Húszéves

Idén lesz a húsz éves osztálytalálkozónk. A gimis. Ebből nagy matekosok többé-kevésbé kiszámolhatják a koromat, és örülhetnek maguknak. (Nagy baj, hogy én még mindig 30-nak érzem magam? )

Vannak osztályok, akik rendszeresen összejárnak. De főleg úgy látom, hogy apróbb baráti klikkek azok , akik inkább együtt maradtak, tartják is a kapcsolatot. De mikor ilyen kerekebb dátumok vannak, akkor mintha mindenki kissé jobban felvillanyozódna és igen lelkes lenne. És ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy amúgy vajon miért lelkesedünk ennyire. ( Illetve mások, mert bevallom, hogy engem nagyjából hidegen hagy a dolog. )

Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy ez arra jó, hogy mindenki bizonyítsa, hogy mégsem lett annyira semmirekellő, mint amilyennek jósolták. Adott esetben már annyira nem, hogy van neki pénze jó kocsira meg öltönyre (5 éves találkozó). Vagy hogy vannak, akik azért járnak erre, hogy azt hihessék, megint 18 évesek, ez igaziból az érettségi bankett, és ki lehet bújni az öltönyből (10 éves találkozó). Aztán már a gyerek képei is előkerülnek, még a súlyos földön fetrengés előtt, és elmondjuk egymásnak, hogy így 30 felett már legális a pocakosodás (15 éves).

A húsz éves gondolom már olyan , hogy úgy csinálunk, mintha el sem telt volna ez az idő, és talán végre nyomokban felfedezhetőek lesznek a valódi felnőttek. Persze lehet, hogy akad olyan, aki még mindig azt gondolja, itt még mindig muszáj inni sokat, mert az a menő, és olyan is, aki a menő kocsival jön és képet hoz a házáról. És egyesek aki még mindig le akarják talán  tagadni, hogy már  nem hogy nem húsz évesek, de harmincak sem.

Most még azt kell eldöntenem, hogy el tudok és akarok-e én menni a saját húsz éves érettségi találkozómra. Tartok tőle, hogy a döntés teljesen spontán lesz.

A fenn leírtak nem személyes tapasztalatokon alapulnak, ha egyesek mégis magukra vélnek ismerni, az lehet, hogy azért nem a véletlen műve.