Diéta, nem diéta

Na nem kell megijedni, semmi koplalás vagy szélsőséges étkezés. Az nálunk valahogy nem tud működni. Bár a nagyobb család meg van arról győződve, hogy radikális vagyok, de fogalmuk nincs, miről beszélnek.

Mi mindenevők vagyunk. Ez nem annyira hit kérdése, ami engem illet, hanem megfigyelés – ha elhagyok valami alapvetőt az étrendemből, nem vagyok jól. A kérdés nem az, hogy mit hagyok el, hanem miből mennyit és hogyan fogyasztok.

Mondok egy példát – úgy gondolom, hogy a húsfogyasztás azon a szinten, ahogy a mai modern világban jelen van káros és veszélyes, környezetvédelmi és egészségügyi szempontból sem előnyös. A vegetarianizmust tudom támogatni, a vegánságot is, de a én magam egyelőre nem tudtam úgy elhagyni a húst, hogy ne legyen valami hiánytünetem. Akik ismernek, azok tudják, hogy változatosan és elég tudatosan étkezünk, tehát nem arról van szó, hogy egyszerűen elhagyom a húst és meglepődöm, hogy nem érzem jól magam. Különféle, egyelőre enyhe egészségügyi problémák miatt sajnos nem olyan egyszerű kérdés, hogy mit eszek és mit nem. Ráadásul én nem azt gondolom, hogy alapvetően a húsevéssel van baj, hanem annak a modern, jelenkori formájával és mértékével. Például egyáltalán nem értem, hogy miért gondolják sokan azt, hogy minden nap egyszer vagy akár többször kell húst enni. De ezen lehet vitatkozni sokat, ami nincs ellenemre, de későbbre hagynám.

Az a helyzet, hogy az első félév az itteni életünkben meglepő módon intenzív volt, de leginkább megterhelő. Lelkileg nem csak maga a költözés volt nehéz, de az otthoni dolgaink rendezése és alakulása, a családi élet sem úgy alakult, ahogy azt gondoltuk, és számomra nagyon kimerítő volt az azt megelőző pár hónap is. És az nálam mindig egészségügyi problémákat hoz.

Így aztán kitaláltam, hogy újra aktívabban kell figyelni az egészséges táplálkozásra és a mozgásra, és magamra, mert hiába vagyok itthon, aktív saját időm szinte nem is volt. Mindig történt valami, és a januári kezdés is eltolódott.

De, végül, most itt állunk és belevágok. A cél nem a fogyás, hanem az egészség visszaépítése és jó szokások beépítése a napi életünkbe. A végső cél, hogy rásegítsek a gyulladások meggyógyítására és megakadályozzam továbbiak kialakulását. Energetikusabb legyek és segítsem az emésztésemet.

Hozzá kell tenni, hogy amíg bizonyos szempontból előny, hogy most nem Magyarországon élünk, máshonnan nézve van hátránya is. Mostanra nagyon kevés zöldség elérhető, és itt Észak-Amerikában a genetikailag módosított élelmiszereket nem kell jelölni. Ha biztosra akarok menni bizonyos alapanyagokkal kapcsolatban, akkor a bio és non-GMO megjelölésű termékeket kell megvenni – ez drágább és nehezebb rájuk akadni. Ami viszont előny, hogy amennyiben megtalálom a diétába beleillő élelmiszereket, akkor ezek olcsóbbak, más az adókulcsuk (itt a termékek ára adó nélküli ár, és elvileg számolgatni kell fejben az adót hozzá hogy tudjuk, mennyi lesz a kasszánál a végösszeg). Tehát már azzal olcsóbbak étkezünk, hogy én sütöm a kenyeret, még akkor is, ha a bio lisztet veszem meg, ami sokkal drágább. Már csak azért is, mert a kenyér ritkán finom felénk. Minden nap magamban sírok kicsit a Pékműhely rozskenyeréért vagy a félbarna kenyérért.

Egyszóval most belevágok ebbe a 21 napos kihívásba. Adok magamnak kedvezményeket – nem fogok glutén mentesen étkezni, és lesz benne hús is. A kávémból egyelőre nem veszem ki a tejet, de csökkentem a kávé mennyiségét. A fokozatosság elvét követve nem azonnal veszek ki az étrendemből dolgokat, hanem elkezdem őket elhagyni. Ha úgy érzem, ez jót tesz, akkor lépek még egy fokot, ha nem, akkor várok vele.

Mi az alapja ennek az étrendnek? A gyulladáscsökkentő cél miatt a fűszerek szerepe nagyon megnő és a minőségi alapanyagokon nagy a hangsúly. A gyömbér, kurkuma, fokhagyma elengedhetetlen, de gyakorlatilag minden fűszer és fűszernövény fontos szerepet kap. A folyadékbevételre külön kell figyelni – amúgy is alapvetően sok vizet kellene innunk, de a 21 nap alatt legjobb követni a folyadékbevitelt. Ebbe én nem fogom beleszámolni a teát, a kávét és az alkoholt, mivel ezek nem segítik kifejezetten a gyógyulást. Kivételt egyedül a gyógyteák képeznek. Számomra ezek nagy szerepet fognak kapni – mélyen hiszek a gyógynövények gyógyító erejében, továbbá az itteni csapvíztől rendszeresen beteg lettem, és egy légúti fertőzésből hónapokig nem tudtam meggyógyulni. Mikor áttértem tisztított vízre, hamar el is múlt a gyulladás, és azóta is minden fertőzést sokkal könnyebben legyűrtem.

Vitaminokat nem szedek rendszeresen, de most rendszeresen fogok szedni Magnéziumot, B6 vitamint, C vitamint, omega-3-at és barátcserje kivonatot. Hetente pár alkalommal máriatövis kivonatot, ligetszépe olajat és C-vitamint is szeretnék szedni.

Itt a legnehezebb rész számomra nem is a zöldségek beszerzése, hanem a változatos olajok beszerzése. Kevés a hidegen sajtolt olaj, ami mindenhol kapható, és az ízes ételekhez jobban szeretem a repce-, dió-, sárgabarackmag- vagy másféle olajakat, ami otthon úgy vettem észre olcsóbb és elérhetőbb.

Ahhoz, hogy igazán egészséges legyen egy étrend, meggyőződésem szerint alapvetően szezonálisan kell étkezni – nem fogok paradicsomot és paprikát vásárolni februárban az északi féltekén. A cukkini és padlizsán is egy más évszakhoz tartozik, ami most kapható, az messziről érkezik, és valószínűleg tele van nem oda való dolgokkal.

Ha tudatosabbak vagyunk – természetvédelem és fenntarthatóság is fontos számunkra, akkor további bonyodalmak várnak ránk. Vannak olyan növények, amik a modern étkezési szokások és a divat-diéták miatt túltermesztett kategóriába kerültek. Ezek, mint az avokádó, quinoa vagy kókusz mára a hipszter, vegán, paleo és egyéb hype-ok miatt keresettek lettek, sokan ezeket használják helyi termékek helyett. Emiatt sok helyen őserdőket irtanak ki, vagy a korábban ezeket a növényeket fogyasztó helyi emberek számára elérhetetlenné tette a kereslet ezeket az alapanyagokat, hiszen drágák lettek és keresett export cikkek. Tehát ha nem muszáj, akkor nem kókuszolajjal kell főzni és sütni, jó lesz a hidegen sajtolt bio repceolaj, ami Magyarországon elég jó áron elérhető. Otthon különben is rengeteg, változatos olaj létezik, a kókusznak viszont a karbon lábnyoma mindenestül is hatalmas.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem fogyasztok egyáltalán kókuszt vagy avokádót. De nem fogok nyers csokipuddingot készíteni, és nem lesz mindenben kókusz és kókuszolaj.

A húsokkal ugyanúgy sokkal jobban járnék, ha most Magyarországon lennék. Itt még nem sikerült kellő képen feltérképezni a fenntartható hústermelést, nincsenek forrásaim. Szárnyas alapvetően itt a pulyka és a csirke, és egyik sem a kedvencem. A kacsa és a liba aranyárban van. A marhahús jó, de fűvön növő, antibiotikum mentes marhahúst még nem láttam. (Ne felejtsük, ez egy kisváros, ahol a lakók nagy része gyárakban dolgozik, nem éppen egy hipszter-paradicsom.) Vannak farmok, de oda el kell jutni, ki kell próbálni, szóval ez a része lassabb. Így inkább igyekszem kihagyni a húst, amennyire lehet, amúgy is a heti egy-két húsételben hiszek, ennél többre se szüksége nincs a szervezetnek, se nem fenntartható.

Nagy vonalakban, nagyon vázlatosan ennyit. A receptekről majd beszámolok, természetesen. Addig is, csatolok pár képet a lényegről.

 

Képek innen, innen, innen és innen.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s