A posztot múlt csütörtökön írtam, csak sikerült elfelejteni.)

Valamelyik korábbi posztban említettem, hogy mik a nehézségek mostanában. Az egyik a számomra teljesen ismeretlen lakás berendezése.

Közben persze magamnak is be kellett látnom, hogy igaziból akármennyire is  húzom fel magam a sokadik online bolt készletének áttúrásakor, és kérdezem magamtól, hogy miért is csinálom én ezt, ez valójában az a rész, amivel elvonom a figyelmemet a többi stressz faktortól.

Például jogosítványt kell szereznem. Fél év alatt. És egyelőre ott tartunk, hogy minden elsőre sikerült.  Már csak az elsősegély vizsga van hátra (ma). Hiába, a kényszer nagy úr. Úgyhogy mikor elkezdek nagyon remegni, hogy majd pont ez elsősegély nem sikerül, akkor nekiállok kanapékat böngészni és kitalálni, vajon melyik illik a sosem látott nappaliba majd.

Vagy megvannak a repülőjegyeink. Pontosan tudom a dátumát az utazásnak. És mikor nagyon képen vág a realitása annak, hogy az első két órája az utazásnak csak egy szakasz, és nem a végcélhoz visz, akkor gyorsan kávéfőzőket kezdek keresni. Úgy vélem, hogy ha már egy baromi messzi országban, mi több, egy tök másik kontinensen leszek potenciálisan igen magányos (eleinte biztos), a minimum, hogy jó kávét ihassak.

Próbálom a színeket kombinálni, arra gondolva, hogy rohadt hosszú lesz a tél, és biztosan kellemes lesz egy színes lakásba hazaesni a két méter hóból. És akkor eszembe jutnak a macsekok, hogy ők nem lesznek ott, mikor hazamegyünk majd a hidegből. Úgyhogy beletúrom magam a tányérválogatásba, hogy ne a cicákra gondoljak hanem arra, hogy milyen klasszul mutat majd a süti ezeken a tányérokon.

De azért vannak jó pillanatok is, mondjuk úgy, hogy ezekkel igyekszem jó részekre koncentrálni.

Grillezőket szemezgetek, és igyekszem nem gondolni arra, hogy igen rövidke lesz a grill szezon, aminek nagy részét amúgy is a Balatonon készülünk tölteni. De hát kell a klassz étel az életünkbe. Úgyhogy igenis lesz grill a kertben.

Aztán az ágyakat is úgy keresem, hogy hány vendég lesz a maximálisan várható. És hogy hogy férünk majd el? Hány plusz gyereket szeretnénk majd potenciálisan vendégül látni ama másik kontinensen? Hány nagyszülő lesz vajon egyszerre jelen adott pillanatban? Reméljük, mindenki el tud jönni látogatni a kint töltött idő alatt, akik szeretnének.

És mindezt még mindig úgy, hogy sosem voltam abban a lakásban….

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s