A szabadság egy fontos része az ember életének. Az egyik legdöbbenetesebb hír, mikor Kanadáról beszélgetünk valakivel, és azt vitatjuk, hogy milyen lesz, hogy lesz, és hogy valóban ez az ország-e az új Eldorádó, hogy mennyi szabadságot lehet kapni.
Nem gondolnánk, de mi egy luxusban élünk. És a franciák pláne hajlamosak elfelejteni, hogy az, ami náluk megy mindenféle kedvezmény címén, az nincs sehol máshol. Kanadában pedig végképp nincs.
Kanadában ugyanis az alap kötelezően adandó szabadság két hét. Tíz munkanap. Kőkeményen. És még van hozzá provinciánként változóan 6-10 valamilyen kiadandó nap, mint a Karácsony és társai.
Mondtam is emberünknek, mikor az elején elkezdtük az egész procedúrát, hogy lehetőleg azért harcoljon ki többet, mert így ez elég kemény lesz. (Kis önző én arra gondol, hogy Balatonon akar nyaralni… ) És persze azért minden munkáltató még tehet ehhez a 10 naphoz hozzá, így a Franciának több lesz a szabadsága, na de nem annyi, mint itt, vagy annyi, amennyit Franciaországban kaphatott volna. (Ott alapjáraton 30 nap, plusz még mindenféle más néven futó nap, rengeteg nemzeti és egyéb ünnepnap, és még minden vacak).
Arról nem is beszélve, hogy nem lesz annyi iskolai szünet. A franciáknál körül-belül hat hetente van egy két hetes szünet. Ami nagyjából azt jelenti, hogy mire éppen beleszoknak a ritmusba, elkezdenek elmélyülni, addigra vége is, és lehet mindent elölről kezdeni.
Nálunk, Magyarországon azért más a helyzet, szerintem itthon elég jól el vannak rendezve a szünetek. De Kanadában ennyi sem lesz. Az is igaz viszont, hogy nem nyomja össze a tanulás súlya a csemetéket. De persze itt már a magyar rokonság szeme is azért kerekedik, hogy sem őszi szünet, sem tavaszi szünet, mi lesz így. Gondolom semmi, és még az is lehet, hogy el lehet kérni a gyerekeket a suliból, mert hogy ezt még itthon is lehet.
Szóval az élet átkerül majd egy más ritmusba. Nem tudom, miben Eldorádó Kanada, azt pláne nem, hogy mitől az Amerika (nulla, azaz nulla nap kötelezően kiadandó fizetett szabadsággal, és akkor csak a témánál maradtam). De abban biztos vagyok, hogy lehet alkalmazkodni az új helyzethez. Persze az majd egy újabb problémakör lesz, hogy ha én esetleg olyan munkát találok csak, akkor hogyan járok haza nyaranta a Balatonhoz. De ez most még nem téma, így a problémát ezennel el is napolom.
