Házasodni, nem házasodni?

Előre lelövöm a poént, hogy nem, nem házasodni. Ez nem az az ország. ahol bármi is ezen múlna. Úgy értem, Kanada nem az az ország.

Évek óta húzódik nálunk ez a kérdés. Mint minden “rendes” családban, legkésőbb akkor, amikor vártam az első gyereket feldobódott az ötlet, hogy akkor ha már jön a gyerek, akkor házasodjunk. Gyerek miatt nem rendezünk felhajtást, amíg  nem korlátozza a jogait a tény, hogy a szülei ilyen hitetlen semmirekellők, úgyhogy kerek-perec megmondtuk, hogy szó sem lehet róla.

Aztán elkezdtek olyanokat mondani, hogy a család az két házas ember, de még akkor is úgy voltam vele, hogy alapvetően a jogaimat nem korlátozzák (még), így nem házasodunk. Mikor a második lányunkat vártam, akkor is csak azért gondolkodtam el rajta, hogy ne szívassanak halálra a hülye papírokkal csak azért, mert nem vagyunk férj és feleség. (A kisebbik lányom egyik kártyáján még mindig az én nevemet viseli, bár a mai napig nem tudom eldönteni, hogy ezt a külföldi apaság miatt, a nemházasság miatt, vagy a kettő együttállása miatt van-e így. )

Aztán eljött az az idő, hogy úgy néha buliztam volna egy jót valamilyen indokkal a barátainkkal, akik eléggé szétszórva élnek a világban, így elég nyomós indok kell ahhoz egy lagzi, hogy mindenkit egy helyen tudjunk egy adott napra.  De végül ezt is elnapoltuk.

És aztán jött ez a Kanada izé. És igen, azt hiszem, hogy ha valamiért házasodnék, így a két gyerek nevével kapcsolatos kálvária után, az a mai fejemmel a papír lenne, hogy minden egyszerűbben menjen, hogy az öröklés sima ügy legyen (ez a francia vonalon merült felk), és a többi.

Csakhogy Kanada nem Magyarország és nem Franciaország. Alapból elhangzott jó tanácsként, hogy ha amúgy szeretnénk se most menjünk gyorsan az oltár elé, mert még a végén azt hiszik, csak a vízumért esküszünk (bár nem tudom, hogy a két gyereket mire vélnék amúgy). De amúgy is a kanadaiak elfogadják az együttélést, így teljesen felesleges emiatt elkapkodni a dolgot, ha már az elmúlt tíz évben nem siettünk annyira.

Szóval annyi a feladat, hogy szépen elbattyogunk a nagykövetségre vagy egy közjegyzőhöz, és leírjuk egy papírra szép mondatokban, hogy igen, mi együtt élünk. Teszünk hozzá egy-két másolatot pár biztosításról, ahol kedvezményezettek vagyunk, vagy pár számláról, amit egyikünk meg a másikunk fizet ugyanazon a címen, nem mellékesen bemutatjuk a két csemetét is, és máris kész az “eljárás”.

Egyszóval, nem házasodunk. Ami azért nagyon vicces, mert mivel 10 éve vagyunk együtt, még a nagyon nem vallásos vidéki ismerőseink is már minden alkalommal rágják a fülünket, hogy ne de mikor, mert az kell. Hát Kanadában nem kell. És majd akkor lesz esküvő, ha nekünk úgy tetszik. (És akkor sem biztos, hogy erről sokan fognak tudni, mert nem vagyunk a nagy felhajtás hívei, pláne nem szeretjük szórni a pénzt, és egy lagzi bizony szerintem pénzkidobás. 😉 De a véleményváltoztatás jogát fenntartom. )

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s