A tőzegáfonya itt alapfelszerelés. Kanada a világ második legnagyobb termelője, ami ezt a gyümölcsöt illeti. Errefelé kora ősztől szüretelik, és ugyan hivatalosan azt írják, hogy ősz közepéig, de azt hiszem, ez valójában november elejét jelenti. Ami engem illet, az első tapasztalok alapján az ősz az kemény egy hónap.
Otthon, mikor aszalványokat vesz az ember, vörös áfonyát érdemes keresni, ha erre a gyümölcsre gondolunk. Lényegében mindegy, minden ilyen jellegű bogyós gyümölcsnek rendkívül sok az egészségre való jótékony hatása, és nagyon finomak gyümölcsszószként húsok mellé, vagy édességekbe belesütve. Angolul cranberry az elnevezése, a gyümölcs észak-amerikai változata nem teljesen egyezik az európai változattal. Három jellegzetes faja van, ebből az amerikai tőzegáfonya nő a legkisebb területen, véletlenül pont arrafelé, ahol mi most élünk. Őszintén megmondom, hogy annyira nem vagyok még ezen a téren tájékozott, hogy tudjam, egészen pontosan mit vásárolok a piacon, de ígérem, pótolni fogom ezt. A lényeg mégis inkább az, hogy egy remek alapanyag a konyhában, és nagyon egészséges is.
Az áfonya alapvető gyümölcs a téli időszakban – a kanadai Hálaadás relatíve korán van, de az amerikai Hálaadás és a Karácsony receptjeiben prominens helye van Észak-Amerikában. Általában szószt készítenek belőle, esetleg sütibe sütik, mint én tettem, de lehet kapni szörpöt és gyümölcslevet is. Pontosabban a szörp nem szörp, mert nincs benne cukor, egyszerűen csak préselt áfonyalé. Alapvetően ez egy savanyú gyümölcs, a családban csak én tudom nyersen megenni, de kevés cukorral vagy süteményben kiváló íze van.
Lehet kapni aszalt áfonyát, de a legjobb mégiscsak friss gyümölcsöt vásárolni a kis piacon. Az utolsó piac napon haza is hoztunk egy jó nagy zsákkal, amit úgy, ahogy volt, be is tettem a mélyhűtőbe a helyi erőkre hallgatva. Azt mondták, és úgy néz ki, igazuk van, hogy úgy a legegyszerűbb felhasználni, hiszen ez egy kemény bogyós gyümölcs, csak kiveszel, amennyi tetszik, és kész. És tényleg! Még annyit elmondtak, hogy mindig vágjam félbe a gyümölcsöt, mikor bele teszem a süteménybe – így ki is olvasztom, természetesen – mert úgy érvényesül igazán a tőzegáfonya íze. Ezt ki is próbáltam most, és persze megint igaz lett. (És minden eddigi tapasztalatomat igazolva azt is megerősítette eme helyi információ forrásom, hogy az amerikai receptekből 1/3, de néha akár fele adag cukrot el kell venni, ha nem akarjuk, hogy összeragadjon a szánk. Bár a kanadaiak is elég édesen esznek, de azért nem annyira édesen, mint déli szomszédaik.)
A recept, amit most sütöttem, a véletlen műve. Eredetileg egy szofisztikáltabb szezonális süteményt szerettem volna elkészíteni, de a gyerekek közbeszóltak, nem maradt rá idő, így az egyszerű, gyors és biztos megoldást választottam. Az eredeti receptből elhagytam a tetejére szórt narancsos-vajas morzsát, az áfonyákat beáztattam narancslébe, és valamivel kevesebb cukrot tettem bele. Nem tettem bele semmiféle magot , mert nem volt éppen itthon, de helyette került bele csokicsepp, úgy egy maréknyi, amihez éppen akkor kedvem volt. Nyugodtan lehet sütésre kést csokicseppek helyett apróra vágott ét- vagy fehér csokit használni, én szeretem, ha kicsit beleolvad a tésztába.
Ha nincs sehol vörös áfonya, szerintem nagyon finom kék áfonyával is, de én Magyarországon rendszeresen aszalt áfonyával helyettesítettem. Ez különösen finom a sütikben úgy, hogy előtte narancslébe áztatjuk. Próbáljátok ki!
Ami az írót illeti, ami itt buttermilk néven ismert, nem muszáj leszaladni a boltba érte. Egyszerűen helyettesíthető a megfelelő mennyiségű tej és egy evőkanál citromlé keverékével, amit 10 percig állni hagyunk. Összeugrott darabok lesznek majd a tejben, ami nem baj, ezt a kotyvaszt kell úgy, ahogy van az író helyett beleönteni a tálba.
A liszt lehet sima fehér finomliszt, de akár teljes kiőrlésű liszt is. Ki melyiket szereti jobban. Én most fele-fele arányban használtam, és nagyon kellemes lett.
Azért rém egyszerű ez a sütemény, ahogy minden hasonló édes “kennyér” és muffin recept is, mert nem kell kikeverni homogénre a tésztát, nem kell tojást felverni hozzá, és nem kell keleszteni sem. Mindenképpen érdemes ellenállni minden kísértésnek – ezek a típusú tészták akkor lesznek jók és igazán finomak, ha csak pont addig keverjük, amíg éppen összeáll és épp csak nem csomós.
Ha valaki nem szereti a gyümölcskenyér formában sült süteményeket, viszont a muffinokat igen, akkor ezt a receptet is szeretni fogja. Nagyon egyszerűen csak 180 °C-on kell sütni muffinkapszlikban úgy 20 percig.
Narancsos-cukormázas vörös áfonyás szelet
Hozzávalók:
250 gr liszt
1 kk sütőpor
1/2 kk só
110 gr félbe vágott vörös/tőzeg áfonya *
1 marék felaprított étcsoki vagy csokicseppek sütéshez
1 nagy tojás
150 gr barnacukor
240 ml író *
80 ml olaj – legjobb a repce vagy a felolvasztott kókuszolaj
1 kk vaníliakivonat (elhagyható)
2 ek reszelt narancshéj
opconális: cukormáz a tetejére, nagyjából 120 gr porcukorból és 1 vagy 2 ek narancsléből.
(* = a bevezetőben kitérek ezekre)
Előmelegítem 180°C-ra a sütőt. Kivajazom és kilisztezem a gyümölcskenyér formámat.
Egy keverőtálban összekeverem a lisztet, sütőport, sót, áfonyát, csokicseppeket és félreteszem. Egy másik tálban habverővel alaposan elkeverem tojást és a cukrot, amíg a cukor nagyrészt elolvas. Ebbe belekeverem az írót, olajat, vanília kivonatot és a narancs reszelt héját. Lassan belekeverem ezt a tojásos-írós keveréket a lisztbe, és óvatosan forgatom, amíg csomómentes lesz a tészta. Nem szabad túlkeverni, még akkor sem, ha csábító teljesen simára és homogénre készíteni egy tésztát.
Ezt a tésztát beleöntöm az előkészített gyümölcskenyér formába, egyenletesen elosztom, és kb. 45 perc alatt készre sütöm. Akkor jó, ha tűpróbánál száraz marad a tű. Előfordulhat, hogy hosszabb ideig kell sütni, még az is lehet, hogy kevesebb ideig, érdemes gyakrabban ránézni.
Kivéve a sütőből a formában hagyom kihűlni.
Ez után öntöm le a cukormázzal, de lehet üresen is hagyni, mindenhogy nagyon finom.
Fenn, a messzi északon 