Már egy ideje gondolkodom, hogy miről is írhatnék így a végelgyengülés határán, a kánikulai nyolcadik kerületből, mert elég monotonok a napok, és nagyon de nagyon fárasztóak. Meg valójában sok minden nem történik, recepteket még mindig nem tudok nektek prezentálni, mert nem csak erőm, de helyem sincs rendesen főzni, sütni, vagy pláne fotózni, kreatív írogatásra és agymenésre nulla, azaz nulla energiám van, és különbenisna!

De azért gondoltam azt elmondom, hogy azon túl, hogy a mobilnet szolgáltatót éppen el fogom küldeni melegebb éghajlatokra két gutaütés között, amiért a sittszállítók nem értek oda a lakáshoz, miután a három éves gyerekemmel délben odaevickéltem,  minden rendben, még élünk. Bár épp csak hogy, de élünk. Illetve a gyerekek egész jól vannak. Legalábbis a külső szemlélőnek csak egy sima túl élénk és nagyszájú hét éves és egy rémesen hároméves gyerekről van szó. De azért csakazanyakell van éjjel und nappal, osztódni viszont továbbra sem tanultam meg. A pici még mindig nem hajlandó normálisan (=önerőből) közlekedni, minden egyes tömegközlekedési eszközön előszeretettel vágja magát földhöz, mert nem kapaszkodhat a hatvannal száguldó buszon/kilengő szauna-metrón/négyeshatoson stb, és ha éppen menne a lábán, akkor az mondjuk pont a Rákóczi út legszélén jut eszébe, csak futva és én tuti biztos, hogy akkor már mozogni alig bírok. És mindemellett ugye kánikula van, és aki már ismer, az tudja, hogy a nagy meleg nem barátom. De ezen a héten annyi a könnyebbség, hogy a nagyobbik lányom táborban van. Olyan igazi, ottalvósban, ahonnan a szerettei közül csak mi hiányzunk neki meg a felnőtt barátnői, szóval biztosan nagyon boldog. Én meg eggyel kevesebb elemet merítek le naponta. Ez is valami, mindenki csak nyer, még akkor is, ha ezt szaranyaság esetleg bevallani (nem az).

Szombaton, ha az összes csillagállás és anyám megengedi, lehúzunk Balatonra. Hogy ez megkönnyíti-e a napjainkat majd vagy sem, azt nem tudnám egyértelműen megmondani. Van benne nehézség, de legalább nem egy poros, koszos, meleg nagyvárosban kell megküzdenem az elemekkel és két gyerekkel. Nem lesz más választásom, mint velük foglalkozni, mert sem tévé sem semmi. De legalább lelassulhatunk, és talán túl is éljük majd valahogy, hogy egymásra vagyunk utalva. Jönnek a cicák is, lesz dolog bőven Nudlival, mert ugyan ott találtuk, de ő ebből már nem emlékszik semmire, és hát legyünk őszinték, igen beszari egy macska. De biztosan megszokja majd, hogy nem kell minden falevéltől megijedni és berongyolni az ágy alá. A franc meg egy hónap múlva hazajön kicsit, lejön értünk Balatonra, és egy hét rohanás után elvisz minket a messzi nemészaki északra.

Szóval ez van most, de nem tudom megígérni, hogy lesz balatoni beszámoló, mert jelenleg az internet szolgáltató ebben nem szeretne partner lenni, én meg kezdem úgy érezni, hogy ez lehet égi jel is, hogy ha eddig is jó volt nekünk a Balaton internet nélkül, akkor talán most is jó lesz.

Ja, és mindeközben már egészen biztosnak tűnik, hogy Nagycsajszi majd az utcánkban lévő suliba fog járni, várják szeretettel, Én meg várom a levelüket szeretettel, hogy hivatalosan is el tudjak rendezni a helyzetüket itthon.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s