Véletlen gasztroélmény

Az a múlt péntek egy ilyen kétségbeesős, nem érzem jól magam-nap volt, aminek az lett a vége, hogy egészen klassz mégis minden.

Szerintem nincs olyan költözés, hát még külföldre költözés, pláne gyerekekkel, ami zökkenőmentes lenne és nem járna hullámvölgyekkel.

Most én is egy ilyenben vagyok/voltam, illetve még mindig nehezen evickélgetek kifelé abból a szomorúságból és negatív feszültségből, amivel ide érkeztem. Vannak jó napok meg kevésbé jók. A vizet nem tudom megszokni, aludni is nehéz, minden fa és minden hallatszik.

Na, de ma, például, azt mondtuk, hogy kipróbáljuk a buszozást (ami, megjegyzem, rohadt drága), csak hogy lássuk, az milyen, merre megy, hogyan működik. A házunk előtt van egy megálló, bár szerintem kb. 200 méterenként van egy, ami röhej, de most ez mellékes. Szóval felöltöztünk, mert itt beköszöntött egy hideg front és a szél is fújt meg az eső is cseperészett olykor, és felszálltunk a buszra, ami bevitt minket szépen a belvárosba. Elég korán értünk oda, szinte már valami csalódottság-félét éreztem, hogy itt alig vannak emberek, de mókusok sem nagyon. (Bezzeg a sirályok…)

És akkor belefutottunk egy gasztrofesztiválba, ami a Les Délices d’Automne  nevet kapta a keresztségben. Pont ami két ínyencnek és az ínyenc gyerekeiknek kell. Szinte melegünk lett az izgalomtól, amikor lassan rájöttünk, hogy nem megyünk haza egyhamar, sőt, valószínűleg sétálni fogunk hazáig, mert majd már csak óránként járnak a buszok, mire innen kikeveredünk. És mivel még korán volt a helyi erőknek,  nyugodtan lehetett közlekedni és felfedezni a standokat.

IMG_20170905_075857
Képtelenség volt mindent végigkóstolni, így van mit pótolni.

Mi elsősorban a söröket kóstolgattuk. Québecben kifejezetten sok a kis sörfőzde, a microbrasserie. Szerintem nagyjából minden falura jut egy, és tényleg remek söröket lehet inni. A vörösökkel nem nagyon lehet melléfogni, a stout is rendre nagyon finom. Ezen kívül az IPA-k is igen kellemesek errefelé. Na de a csúcs most a hajdina- és a zab sör volt. Kifejezetten kellemesek, a zab stout olyan krémesen édeskés, szinte kávés ízű volt, a hajdina IPÁ-ból pedig a kóstoló után vettünk egy rendes adagot.

Közben a gyerekek ettek fudge-ot, és olyan jégkását, amiben tényleg jég volt és gyümölcspüré – meg is lepődtek, hogy ez nem olvad szét és van íze. Kóstoltunk nyúl- és fácán grillkolbászt, isteni házi majonézt, gyümölcsös, számomra beazonosíthatatlan jellegű rövideket, és… és… és…

… megkóstoltuk a poutine-t.

3r 1917 5 poutine

Igen, ez a nap korábban érkezett el, mint vártam. A lelkem mélyén nagyon reméltem, hogy nem kerül rá sor. Soha. Egyszerűen  ahhoz túl konzervatív vagyok, hogy el tudjam hinni, hogy egy finom, ez esetben kacsazsírban sült hasábburgonya finom tud maradni, miután nyakon öntik barnamártással.

És bár lehet, hogy csak a hajdinasör tehet az egészről, de szinte ehető volt ez a valami. Nem állítanám, hogy a kulináris élvezetek csúcsa, de pár sör után nem volt kellemetlen.

3r 1917 4
Ebben a képben az a durva, hogy az ég tényleg ilyen színekben pompázott. Lenn pedig a fesztivál.

Mikor hazafelé indultunk az is kiderült, hogy a többség még csak akkor érkezett. Beindultak a koncertek, és kezdett megtelni a kikötő. Az oda vezető utcákon pedig zajlott az élet. Egyszóval, egész pofás kis este kerekedett a végére.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s