Az utolsó 2020-ban

Ez az év nekünk (hangsúlyozom, nekem és a kiscsaládnak) nem volt rossz. Nehezített terep volt, kellemetlen is sokszor, sok újjal, bizonytalannal, és nagyon sok bajjal a világban. De a mi kicsinyke családunknak nem volt rossz éve. Sőt, le merem írni, hogy nem 2020. tehet mindenről, és 2021-ben sem lesz máshogy.

Én hiszek a tudományban és a tudománynak. Kevésbé hiszek a politikusoknak. Mindig próbálom magam megérteni és kigubancolni, hogy mi is történik. Ebben az évben úgy éreztem, nincs más dolgom, mint elfogadni, ami van, és próbálni azt a lehető legjobban megélni és abból kihozni, amit lehet. Mert ez eltart majd egy darabig, nem is ez lesz az utolsó ilyen járvány szerintem, így jobb megtanulni vele élni, mint folyton csak ülni, panaszkodni és jajveszékelni. Hiszen látom, hogy mi mennyivel jobb helyzetben vagyunk annyi más embernél. Tudunk alkalmazkodni, van rá lehetőségünk, van miből ételt venni, fűteni, kifizetni a lakbért. Ebben az évben ez még sokkal több embernek volt kivitelezhetetlen, így inkább érzem magam szerencsésnek ezekért. Nehéz volt? Igen. Volt már nehezebb évem? Volt.

Ez nem azt jelenti, hogy rózsaszínben látom a dolgokat, pusztán csak ennyit – én magam miatt nem panaszkodom, nem utálom 2020-at. Viszont rettentően aggaszt, amit látok, és rettenetes, hogy hány életet forgatott ki gyökerestül ez az év. És még csak nem is a vírus, a vírus nem hibás mindenért, sőt, jórészt semmiért sem, ha jobban megnézem. Ezek mind emberei tényezők. Na nem azoké, akiknek az élete teljesen felborult, inkább a nagyokra gondolok. De ennél jobban a politikába nem szívesen megyek bele (és ne konteokra gondoljatok, az összeesküvéselméletek nem az én barátaim:) ) Én csak azt remélem, hogy a végén talán tanulunk valamit ebből, azt, amit tényleg meg kellene tanulni, és nem folytatjuk ott, ahol abba(sem)hagytuk. De tartok tőle, hogy nem így lesz.

Mi a téli szünet nagy részét azzal töltjük, hogy lassulunk és kirándulunk. Csodás érzés. A nyugis decemberem pont úgy alakult, ahogy elterveztem. Bár nem pont úgy, ahogy a tervezőbe írtam, de a végére a lényeg nem változott – december 23-án minden készen volt, csak a frissen elkészítendő ételek maradtak hátra. Szenteste már kora délután nem volt más dolgom, mint ülni és ejtőzni. És azóta sem nagyon fordultam meg a konyhában. És ez volt a nyugis december lényege, így az idei évben abszolút sikernek könyvelem ezt el.

Azóta voltunk korizni, sétálni, néztük a zuhogó esőt (14 fok, monszun, ez volt a karácsony idén Quebecben). És végre eljutottunk a kedvenc folyóm mentén egy parkba, ami mint kiderült, kemping is, így remélem idén tavasszal majd sátrazunk is egyet itt.

Nem tudnám megmondani, miért a Batiscan a kedvencem, de ahányszor valahol érintjük, lenyűgöz ez a folyó. Valószínűleg nem is kell az ilyen érzésekre magyarázatot keresni. Ez csak az emberi lényünk része, hogy mindent meg kell értenünk (lásd elképesztő konteok, chipes oltások és mindenről IS a Bill Gates tehet).

Nagyon sok itta folyó, a Szent Lőrinc-folyóba errefelé elég sok folyó ömlik, és mindegyiknek meg van a maga bája. És persze nekem télen kell elmennem először ide fotózni, mert errefelé mindent télen érdemes először látni (amihez nem kell folyóra szállni). Esetleg ősszel.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s