Miért éppen Kanada

Azon túl, hogy mert ott kapott határozott idejű munkát Emberünk? Nem véletlen, hogy ott kötünk ki kis időre, ez egy jól átgondolt vállalkozás.

De mégis, mit gondolunk általában Kanadáról, itthonról nézve?

“Jó, csak hideg van”. Vagy “jó, és legalább van rendes tél”. Nagyon úgy néz ki, hogy ez nem lesz egy vitatott tény, bár sokan azt hiszik, hogy Skandináviához hasonlóan északon van, így télen rövidek a nappalok. Nem, nincs annyira északon, pedig a blog címe is ezen a tévedésen alapszik. Kanada sűrűn lakott része nagyjából ugyanazon a szélességi körön fekszik, mint Magyarország. De igen, igaz, hogy a tél hosszabb, mint itthon, és ott még tényleg van rendes tél, azért úgy tűnik, hogy sajnos a globális felmelegedés nem ismeri a határokat. Idén ott is korábban tavaszodik.

Kanada szép. Jó, lehet, hogy Toronto bel-, kül- és elővárosai nem olyan szépek, ahogy órákon át áll a dugó az utakon, és város van város hátán. De Kanada egy nagy ország, ahol a nagyobb városokon túl természet van. Amolyan igazi természet. A csodás juharfákkal, amik ősszel a legvadítóbb színekben pompáznak, hatalmas folyók, óceán, bálnák, sziklák, erdők. Ha csak egy hétre mehetnék, és megválaszthatnám, hogy mikor, akkor biztosan ősszel mennék. De most komolyan, nézzétek meg például itt.

Justin Trudeau. Lássuk be, ma a világpolitikai színtér egyik, ha nem az egyetlen, valódi díszpéldánya a kanadai miniszterelnök (nem elnök, az államfő II. Erzsébet). Most tekintsünk el attól, hogy a kanadaiak egy része nincs vele megelégedve, a belpolitikáján lehet vitázni, vagy a környezetvédelemmel kapcsolatos törekvései sem tökéletesek (azért legalább vannak). De a pasi feminista, ennek hangot is ad, és jelenleg ő az a politikus a világban, aki el tudja adni az országát annak, aminek mindenki a környezetemben gondolja – az egyik, ha nem az egyetlen teljesen vállalható ország ma a világban. És, ne tagadjuk, nem egy rossz arcú emberrel állunk szemben. ( Tegyük egymás mellé a nagy, vezető, vagy akár az összes ország államfőjének képét, és akkor még a legelvetemültebb ellenzőknek is be kell látniuk, hogy ez az ember jóképű. )

Gyerekközpontúság. Nem tudom, ebből mennyi igaz, de van egy baráti család, akik Ontarioba költöztek fél éve, és teljesen el vannak ájulva. A gyerekek a francia rendszerből kerültek a kanadai rendszerbe, és zongorázni lehet a különbséget. ( Ehhez tudni kell, hogy én nem látok sok különbséget a magyar és a francia rendszer között. És egyikért sem rajongok. ) A gyerekek szeretnek iskolába járni, nem feszültek, elmúltak a stressz betegségeik. Foglalkoznak velük, nem elkönyvelik nehéz, hisztis gyereknek. A nagyobbik kislány problémáit észreveszik és kezelik, szó nélkül. Van asszisztensi rendszer az iskolában is, a nehezebben kezelhető gyerekeket nem rossz gyerekként kezelik, hanem segítőt kap. És sorolhatnám. Persze lehet, hogy ami ott alap, az Québecben majd nem lesz az, kiderül majd. De az biztos, hogy ha ránézünk a legutóbbi PISA eredményekre, akkor Kanadát elég előkelő helyen találjuk – Magyarországhoz képest pláne.

Ott (most) nyugi van. Ezt most még annyira sem fejteném ki, mint a többi pontot 🙂