Fogadalmak, meg minden

Nincsenek, de idén is azért vannak célkitűzések.

Mivel elég szenvedélyes környezetvédő vagyok, és senki nem tudja velem elhitetni, hogy az egyén apró lépései nem jelentenek semmit, ezért 2019-re van egy listám, amit amolyan irányelvnek tekintek.

Nem ma kezdtem a környezettudatos életmódot. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert szerintem alaposan, jól csak fokozatosan lehet ezt csinálni, hiszen alapvető szokásokat szeretnénk megváltoztatni, kényelmi dolgokról mondunk le (vagy amiket annak tartunk). Sokan hisznek abban, hogy csak radikálisan lehet ezeken változtatni, egyik napról a másikra lemondani olyanról, ami addig a mindennapjaink része volt, de én a fokozatosságot részesítem előnyben. Szerintem tartósabb így az eredmény.

Ugyanakkor az is igaz, hogy lassan kifutunk az időből. Ha a gyerekeinknek szeretnénk élhető világot teremteni, akkor csipkedni kell magunkat, nem is kicsit. Ezért a listám nem rövid.

Az igaz, hogy ebben a sorban bőven vannak olyan pontok, amik a mindennapokban rendszerint megvalósulnak már, de szeretném, ha 2019-ben már nem csak rendszerint lenne így, hanem mindig.

Azt gondolom, indulásnak is jó ez a lista, de ha már elindultatok a hulladékcsökkentés és környezettudatosság útján, akkor bővülhet a sor, vagy egyszerűen lehet véglegesíteni.

Ha csak most kezditek, akkor érdemes kiválasztani valamit, ami a legközelebb áll a szívetekhez, mint cél. Vagy amit most úgy érzitek, hogy a legkönnyebben tudtok megvalósítani. Nekem annak idején az állatkísérlet mentes kozmetikumok elhagyásával kezdődött az egész, mert az állatvédelem volt számomra a legfontosabb. Másnak a műanyag zacskók kiiktatása könnyebb, vagy éppen a húsmentes napok beiktatása. Megint másnak a tömegközlekedésre rászokás az legegyszerűbb első lépés.

Fontos, hogy ha van otthon például műanyag szatyor, és a cél a zacskók elhagyása, akkor nem azonnal mindent, ami nem illik a képbe, kidobunk, hanem ahogy lehet, felhasználjuk, újrahasznosítjuk. Érdemes szem előtt tartani Bea Johnson irányelveit:

– utasítsd vissza, ha nincs rá valódi szükséged
– csökkentsd a mennyiséget az olyan tárgyaknak, amikre nincs szükséged és nem használod (ki) őket, azaz feleslegesek (de ne kidobd!)
– használd fel újra azt, amit lehet, adj neki új életet/értelmet
– hasznosítsd újra (dobd a szelektív kukába), amit lehet, ha nem tudod elajándékozni, elcserélni, újra felhasználni
– komposztáld, ha lehetséges.

Ez a sorrend, ezt érdemes végigzongorázni. Kidobni akkor dobj ki bármit is, ha ezek közül nem lehet megvalósítani egyiket sem. Az újrahasznosítás, ami a szelektív kukába dobást jelenti, nem a legjobb megoldás, hiába tűnik a legkényelmesebbnek és legkézenfekvőbbnek. Lelkiismeretfurdalás csökkentésére nagyon jó, és jó mentsvár, de nem lehet erre építeni. A vásárlásnál is fontos: ha valamire nincs szükséged, ne vedd meg. Persze néha érdemes engedni a vágyaknak, de kis önismerettel már a vágyak között is lehet jól szelektálni.

Na, szóval, a lista:

• Csak a nagy, visszaváltható, újratölthető, húsz literes vizet vesszük meg műanyag tartályban, mert sajnos a víz itt nekem nem tesz túl jót. Gyakrabban töltjük újra, és kevesebbszer cseréljük be, így nem ásványvizet iszunk majd, de nem is termeljük újra a PET szemetet.
• Akkor sem veszünk papírtörlőt, ha vendégek jönnek. Papírszalvétát is csak akkor, ha tényleg muszáj, mert úgy gondoljuk, a vendégek nem értékelnék az anyag szalvétát. Szeretnék még venni anyagszalvétát, hogy tudjak mindenkinek azt adni.
• SOHA nem szeretnék hazahozni műanyag zacskót, több szatyrot kell tenni a kocsiba, és egy zsák mindig legyen a táskámban. Erről itt leszoktam, mert sosem megyünk gyalog a boltba. Ugyanakkor nem szeretnék feleslegesen felhalmozni textil zsákokat sem, csak mert szépek. Szeretnék saját zsákokba vásárolni zöldséget és gyümölcsöt is, mindig, mindenhol.
• NINCS TÖBB tucat LUFI. Rettentő káros a környezetre, ha elszáll a héliumos lufi, vagy ha elfújja a szél. Ezen túl csak felesleges műanyag szemét.
• Semmilyen katalógust nem hozunk haza jövőre. Remélem. Hajlandó vagyok az IKEA katalógusról is lemondani 🙂
• Csak olyan étteremből rendelünk, ahol a csomagolás újrahasznosítható. Nem veszünk üdítőt, csak ha el lehet kerülni a műanyag tetőt, és a pohár papír.
• Az utolsó mosogatószivacsoknak új otthont kell találni. Teljesen elszoktunk tőlük, és csak itt állnak. A horgolt, bambusz-pamut fonalból készült mosogatókendők nagyon beváltak, ilyeneket fogok még készíteni. A mikroszálas törlőkendőkre is szeretnék alternatívát találni, bár jobbak, mint a papírtörlők.
• Soha többet szemeteszsák. Legalábbis itt, ebben a lakásban. Inkább mosom a kukát. Mivel saját kukánk van, ezért nem kell attól tartanom, mit szól a többi lakó, hogy nem szatyorba gyűjtöm a kommunális szemetet.
• Szívószálak – venni szeretnék még két bambusz szívószálat és a táskámban tartani, hogy ha a kávézóban csak műanyag szívószál van, akkor is tudjanak a gyerekek kedvükre inni azzal, ha éppen olyan a kedvük. De így a papír szívószálat sem kell elkérni.
• Nedves törlőkendőket csak és kizárólag utazáshoz veszünk jövőre, és akkor is alaposan megnézzük, milyen fajta.
• Mosogatószert, mosószert és szappant a hulladékmentes boltban szeretnék venni már csak, újratöltve a tartályokat, amik itthon vannak. Szeretnék mosószódát is találni kimérve, és szódabikarbónát is keresnem kell. Sajnos a kisvárosban nehezebb ezt megvalósítani, de nem adom fel.
• A csomagolásmentes bolt nem igazán az, de lehet vinni saját tartályt, ha tiszta, akkor abba mérhetek ki bármit. Szeretném idén leküzdeni azt, hogy tartsunk attól, hogy feltartunk sort, nem tudunk rendesen kommunikálni, és mindent, amit ott szerzünk be, saját üvegbe és dobozba szeretnék kérni.
• A kávét is kimérős helyen szeretném venni, egy pörkölőben, saját üvegbe.
• A műanyag, újrazáródó zacskókat is szeretném lassan kiiktatni. Az IKEA ilyen termékei elég jó minőségűek, sokkal tovább tartanak többször újrahasználva is, mint a legtöbb más márka, de akkor sem ideális megoldás. Ugyan a szilikon is műanyag, de sokkal tartósabb. Ilyenekre szeretném lecserélni, mivel a fagyasztáshoz ezek számomra a praktikusabbak.
• A műanyag dobozok nagyobb részét, bár eleve nincs sok ilyenünk, üvegre cserélni.
• A komposztálást szeretném felpörgetni. Szeretnék venni egy beltéri, kis komposzt vödröt, ami csökkenti a muslinca mennyiséget, szagot sem enged ki, és nem kell naponta többször kijárni a komposztokhoz, amik a kert végében vannak, és hidegben, hóban kellemesebb, ha nem mindennapos a séta a jeges hóban.
• A kinőtt és felesleges ruhákat végre tényleg beadni a turkálóba. A gyerekeknek is ott körülnézni, ha valami gyorsan kell, sosem lehet tudni. Bár messze nem olyan a felhozatal, mint otthon. a fast fashion kikerülését más módon a diszkont boltban és a nagyon jó minőségű, de kevés ruhával szeretném megoldani. Az egyenruha miatt az iskolába nem kell sok ruhadarab, a szárítógép, ha már van, sokban segít, hiszen hamar kimosható a kevés ruha és meg is szárad.
• Még kevesebb műszálas ruhát szeretnék venni, a mosásukat optimalizálni szeretném, hogy a mikroműanyag ne kerüljön olyan mennyiségbe a vizekbe. Ennek rendesen utána kell olvasnom. A téli ruhatár nagy része műszálas, és ez nem kikerülhető itt, hiszen rettentő hideg van, és nagyon párás a levegő ( a szárítógép nem léte is csak akkor megvalósítható, ha van külön szoba teregetni, ami szellőzik is, de ilyen nincs). A divat eddig sem érdekelt, akkor veszek magamnak ruhát, ha szükségem van rá, vagy ha olyat látok, amit tudom, hogy hordani szeretnék, és nagyon idény/divathullám függő, számomra viszont tartós darab lesz. Nálam egy jó minőségű ruhadarab tizenévekig van használatban.
• Minden csillámos dolgot le szeretnék építeni. A csillámpor rettenetesen káros, és valljuk be, teljesen felesleges.
• Különleges alkalmakra vásárolt ruhadarabok teljes leállítása. Nálam ez már, szinte biztosra mondhatom, megvalósult, de néha még elkap a vásárlási kedv – szerencsére nincs túl sok alkalom, mikorra kellene, nem járunk esküvőkre, nem kell reprezentációs vacsorákra sem menni. De azért az idei karácsonyi buliba készülve, ahova végül nem is jutottam el, elgondolkodtam azon, nem kellene-e venni valami új felszerelést. Természetesen nem. Van elég ruhám, szívesen hordom őket többször.
• A gyerekzsúron a meghívott gyerekeknek adandó, itt szinte kötelező, cukorkával és apró, teljesen haszontalan műanyag vacakokkal megtömött zsákok száműzése a legnagyobb kihívás. Erre szeretnék alternatív ötletet találni. Van rá öt hónapom. Ugyanígy a sok, egyenként csomagolt édesség teljes száműzése is cél, de ez szinte megvalósíthatatlan, hacsak nem tiltom el a gyerekeket a halloweentől, és ennyire nem vagyok gonosz anya. Találtam egy céget, akik állítólag az újrahasznosíthatatlan cukorkacsomagolásokat begyűjtik. Persze a cikket elkavartam valahova, de meg fogom újra találni.
• A szezonális dekorációkat mértékletesen megtartani, de nem halmozni. Ugyanígy nem veszek még több díszpárnát és gyertyát. inkább kreatívan megoldom. A karácsonyi dekorációból egy vágyott elem hiányzik, de ezt is csak akkor veszek, ha valóban olyat látok, amilyet szeretnék, és nem vacak, hamar tönkremenő darabot találok. A legtöbb díszítő elem nálunk így is több éves már. Nem követem ebben (sem) a divatot, mert nem másnak akarok ezzel megfelelni, egyszerűen szeretjük a hangulatot, amit ezek adnak.
• Továbbra is és még inkább szeretnék nem bedőlni az étrendkiegészítők cunamijának. Szeretném megtudni, mi az, ami valóban hasznos, minek van valóban értelme. Nehéz, mert mindig ígérnek valami újat. Van pár egészségügyi problémánk, ami miatt érdeklődve olvasom, ahogy bukkannak fel az új termékek, és tűnnek el a régebbiek. Nehéz nem elcsábulni, de nem lehet minden csodaszer sem.
• Az intimkehelyre való teljes átállásom zökkenőmentes volt, teljes a siker. El sem tudom képzelni, hogy tudtam én e nélkül élni eddig. Szeretnék még pár mosható betétet beszerezni, a régiek kezdenek tönkremenni, és nem is éppen passzolunk össze.
• Itthon szeretném készíteni a müzliszeleteket.
• Szeretnék átállni teljesen a szálas teára. A kedvenc teám a Lady Grey, és az ahhoz hasonlóan ízesített fekete teák, de amint találok ilyenből jó minőségű szálasat, le tudok mondani a márkáról.
• A szárítógép hatékonyságát gyapjú labdákkal szeretném javítani. Régi, elég vacak gép.
• Sodastream – nem vagyok oda érte, de itt nincs szódás, viszont mi szeretjük a fröccsöt és a szörpöt. Mivel a legtöbb szénsavas ásványvíz nem visszaváltható műanyag palackban kapható, esetenként nem visszaváltható üvegben, ezért ez a gép a legjobb alternatíva.
• Minden, még az online vásárlást is még inkább szeretném csökkenteni. Igen, az online rendelések sem olyan környezetbarát megoldások ám! Az Amazont más okokból is eleve szeretném kikerülni, és csak akkor használni, ha nincs más választás. Amit lehet, helyi kézművesektől és termelőktől szeretnék beszerezni. Amit csak lehet!
• Akkor is ellenállok a tablet csábításának. És nem kell addig semmi új gép, amíg a mostaniak megfelelően dolgoznak. Akkor sem, ha kicsit jobb és gyorsabb és okosabb.
• Még kevesebb húst szeretnék a családommal fogyasztani. A tejtermékeket is szeretném jobban visszafogni.
• Még jobban koncentrálni a helyi és idény termények fogyasztására. Ugyan ez itt, Kanadában, ahol idén novemberben kezdődött a tél, tavaly áprilisban még bőven hó volt, nehezebb megvalósítani, de nem lehetetlen. Le lehet csökkenteni a mexikói paprika, ontariói melegházas, egyenként csomagolt uborka fogyasztását. Lehetnek ezek a különlegesek és nem a megszokottak. Majd mikor májusban már meghalunk azért, hogy zöldség roppanjon a fogaink között, akkor meg lehet kötni ezt a kompromisszumot. Ugyanígy az avokádó, mangó, kesu, kaliforniai dió és mandula is a luxus kategóriába kerül. Nem azért, mert drága, hanem mert a nagyon megnövekedett kereslet kielégítése a helyi földminőség, víztartalék és őserdők kárára történik. Semmivel sem jobb a Földnek az, ha mexikói avokádót eszünk, vagy olyat, ami olyan területen nő, ahova nem való, és kiszipojozza a földet. Ráadásul nem minden superfood superfood, vagy ha az is, sokuk teljesen jól helyettesíthető helyi termékkel.
• Rávenni a Francot, hogy többször menjen gyalog és biciklivel a munkába. Már csak azért is, mert feleslegesen ereszti a vacak port a levegőbe öt perc úrért. Télen a hidegben rengeteget fogyaszt egy ilyen rövid úton a kocsi ráadásul. És a végén ki kell fizetnünk még úgy is az adóját a céges autónak, hogy rengeteget ment munkaútra vele. Ha nem azzal járna a munkahelyre, lehet, nem kellene. Továbbra sem veszünk második autót.
• A repülőt én nem tudom/szeretném teljesen kiiktatni az életünkből. A Franc munkaügyben szokott repülővel utazni, de ha nem azzal megy, akkor autóval kell nagyon sokat mennie, itt a vonatközlekedés nem olyan megszokott, nem igazi alternatíva. És haza szeretnék menni nyaranta a gyerekekkel, ami sok ezer kilométer repülőút, igaz, csak két alkalommal az évben. Szeretnék néha elmenni világot is látni, de nem gondolom, hogy a turistáskodás bármilyen formája úgy, ahogy az manapság megszokott igazán jó vagy hasznos. Ha Európában élnénk, valószínűleg többet repkednénk rövidebb távon, de akkor is igyekeznék alaposan megfontolni, hova és miért megyek, no és mikor. Luxusnyaralásokra egyáltalán nem vágyom, az én szememben az is az, amikor valaki elmegy egy teljes családdal, kisgyerekekkel a világ másik felére a tengerpartra pihenni. Tengerpart éppenséggel van elég minden kontinensen. Fel-le rohangálni minden hosszú hétvégén Európában sem feltétlenül pihentető és hasznos, talán jobb, élménydúsabb a hosszabb utazás egyszer az évben, mint sok kicsi, csak azért, hogy kipipálhassunk valamit egy listán, amit bizonyos kritériumok alapján élálítottunk össze. Megbántani senkit nem szeretnék, de érdemes belegondolni, hogy a tömegturizmus, a tengerparti resortok, és a pár napos rohanós város- és országjárások sem éppen környezetbarát lehetőségek. Nem kell róluk feltétlenül lemondani, bár a resortok nagyon sok kérdést vetnek fel. Egyszerűen érdemes megfontoltan utazni.

Hát nagy vonalakban ennyi. Kíváncsi vagyok, hogy fog mindez alakulni 2019-ben.

És ti, mire szeretnétek (még)jobban figyelni a jövő évben?