt szeretném mondani, hogy leisszuk magunkat, mert nem bírjuk elviselni a hideget, de azért erősen értékeljük a kisüzemi sörfőzdék adta lehetőségeket. Nem tudom, pontosan mit mutat…

Lila lufi

Az egész egy lila lufival kezdődött. Igaziból nem, az egész nem a lila lufival kezdődött, de ez pont április ,9-én történt. Szóval a családi napköziből egy lila lufival indultunk haza. Fújt a szél, hideg, északi, csípős szél, amit április 9-én azért eléggé zokon vettünk. De legalább sütött a nap. Persze a Manót cipelni kellett, mert…

Tavaszi szél

Tudom, tudom, még csak február van, én meg már jövök itt a tavasszal. És azt is tudom, hogy ebben az országban még nagyobb balgaság elhamarkodottan elkezdeni tavaszi levegőről áradozni, mint Magyarországon - ahol megtették ezt barátaim pár hete, most meg hullik a hó. Na de akkor is, álmodozni lehet. Ugyanis most úgy látom a helyzetet,…

Kocsikázzunk 1.

A minap szóba került a blog Facebook oldalán, hogy érdemes-e vezetni vagy sem, és elhangzottak pro- és kontra érvek a tömegközlekedés kontra autózás témában. Úgy gondoltam, kicsit jobban kifejtem ezt a témát, amiről olyan sok szenvedélyes vitám volt már barátokkal, családtagokkal. Kezdve azzal, mi a helyzet itt, Kanada egyik kisvárosában. De mindenek előtt meg kell…

Fogadalom – nem fogadalom

Sosem szoktam fogadkozni újévkor. Eleve kicsit mindig rácsodálkoztam erre a nagy újévi mifenére - hiszen csak egy másik nap az évben. Oké, fordul a naptár, és most már más az évszám, de valójában nincs igazi jelentősége, amióta valódi felnőttnek tekintem magam, mindig is sokkal jobban kötődtem a természet által diktált ritmushoz, amihez a szervezetünk is…

Újra helló!

Így a téli pihenés után - ami a blogra is vonatkozott, újra itt. Nem történt semmi különös, amiért szünetelt a blog, egyszerűen csak együtt töltöttük az időt, aztán elkezdődött az iskola, és elromlott a számítógépem, és kevés dolgot utálok jobban, mint a telefonon pötyögni. Elég érdekes volt ez a téli szünet - miután korán érkezett…