Svéd boltos keksz

Idén nem a belga-holland vonalat viszem a kekszeknél, hanem a svédet. Aki már valaha is betette a lábát az Ikeába, az biztosan kóstolta a pepparkakort. ez tulajdonképpen ugyanúgy egy fajta fűszeres keksz, mint a mézeskalács, svéd módra. Nekem ez a recept lett a kedvencem, de vigyázat, tényleg fűszeres. Pedig én nem tettem bele például kardamomot.

Az extra hozzávalója a melasz.

A melasz egy sötét színű, különleges ízű szirup, ami a cukor előállításakor keletkezik. Míg a magyar konyhában nem igazán ismerik, az északi és nyugati vidékeken sokszor használják sütéshez, különösen a téli ünnepek időszakában. Régebben nem értékeltem eléggé ezt a sötét ragacsos dolgot, mert nem igazán tudtam kezelni. De most, hogy lassan összebarátkozunk, kifejezetten megkedveltem. Szerintem jó barátok leszünk.

Ennek a keksznek szerintem az a trükkje, hogy vékonyra kell nyújtani. Aki viszont sütipecsétet használ, azért figyeljen arra, hogy elég vastag legyen ahhoz, hogy a minta látszódjon. És ilyenkor kicsit kevesebb térfogatnövelőt érdemes beletenni, hogy a forma látszódjon is rendesen.  Igaz, hogy ebbe tényleg csak egy leheletnyi szódabikarbóna került, de a mintázata a pecsétnek így is alig látszott a végén. Én nem is kentem le semmivel, szerintem önmagában is elég édes és nem kell rá semmiféle máz.

Fontos a hűtés, lehet akár rövidebb időre a fagyasztóba is tenni a tésztát. Ugyanígy hagyjátok legalább két percig pihenni a sütőlapon a kekszeket, miután kivettétek a sütőből, úgy lesz igazán kellemes, kekszes, és elég szilárd állagú ahhoz, hogy könnyen a rácsra lehessen pakolni, ahol aztán hagyni kell teljesen kihűlni.

Pepparkakor – svéd gyömbéres keksz

Hozzávalók:
115 gr vaj / 1/2 csésze*
100 gr kristálycukor / 1/2 csésze
60 ml méz / 1/4 csésze
30 ml melasz / 2 evőkanál
kb. 8 gr őrölt gyömbér / 2 1/4 kiskanál
kb. 4 gr őrölt fahéj / 1 1/2 kiskanál
kb. 3 gr őrölt szegfűszeg / 1 kiskanál
kevés szódabikarbóna, só és bors, kb. fél kávéskanál egyenként
250 gr / 1 3/4 csésze liszt (ez lehet több is, a méz és melaszon is sok múlik, néha kell 260 gr is)
1 tojás

*az Ikeás piros mérőkanalak rendszerint fél, negyed, harmad csészét mérnek, tökéletesen megfelelnek a célnak, legalábbis én azokkal mérem ezeket a mértékegységeket. 

• Az első lépés olyan, mintha mézeskalácsot kezdenék sütni – egy vastagabb lábosban odateszem alacsony fokozaton a mézet, melaszt, fűszereket, vajat s cukrot, és hagyom addig melegedni, míg elolvad benne teljesen a vaj. Érdemes néha megkeverni, hogy ne égjen oda. Mikor ez kész, leveszem a tűzről, és hagyom lehűlni, ez nagyjából negyed óra.
• Egy tálban összekeverem a lisztet és a szódabikarbónát. Ehhez adom a vajas-fűszeres keveréket és a tojást, és egy fakanállal összekeverem. Nem kell nagyon gyúrni, csak álljon össze a tészta. Két-három részre osztva, visszarazárható zacskóban a hűtőben hagyom egy órát pihenni.
• Mindeközben előmelegítem a sütőt 180 °C-ra és sütőpapírral kibélelek pár tepsit.
• Enyhén lisztezett felületen 3 milliméteresre nyújtom a tésztát és különféle formákat szaggatunk belőle. Lehet süteménypecséttel is dolgozni, ebben az esetben vastagabbra érdemes nyújtani. Az előmelegített sütőben a tepsiket egyenként 8-10 perc alatt illatosra és eléggé szilárdra sütöm, de figyelem közben a széleit, hogy ne égjenek meg.
• Mikor kész, a tepsit egy rácsra téve hagyom még a kekszeket két percig a sütőlapon, majd átemelem őket egy másik rácsra, ahol hagyom teljesen kihűlni.

Fémdobozban sokáig eláll.