Az első hó

Úgy hallom, sokan epekedve várják az első téli élményeinket. Hiszen Kanada híres a teleiről, ebből is adódik a blog nevében is megjelenő félreértés – ahol ilyenek a telek, az tuti északra van. Persze azért tegyük hozzá, hogy ez egy igen nagy területű ország, aminek egyes területei valóban eléggé északon vannak, de most nem is ez a lényeg, mert mi itt élünk most, a Szent Lőrinc folyó partján, Montreal és Québec város között fél úton, és ez ugye kb. annyira van északra, mint Budapest.

Egyelőre ellentmondásos ez az első randi. Még úgy másfél-két hete kezdődött, amikor egyszer csak jött egy északi szél, ami fújdogált egy délutánon át, és hozott egy olyan -8 fokot, ami -15-nek érződött, és nagyon de nagyon párás volt. Pedig nekünk mindenki állította, hogy a telek itt szárazak.

Mindenesetre én úgy döntöttem, hogy mivel ennél még sokkal hidegebb is lesz, szokjuk a dolgot, és nem mindjárt a bundabugyit kapom elő a bunda kesztyűvel, hanem úgy öltözünk, ahogy otthon szoktunk, mikor tényleg hideg van. Ez a hideg csak egy napig tartott, aztán kicsit felmelegedett, de az első kis kóstoló megvolt. Már akkor többször ígérték, hogy megjön az első hó, ami nem fog megmaradni, hiszen mégiscsak november van, nem január, és ez még mindig csak az ősz. (Szerintem az ősz egy hónapig tartott, amikor hordhattam az őszi ruhákat. Ez nem ősz, ez tél. Ahol már a téli kabátot hordunk, az mégsem lehet ősz!!)

Aztán volt egy kis pihenő. Felolvadtak a befagyott pocsolyák, pár napig ömlött az eső, és mi minden nap epekedve vártuk, hogy mikor esik már a hó, amit beígértek.

És egyszer csak vasárnap, nagyis skype-olás közben hatalmas pelyhekben elkezdett hullani a hó. Ami el is olvadt, nagyjából rögtön. De érződött, hogy készül valami. Tudjátok, azok az illatok, a fuvallatok mások, mikor jön a havazás, és hát a hőmérséklet is érezhetően esett. Persze az ónos eső és eső maradéka még ott volt, ráolvadt a hó is, ami leesett először, hogy aztán ez mind elkezdjen megfagyni. (Téli gumi meg sehol még.) Ebéd után pedig rázendített a hó, de úgy rendesen. Estig le is esett pár centi – ez itt semmi, éjjel pedig szépen minden ami alatta volt tükörjéggé fagyott ott, ahol addig még ezt nem tette meg. Mínusz 7 fokban ugyan a hó már nem igazán esik, de a víz fagy.

A legendárium szerint rendkívül hatékony a hóeltakarítás errefelé. Sok helyen már egy hónapja megjelentek műanyag és fém karók a házaknál, ahol befizettek hóeltakarításra. Nem ismerem a rendszert, nálunk a tulaj nem fizetett be ilyesmire, de van négy csodaszép, különféle méretű hólapár, amit felsorakoztatott az alaksori lakás bejáratánál, és el vagyunk látva homokkal is, hogy szórjunk, ha akarunk. Viszont, ahogy így elnézem, most nem osztott-nem szorzott, hogy meg van-e rendelve a hóeltakarító szolgáltatás, mert pont senki feljárója nincs eltakarítva, pedig már 48 órája havazott. És ugyan az utcánkban jár a busz, de itt is épp hogy csak egyszer, ha sóztak, és hókotrónak színét sem láttam.

Ez persze nem szegi itt nagyon senkinek kedvét. Egyrészt mert ez nem mennyiség, másrészt meg a kényszer nagy úr, az iskolabuszok ugyanúgy jönnek-mennek, a buszok is, és a kocsik is. Igaz, kissé csúszkálnak, és a buszsofőrök sem száguldoznak úgy, mint általában.

Mikor tegnap elmentünk a Kiscsajsziért az oviba, amihez a busznak fel kell menni a Hegyre, láttuk, hogy a széles főutak azért teljesen vállalhatók. De csak a széles főutak és a Hegyre vezetők. A kis utca, ahol az ovi van, egy jégpálya, és nem tűnik úgy, hogy el szándékoznának takarítani. Úgyis holnap elolvad az egész. És én ez elhiszem ugyan, de elég nehéz volt normális sebességgel menni a buszhoz, hogy ne késsük le, és nem elvágódni. Nem vagyok a sózás nagy híve, de azért valami igazán jól jött volna az utcákon.

Itt az északi szél, ami egy-egy front alkalmával fúj, elképesztően fagyos. Én eddig azt hittem, hogy a Clark Ádám tér és a Duna vonala a hideg télen, mikor fúj az északi szél, és persze  hideg is, de az valahogy más. Egyrészt otthon párás a hideg, és ezért elviselhetetlenebb, ráadásul újabban nincs hozzá hó. De itt a hideg északi szél fogalma valami egészen mást jelent. Ez tényleg hideg. És egyelőre a páratartalom is nagy, tegnap 83% volt, ami nem segít, mikor a fedetlen buszmegállónak nevezett utcasarkon várjuk a folyton késő buszt.

Azt mondják, hogy akkor lesz igazán kellemes a tél, mikor leesik a nagy hó és elmennek a felhők. Nagyon hideg van, de szárazabb lesz a levegő és süt a nap gyakran. E mellé társul az, hogy nem vagyunk nagyon északon, és a nappali órák száma annyi, mint otthon. Ez feltétlenül pozitív, remélem, igaz is.

Addig is remélem, hogy azért a következő alkalommal majd takarítják a kis utcákat is. A járdákról már lemondtam, nem hiszem, hogy azokkal bárki is foglalkozna. De az úttest, az nem lenne baj, ha tiszta lenne.

És őszintén remélem, hogy azok is jobban felöltöznek majd, akik ma a -7 fokban, ami -15-nek érződött, egy szál vászon cipőben és pulcsiban közlekedtek. Én mindenesetre elővettem a hótaposómat és az új téli kabátomat.