A tudatos én fület nemrég tettem ki, de közben annyi minden történt, hogy még csak oda tettem pár írást, de nem jutottam el oda, hogy ki is fejtsem ezt az egészet.
Egy ideje elég tudatosan igyekszem élni. Egyes hozzám közelállók nagy bánatára, mert szerintük megkeserítem a magam és mások életét. Ebben ugyan éppen most nem értek egyet, de be kell látnom, hogy gyakran, főleg egyes “átállások” elején az emberek hajlanak nagyon idegesítőek lenni, és sajnos nagyon sokan rendesen bele is ragadnak ebbe az állapotba. Talán azért, hogy maguk ne térjenek le az általuk kijelölt útról, ezért aztán mindenkit meg akarnak téríteni és mindnek idegeire mennek. Szeretném hinni, hogy ezen már túl vagyok, de azért nem gondolom, hogy nem kellene ilyesmiről beszélni. Főleg azért, mert nekünk ez már mindennapos dolog.
Leginkább azért vágok ebbe bele, remélhetőleg elég nagy rendszerességgel, mert egyszerűen ki kell eresztenem a gőzt.
Valamiért bennem is volt egy “kolbászból kerítés” érzés mielőtt ide érkeztünk volna. Azt gondoltam, naivan, hogy egy olyan ország, ahol hatalmas erdők vannak, a vízből nyerik az elektromos áramot, és van mit védeni, ráadásul egy fejlett nyugati ország, ott van normális környezetvédelem is. És biztosan van is valami, az erdők még ott vannak, hatalmas természetvédelmi területek és nemzeti parkok vannak mindenhol, amik csodálatosak. Viszont az ország konkrétan koszos, az emberek olyan természetességgel dobálják el az utcán és az utakon a szemetet, mintha ahogy levegőt vesznek, és ha az ember eldöntené, hogy megpróbálja visszafogni a család szeméttermelését, ne adj isten kikerülné a műanyagot, akkor bizony igen nagy akadályokba ütközik. Sokkal nagyobba, mint Magyarországon.
Erre fel aztán még jobban beleástam magam abba, amit ha jobban belegondolok már 20 éve csinálok – szeméttermelés minimalizálása, környezetvédelem, újrahasznosítás, fenntarthatóság, erőszakmentes kozmetikumok.
Semmi újat nem fogok tudni mondani, szerintem elég jó blogok vannak erről már az interneten. Egyszerűen csak le szeretném írni és megmutatni, mi hogyan haladunk, mivel szembesülünk, merre tartunk.
Minden más, majd alakul, ahogy szokott.
Addig is, csak pár oldal, amit esetleg érdemes olvasgatni (a teljesség igénye nélkül, mert nem férne ide minden):
Eszter blogja – Esztert személyesen is ismerem, de nem ezért vagyok vele szemben elfogult, hanem azért, mert szerintem rettentő fontos és hiánypótló az, amivel foglalkozik, különösen Magyarországon. Régen nem tudtam megfogni, miért van ellenérzésem a divatiparral kapcsolatban, és miért tartom ellenszenvesnek a sznobizmusnak azt a formáját, amikor számomra értelmetlen módon márkákhoz ragaszkodnak pusztán az ára vagy a “menősége” miatt. Ő megfogalmazza helyettem is. http://www.holyduck.hu/
Bea Johnson a zero waste, azaz hulladékmentes életmód anyja, nemsokára Budapesten is lehet vele találkozni. A könyve könnyen olvasható, érdemes az oldalt és az Instagramot is követni.
A Tudatos Vásárló oldal teszteket is közöl és sok mindenről ír, ami a tudatos életmód része.
És még sokan mások 🙂
EDIT: Időközben a “Tudatos én” fület megszüntettem. Annyira a mindennapjaim része a tudatosság, hogy azt gondolom, nem szeretném külön témaként kezelni. Minden, korábban itt szereplő cikk a “Blog” fül alatt megtalálható.
Fenn, a messzi északon 