Biztos vagyok benne, hogy nem minden szülő szeretné, ha karriert csinálna a lánya ahelyett, hogy gyerekeket nevelne vagy bármilyen más módon teljesítené a női princípiumot. Viszont hál’ istennek manapság divat lázadozni, máshol meg divat azt gondolni, hogy a nőknek pont olyan jogaik vannak, mint a férfiak, gyereknevelés MELLETT is akár, illetve senki nem köt bele senkibe azért, mert nem akar gyereket, esetleg gyerek mellett munkába áll még akkor is, mikor 3 évig otthon maradhatna, vagy netalántán eldönti, mennyi gyereket szül, és nem teljesíti a kötelező hármas penzumot, amit olyan nagy elánnal sulykolnak belénk már több tíz éve. De akkor sem kell senkit piszkálni, mikor saját akaratából úgy dönt, megvan a lehetősége arra, hogy szépen otthon nevelgesse a pereputtyot. Mert úgy tűnik, szerény hazánkban azért mindenki folyton úgy érzi, úton-útfélen bele kell beszélnie más dolgába.
Megjelent tavaly év végén végre otthon is és a franciáknál is az Esti mesék lázadó lányoknak című “mesekönyv”. Hozzáteszem, alapos lemaradásban vagyunk, mert ugyanekkor megjelent angolul a második kötet.
Nyilván a 7 éves lányom azonnal megkapta a francia változatot. Azért azt, mert nem jött senki Karácsonykor otthonról, és a könyv elég súlyos ahhoz, hogy ne akarjam a postaköltséget senkire ráterhelni. És azóta ez a könyv sláger. Én ennek nagyon örülök, mert van egy lányom, aki igen okos (minden elfogultság nélkül), elképesztően élénk (nekem sehol nincs annyi energiám), ami egy fél ilyen gyereknek kell. Minden érdekli, állandóan kérdez, és folyton beszél. Kivéve mikor olvas. Igaz, még alig tud olvasni, de egész nap bújja a könyveket. Ezt a könyvet is imádja – egyrészt a rajzok érdekesek, szépek, a gyerekeknek is élvezhetőek, de nem szájbarágósan gyerekesek. Másrészt röviden, tömören csodás történeteket olvashat olyan nőkről, akik a maguk korában hatalmas dolgokat alkottak, mégis szinte soha nem hallunk róluk, az iskolában pedig szinte biztos, hogy nem fog róluk hallani. (Bár a kanadai iskola okozott már nem egy kellemes meglepetést.)
Viszont annyira érdeklik ezek a történetek, hogy nincs türelme magának kibogarászni a szavakat (ugye a francia nyelv nem olyan sima ügy, mint a magyar) így este kell egyezkedni a Franccal, hogy mennyit olvas el neki. Hamar letudták az összes mesét, jöhet a második kör.
Mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet. És nem kell sokáig várni vele, a gyerekek a maguk szintjén minden mesét megértenek és azt szívják belőlük magukba, amennyit elbírnak. Ezért olvasva egy Hófehérke közel sem horror, de persze filmen nézve már más tészta. Nem véletlenül mondják, hogy ne nézzék, olvassuk nekik. Minden este, legalább egy mesét, olvassunk a gyerekeknek. És ha ezek a mesék olyanok, amikből még erőt és tudást is szerezhetnek, annál jobb. És ha azt tanulják meg belőlük lányok ÉS fiúk (mert nehogy kihagyjuk a fiúkat ebből az olvasmányélményből!), hogy a nők is képesek arra, amire a férfiak, hogy nők is lehetnek nagy művészek, tudósok, feltalálók, kalandorok, kalózok és politikusok, akkor már biztosan többet tudnak, mint azok, akik szerint a női princípium kimerül a gyerekszülésben és nevelésben 🙂 Mert az is mind szép és jó, de nem pusztán ennyi lehet egy nő.
Fenn, a messzi északon 