Hálaadás

A legtöbben olyan sorozatokból ismerjük a hálaadás ünnepét, mint például a Jóbarátok vagy az Így jártam anyátokkal. Ezek amerikai sorozatok, ahol a hálaadás novemberben van, hatalmas családi ünnep, van egy nagy parádé is, pulykát esznek mindenféle szósszal, és lényegében a karácsonyi szezon nyitánya. Persze az Így jártam anyátoknak van jó pár kanadaiakkal kapcsolatos vicce, és valószínűleg a magyarok nagy része innen tudja, hogy Kanadában nem novemberben van a hálaadás. A kanadai Thanksgiving Day, vagy Le Jour de l’Action de Grace állami ünnep, a legtöbbeknek munkaszüneti nap és 1879 óta hivatalos ünnep, ami 1957 óta esik október második hétfőjére.

A mai napig vita tárgya, hogy mikor is ülték meg az első hálaadást az amerikai kontinensen. Sokan szavaznak Nunavutra, mások Plymouth-t tartják még mindig az elsőnek, de vannak egyéb elméletek is. Az viszont tény, hogy az első, európaiak által megült hálaadás ünnep nem a Massachusettsben letelepülők nevéhez köthető.
Martin Frobisher, egy angol felfedező az észak-nyugati átjárót keresve Nunavutban adott hálát a biztonságos átkelésért 1578-ban, később a francia felfedezők is tartottak hálaadási lakomát. Mindegyik előbb történt, mint a legendás plymouth-i három napos ünnep.
Később, ahogy egyre több telepes érkezett, úgy terjedtek el ezek az ünnepek, különösen az angol hódítást követően. Végül az amerikai lojalisták Kanadába érkezésével szilárdult meg az a fajta hagyomány, ami hasonlít már az amerikai hálaadásra.
Az angol reformáció után fontossá váltak a hasonló ünnepek, különösen a puritánok számára, akik között voltak olyanok, akik a karácsonyi és húsvéti ünnepeket sem tartották. Ezért aztán kijelöltek olyan napokat, amiket böjttel vagy hálaadással töltöttek. Ezek rendszerint valamilyen, számukra jelentősnek tartott napra kerültek. Míg a természeti katasztrófák és járványok idején böjtöltek, úgy a háborús győzelmek vagy egyéb örömteli eseményeket hálaadással ünnepelték. A telepesek megérkezésével aztán ezek az ünnepek az új hazájukban fontosabbá váltak, és mostanra a hálaadás mind Kanadában, mint az Egyesül Államokban fontos családi ünnep lett.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy minden valószínűség szerint az őslakosoknak is volt ilyen jellegű ünnepük. Az ősz minden területen fontos ünnepekkel teli időszak az északi féltekén, hiszen a hideg beköszönte előtt ilyenkor kerül betakarításra a termés, ilyenkor készülnek fel az emberek a télre. És errefelé bizony hosszú a tél. A három nővér is ilyenkor érik be – a tök, a bab és a kukorica fontos téli élelmiszerek, és a tök meghatározó alapanyaga a hálaadási recepteknek is.

A három nővér nagyon fontos elemei voltak észak amerikai őslakos kultúrának. Mezoamerikából terjedt el a termesztésük, és egészen az irokézekig. A kutatások szerint a folyók mentén egyre északabbra került a három növény, generációról generációra. Kiváló társnövények, egymás mellé ültetve segítették a másik növekedését. A kukorica volt a bab karója, a tök indáival talajtakaróként funkcionált. És még rengeteg egyéb módon profitáltak egymás szomszédságából ezek a növények.

Bár az amerikai és a kanadai hálaadásnak vannak hasonló elemei, azért van köztük különbség. A kanadaiak nem alkottak a nap köré legendákat, egy egyszerű őszi ünnepről van szó.
Kicsit más az is, ami ilyenkor az asztalra kerül, bár nagy valószínűséggel a hálaadási hagyományos menü egy részét azoknak köszönheti Kanada, akik az amerikai függetlenségi háború után menekültek ide. Alapvetően ilyenkor errefelé is a pulyka az asztal dísze. A tökféle viszont fűszeresebb, és gyakran szerepel a juharszirup is az összetevők között.

Egyszóval itt a hálaadás. Itt a csodás ősz. Mindenkinek szép hétvégét, akár ünnepel valamit, akár nem.