Miközben és miután megszületett az előző poszt, kiderült, hogy nagy valószínűséggel miénk a lakás bérleti joga.

Aztán azt mondták, hogy rendben, majd pénteken küldik a szerződést, amit alá kell írni és visszaküldeni, addig döntsük el, hogy a háztartási nagygépeket szeretnénk-e, ha ott hagynák, mert az a főbérlőké. Persze gyorsan elkezdtem oldalakon kutatni az árakat, hiszen a Cégtől kapunk egy “welcome package-et”, egy összeget, amit elszámolhatunk a költözéssel kapcsolatban. Miközben én bőszen számolom ezt – közben megjárva a gyerekorvost, az ovis szülői nyílt napot és közben másodszülöttemért aggódom, aki Nagymamával a sebészetet látogatja éppen… – írt a Franc, hogy megkapta a tulaj által aláírt szerződést és majd pénteken kell visszaküldeni. A gépeket meg egyelőre ott hagyják, aztán majd júniusban eldöntjük, mi legyen.

Én meg csak pislogtam.

Egyrészt, mert valamivel több papírmunkára számítottam. Meg kézbe vehető postai küldeményre. Meg arra, hogy nem fogom tudni eldönteni, mi legyen azokkal a gépekkel. Pláne, hogy közben sebészetet megjárt gyerekem folyton nyafog szegény, nincs valami jól, és a naggyal is kéne érdemben foglalkozni (például eljuttatni az oviba, hazahozni). Esélytelennek láttam az egészet, csak egy plusz stressz-faktornak tűnt az egész.

Na, de ez úgy tűnik stresszmentesen letudva.

Szóval, a lakáska: nem tudom mekkora négyzetméterre, mert azt nem adják meg, de úgy 80-85 nm lehet. Van három hálószoba, egy teljesen értékelhető méretű konyha, egy nappali és egy fürdőszoba WC-vel (itt gyakorlatilag soha nincs külön WC). Van még egy kert, amit mi használhatunk és két parkolóhely, továbbá egy tároló a kertben. Van benne sok beépített szekrény, így annyival kevesebb bútort kell vásárolni. Tervek szerint itthonról nem viszünk bútort, csak ruhákat, könyveket, játékokat, személyes tárgyakat.

A városrész kellemes, két emeletes házak, fák, hátsó kertek. Iskola az utca végén, aztán majd meglátjuk. Egyetem tíz perc séta, felnőttoktatás szintén. Belváros vagy negyed órára, férj munkahelye is nagyjából ennyire. Kezdésnek, azt hiszem, jó lesz.

Úgyhogy most jöhet a bútorkeresés, hogy Emberünk már egy komplett listával méricskéljen, vásároljon, rakjon fészket – szegény, ott lesz egyedül, én meg erre kényszerítem. Aztán majd a gyerekek gondoskodnak a kertről 🙂 Már csak abban reménykedem, hogy a felső lakók klasszak lesznek. Esetleg kedves gyerekesek, akikkel lehet ismerkedni.

5185249115_698be70eff_b
kép innen

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s