Február végén voltunk Elzászban, és akkor kértétek, hogy írjak róla valamit. Akkor azt gondoltam, hogy ez majd egy sorozat lesz. Most azt gondolom, hogy fogalmam nincs, mi lesz, mert abban sem vagyok biztos, hogyan és mit írjak erről a vidékről.
Írjam le a történelmi hátterét és hogy miért is ilyen érdekes világ ez a Rajna és a Vogézek közé illeszkedő vidék? Azt bárki elolvashatja, de esetleg itt hozhatnám meg ehhez a kedvet.
Írjam le, hova érdemes menni, ha csak három napod van rá? Vannak ötleteim, persze. (A cikk végén leírok egy egy-két napos programot, amiből lehet három naposat csinálni.)
Vagy csak beszéljek, meséljek róla, aztán lesz ami lesz? Azt hiszem ez lesz. 🙂
Átnéztem sok-sok elzászi képet az elmúlt 14 évből, rengeteg képet nem találok, de a fejemben minden látogatás élénken él. Próbálok minden kirándulást, élményt felidézni. Ha szerencsétek van, egyszer megtalálom azokat a képeket is, amikor a még totyogó lányommal áfonyát szedtünk és árnikák között sétáltunk fent a hegyen.
De miért Elzász?
Elzász már az én identitásom része is, hiszen a gyerekeim identitásának része. Van bennem egy utálom szeretni, szeretem utálni érzés ezzel a vidékkel kapcsolatban, de azért többnyire igazán szeretek ide visszatérni. Én amúgy is olyan ember vagyok, aki szeret visszajárni azokra a helyekre, amiket már látott. És bár Elzászba tizennégy éve játok vissza, még mindig nem láttam Haut-Rhin felét, Bas-Rhinről nem is beszélve. Bas-Rhin fővárosa Strasbourg, és azt gondolom ez az a város, amivel a legtöbben azonosítják Franciaország ezen vidékét. Csodálatos város, és most nem is szeretnék róla igazából beszélni, mert Haut-Rhinre szeretnék koncentrálni. Ez a borok, a vasút és autók vidéke, a gólyák országa (legalábbis a franciák szerint 🙂 ).
Gólyák
Akkor talán tisztázzuk is ezt a gólya dolgot.
Nekünk itt Közép-Európa másik végén furcsa lehet az a gólya mánia, ami Elzászban honos. Ugyanis Elzász egyik szimbóluma a mi kedvenc madarunk. Sok-sok gólya nem is vándorol már el télen, mások pedig, sajnos, megtanulták, hogy jussanak könnyen ételhez anélkül, hogy különösebb erőfeszítéseket kellene tenniük. Ez a jelenség legjobban az egyik legnagyobb autópálya pihenőhelynél, Haut-Königsbourgnál figyelhető meg, ahol a gólyák nem csak kukáznak, de kéregetnek is, olykor veszélyesen közel merészkedve a pihenő és étkező emberekhez. Nem mondanám, hogy kedves, barátságos módon közelítenek olykor, érdemes itt megpihenve inkább elkerülni őket.
Na de honnan is ez jelkép? Franciaországban Elzász gyakorlatilag az egyetlen vidék, ahol gólyák fészkelnek és költenek. A híres Hansi illusztrációk főszereplője is gyakran a gólya, és ezek a rajzok nagyban hozzájárultak a madarak népszerűségének elterjedéséhez.
Itt is, mint annyi más helyen, a gólyák veszélyeztetett faj, és egyre kevesebb tér vissza azok közül, akik telente elvándorolnak melegebb éghajlatra. A helyi önkormányzatok a gólyákat azzal próbálják meg segíteni, hogy műfészkeket állítanak nekik, a sérült gólyákat pedig télen is etetve tartják életben, például Cernay-ben is, ahova mi járunk rendszeresen. (Sosem felejtem el az első ilyen etetés látványát, mikor eg y gólya egy csirke-részt lazán egyben lenyelt, és igen szépen látszott a torkán, ahogy csúszik le az étel. ) Ezekben a központokban cél az is, hogy a madarak, ha lehetséges visszatérjenek a természetes közegükbe. Ami itt bizony azt jelenti, hogy valóban a házak tetejére rakják a fészkeiket, aminek azért nem mindenki örül, bár a hagyomány szerint szerencsés ház az, ahova egy gólya fészkel.
Az utóbbi időkben a helyi gólyák száma szerencsére növekvőben. Most februárban, annak ellenére, hogy elég hűvös idő volt, már párzást is láttunk, és bőven készültek a további fészkek a városka közepén.
Hansi illusztrációk
Az elzászi identitás egyik fontos elemei a Hansi rajzok, legalábbis ahogy én észrevettem. Az idősebb generáció azon a vidéken, ahol én járok gyakran, nagy becsben tart mindent, amin ezek a képek és figurák szerepelnek: tányérkészletek, csészék, képek, kekszes dobozok még mai is sok felé kapható és keresett darabok, nem csak a turisták részéről.
Jean-Jaques Waltz, colmari születésű művész alkotásairól van szó, aki akkoriban élt, amikor ez a határmenti vidék többször is “gazdát” cserélt. Hansi (ez volt a beceneve) maga francia párti elzászi volt, ami talán leginkább abban látszik, hogy gyakori a francia kokárda a képeken megjelenő emberek öltözetén. Rajzait ma már tekinthetjük a helyi folklór részeként.
Colmarba látogatva érdemes benézni a múzeumba, ami ezeknek a rajzoknak lett szentelve. Itt, természetesen, rengeteg szuvenírt is meg lehet vásárolni, de nem csak náluk, gyakorlatilag egész Elzászban a gólya és Hansi dominál a szuvenír boltokban. (Az én titkos kedvencem a mini kuglóf forma.)
Minden ami Elzász 2 percben
Ha valaki Magyarországról Elzászba érkezik, nem igazán érzi majd azt, hogy ez egy másik világ. Aminek mi a keleti végén vagyunk, annak ők a nyugati végén élnek. Ez itt Közép-Európa, ha tetszik, ha nem.
Ha az adventi időszakban érkezik a látogató, úton-útfélen ugyanolyan karácsonyi vásárok vannak falvakban, városokban, amiket mi is ismerünk és látogatunk. (Az én személyes kedvence nem a legismertebb, de szerintem a legbájosabb, Eguisheimben van, de a kaysersbergi is nagyon kedves.
A mézeskalács, amit mi is eszünk, nem olyan sokban különbözik attól, amit ők is esznek. Az aprósüteményeink is sokszor hasonlóak.
A savanyúkáposzta nemzeti étel choucroute formájában.
A gólyák, ahogy láttuk, ide is hazajárnak még.
Történelmileg pedig végleg nem tudunk egy környékbeli családtól szabadulni, akármennyire is szeretnénk.
Akik pedig hallottak már sváb beszédet a magyarországi sváb falvakban, felismerhetik az elzászi nyelvben ugyanazt a hanglejtést is. (Igen, ezt a nyelvet még mindig beszélik pár faluban. Elég érdekes élmény a Sundgau vidékén bemenni egy boltba. Amúgy itt a rántott ponty is egy ismert étel.)
Ha maradunk a gasztronómiánál, elvégre ennek a blognak tetemes része ételekről szól, semmiképpen nem szabad elfelejteni olyan jelenségeket, mint a munster sajt, aminek különösen kellemes változata a tavaszi tejből készül, hiszen ebbe benne vannak azoknak a virágoknak is a hatásai, amik a friss, tavaszi legelőkre kiterelt tehenektől származik. Könnyedebb, ízesebb, mint a későbbi sajt, ami sokkal testesebb.
Ne feledkezzünk meg az isteni perecekről, természetesen van munsteres változata.
A sörök és a borok is részei a helyi kultúrának – míg északra a sörök dominálnak, addig délen az elzászi borút fontos része a tájnak. A Meteort emelném ki a sörök közül, ami továbbra is független nagyobb sörfőzdéktől, és a helyiek büszkesége. Ha pedig a borokról beszéltünk, a fehérborok rajongóinak Elzász maga a menyország. A Vogézek keletre és dél-keletre néző lejtőin, csodálatos talajon termesztik itt a szőlőt. Már a rómaiak korában megtelepedtek itt az első borászok, és ez azóta is szakadatlanul fontos eleme a helyi életnek. A helyiek még mindig hagyományosan Tokai-nak említik – a pinot gris egy kedvelt bor helyben. A gewurtztraminer és a rizling is természetes gyakori fajta. És remek crémantokat lehet kóstolni. Gyakori, hogy a családoknak megvan a maguk pincészete, ahova járnak, a mi kedvencünk a Vieil Armand . Hagyományosan legalább egy üveg borért elzarándokolunk ide minden látogatásunkkor.
Érdemes végigautózni Colmartól Thannig az elzászi borúton. Csodálatos vidék.
Sokezer év
A Vieil Armandról jut eszembe a történelem. Ez egy első világháborús állócsata emlékhelye, fenn a hegyekben. Másik neve Hartmannswillerkopf. Mindenképpen érdemes felmenni, és megnézni, emlékeztetni magunkat arra, miért nem érdemes romantizálni a háborúkat.
Elzász a legrégebbi idők óta lakott vidék. Vannak itt kelta emlékek. A legtöbb ma lakott település helyén már a római időkben is éltek és kereskedtek emberek, több régi rómaiak által épített út mentén ma is utak futnak. A Rajna völgye mindig is egy gazdag és rendkívül forgalmas kereskedelmi útvonal volt.
Később a középkorban voltak itt erődített városok, szabad városok. Később a harminc éves háború során került francia fennhatóság alá Elzász, és úgy tűnik a helyiek hamar átvették a francia identitást (a háború alatt sokan odavesztek, így elég magas volt ekkoriban a frissen betelepültek aránya). Alapvetően egy katolikus, német nyelvű, de francia öntudatú vidék lett. Mikor aztán 1871-ben ismét a németek tették rá a területre a kezüket, ez mit sem változott. Még kétszer cserélt Elzász gazdát, a második világháború vége óta azonban már végleg Franciaország része, apró extrákkal. Itt ingyenesek az autópályák, a papokat és tiszteleteseket az állam fizeti, és pár nappal több szabadnapjuk van.
Gyerekekkel vagy nélkülük
És hogy hova érdemes amúgy még menni, például ha nem jó az idő vagy csak nem a bor számunkra a legfontosabb?
Mulhouse ugyan egy iparváros, aminek a belső városrészét eléggé tönkretették a modernizációval , mégis gyerekekkel ez a környék a legbarátságosabb. Itt van a Cité du Train és a Musée National de l’Automobile, azaz a vasúttal és az autókkal foglalkozó nemzeti múzeumok.
Mulhouse mellett van az Écomusée d’Alsace, ami gyakorlatilag egy skanzen. És nem messze tőle egy vidámpark, amit még én is el tudtam viselni, név szerint a Le Parc du Petit Prince, azaz a Kisherceg Park. De van itt textilipari múzeum, elektronikai múzeum is, a helyi bányászat történetéről is lehet tanulni. A város ráadásul a legideálisabb helyen van, Bázeltől nem messze, ahova arepülők érkeznek például Budapestről (de vonattal is elérhető könnyebben). Mulhouse környéke, például a Thann környéki városok és falvak kiváló kiindulási pontok egy csillagtúrához a vidéken. Innen semmi nincs igazán messze ami érdekes, Colmar, a világ legkedvesebb városa például csak egy órára van.
Mert ha valahova érdemes tényleg elmenni, az Colmar, ha esik, ha fúj. De amúgy rendszerint süt a nap, mert a város mikroklímája nagyon kellemes. Innen érdemes indulni a borútra is, útba ejteni nem csak a falvakat és borozókat, de érdemes feltölteni a kulacsokat Wattwillerben a forrásból , utána pedig felmenni a hegyekbe, kirándulni egyet. Az áfonyás pite híres idefenn a klasszikus hegyi fogadókban. Lefelé jövet, Mulhousetól nem messze pedig érdemes megállni az oelenbergi szerzetesek boltját valami helyi finomságért.
És hogy mikor érdemes ide látogatni? Ha csak egy tanácsot adhatok, ne februárban menjetek Elzászba.
Fenn, a messzi északon 