Melegrekord

Én vagyok az a közép-európai csaj, aki nem szereti a kánikulát, és ha mégis el kell azt viselnie, akkor a balatoni diófa alatt szeret egy nyugágyban ülve szenvedni a nagy melegek közben. Lehetőleg egy jó rozé fröccsel a kezében.

És én vagyok az a közép-európai csaj, aki ahányszor elmegy északra, vagy esetünkben északnak-tűnő vidékekre, tuti biztos, hogy az évszázad melege van. Vagy csak az átlagosnál kicsit melegebb indián nyár. És nincs jó rozé fröccs sem.

Tegnap megdőlt Montrealban a meleg rekord, de szerintem egész Québecben. Ma én 40°C-ra saccolnám a meleget, ha nem tudnám, hogy igaziból csak 29°C van hivatalosan, ami tíz fokkal többnek érződik. A pára mindent visz, az én elmeállapotomat is. Tegnap véletlenül kimerészkedtem a napra, és úgy éreztem, lesül rólam a bőr. Akkor eszembe jutott, hogy délebre vagyunk, mint Budapest, a meleg az itt is meleg, a nap az szúr, a párás idő meg itteni hagyomány.

Mindenesetre, a nagy melegre való tekintettel, elmentünk a La Mauricie Nemzeti Parkba, azt gondolván, hogy talán egy erdőben hűvösebb lesz, mint a városban. Mint már talán említettem, Kanada idén 150 éves (a részletekbe és a kötözködős részbe most ne menjünk bele), és ezért idén a nemzeti parkokba szóló kártya ingyenes. Mert hogy ezek a parkok lezárt területek, ahova a belépés bizony nincs ingyen. Ellenben rendben vannak tartva, WC van sok helyen, vannak parkolók és rendes utak, kijelölt ösvények. És az egyik tónál, mint kiderült, egy strand. Mi puszta véletlenségből időben érkeztünk, és még tudtunk parkolni, pedig nem is készültünk a strandra. Csak az tűnt fel, hogy mindenki nagy hűtőtáskákkal, napernyőkkel és kemping székekkel gyorsan vonul a tó irányába a sebesen telő parkolóból. Kirándulni készültünk és piknikezni, a vége persze az lett, hogy a Csajok a hideg tóban nyakig merültek. Mire lesétáltunk a pár kilométerünket (a Lányok miatt nem vállaltunk be hosszabb utat), ebédidő lett, a part megtelt, de még volt piknik asztal, megebédeltünk (és megállapítottuk, hogy legközelebb hozzuk a faszenet és a grillezni való cuccot is, mivel az asztalok egy részéhez van előre telepített grillező is), és jöhetett a víz. Mivel fürdőruhával nem készültünk (mégis ki a fene gondolta, hogy egy nemzeti parkban strand van. A kajak bérlés az rendben van, de egy homokos strand…), a Lányok mentek csak be, bár a Nagykisasszony éppen nagyobbodik, és úgy döntött, a pólója rajta marad.  Paradox módon, az erdő szélén árnyék sehol, úgyhogy én visszamenekültem a piknikasztalokhoz, de előbb készítettem persze pár képet a Kiscsaládról meg a természetről. Előtte meg sok képet sok gombáról, Sárinak szeretettel 🙂

Mauricie 24 septembre collage champignons

 

(Nem török természetfotósi babérokra, senki ne kezdjen el komolyan aggódni.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s