Visszafele blogolás – merthogy ez már két hete történt.
Mikor megérkeztünk, nagy örömmel vették tudomásul a Lányok, hogy csak pár napot kell várniuk, hogy más gyerekekkel szervezett keretek között találkozhassanak. A Cég itteni gyára ugyanis 60 éves, és szerveztek egy szülinapi pikniket a városi főparkba, ami amúgy fizetős, de nagyon helyes kis hely – az egyik sziget a két folyó találkozásánál, ahol nyáron lehet strandolni (mondjuk most pont nem, mert nagyon magas a Szent Lőrinc vízállása, és bekavar a Saint-Maurice vizébe, és mivel Lőrincünk azért szennyezettebb jóval, ráadásul most a montréaliak végtermékével is meg van spékelve, nem engednek be a vízbe), van medence, nagyon klassz játszótér, tiszta normális WC (!) és fedett helyek, ahol rendezvényeket lehet tartani. Na, az egyik ilyen fedett kis helyen volt a buli.
És a kanadaiak még mindig tényleg egyszerűen jó fejek. Semmi flanc, én nem nagyon tudtam volna mondani, ki a munkás és ki a főnök. Két ugrálóvár volt két korcsoportnak, bár egyikhez sem járt felügyeleti szerv és nem volt rajtuk korhatár, így a végén pár apuka is beszabadult a nagyobbikba.
Azonnal be lettünk dobva a mély vízbe, és megismerkedhettünk egy helyi játékkal, a washers-zel ami ugyanúgy dobálózós, mint a pétanque, a mölkky, és minden ezekhez hasonló, csak kicsit bonyolultabb a játékszabály, amit én nem tudtam követni. Jól ki is kaptunk a helyi erőktől, bár megnyugtató volt, mikor a Franc egyik kollégája elárulta, hogy ő 40 éves québeci létére is most játszik csak először ilyet, ne aggódjunk. És tényleg, ő sem volt valami ügyes. De mindenesetre az egész nagy poén volt.
Az étkezésben sem volt semmi meglepő – egy rendezvényekre szakosodott cég négy emberek grillezett hot dogot, hamburgert, kukoricát, amik mellé még volt egy rakás saláta. A gyerekek kedvéért pedig volt Cég színű M&Ms és nyalóka is, az elmaradhatatlan Canada 150 felirattal. (Erről a 150 éves Kanadáról muszáj lesz még beszélnünk.) Plusz Kanada 150-es piros-fehér strandlabda mindenkinek műanyag karkötővel. Tombolán pedig még ez-az.
Nagyon röviden összefoglalva, a kanadaiak még mindig kedvesek, helyesek, vidámak, jópofák, veszik a humort, és van akinek meg-meg értjük a mondandóját. És mikor már épp elbíznánk magunkat, hogy juhéé, na akkor jön mellé egy sokadik pacák, akinek egy büdös szavát sem tudjuk beazonosítani. Érzem már, hogy vicces lesz az első pár hónap, és remélem, csak annyi…
Fenn, a messzi északon 