Kávé-kálvária … elkezdődött

Talán még emlékeztek, hogy elmentem elbúcsúzni kedvenc kávézómba, a Steamhouse-ba a kedvenc kávémtól, lélekben készülvén arra, hogy itt majd, hogy is fogalmazzak, nem lesz olyan erős a felhozatal, mint Budapesten. Lelövöm a poént, eddig tényleg szar.

Ehhez érdemes azt is hozzáfűzni, amit megírtak már nálam sokkal olvasottabb oldalakon is, hogy Budapest bizony az utóbbi pár évben igencsak megugrott a remek kis, speciality kávézók száma a városban. A barátainkkal azt szoktuk mondani, hogy ha a hypstereknek nem csak a rémesen sok szakállat katasztrofális frizurával, az őserdő pusztulását és a gluténmentesség mániáját köszönhetjük, hanem bizony a nagyon jó sört, a csodás tetoválásokat, hogy szuper zenék megint divatosak, és hogy van elképesztően finom kávé egyre több helyen. Ha csak ezen múlik, maradjon a hypster kultúra, bár én jobban csípném, ha leszoknának az avokádó, quinoa és mandulaliszt zabálásról ebben a mértékben, mert a nagy egészségességben elég alaposan gyorsítanak a Föld pusztulásán, de ez egy másik téma.

És akkor elérkezett ugye az a pont, hogy eljöttünk egy kanadai kisvárosba, ahol azért várható volt, hogy a hypsterség nem ölt olyan méreteket, mint gondolom talán Montréalban (remélem, hogy ott van annyi hypster, hogy jártamban-keltemben majd lesz jó kávé). Mert miért lenne nekem akkora mázlim, hogy egy olyan nagy és kozmopolita városba lyukadjunk ki, ahol nem csak beszélnek angolul, de még munka is biztosan akad, sőt mi több, van minden, ami szem-szájnak ingere. De ez megint egy másik panaszáradat. Lesznek ilyen panaszkodósak, na!

Azért betáraztam a Steamhouse-ban egy zacskó kávét, ráadásul anyukámnak hála plusz egy krakkói kávé is került a bőröndbe, ugyanis Krakkóban igen jó kávét pörkölnek mostanában. Azért, gondoltam én, megkóstolom azt az állítólagos olasz eszpresszót, amit kifejezetten a French press kávékészítőnkbe őröltek itt a helyi egyik kávézóban, mert a várva várt és úgy áhított eszpresszó masinám még nem került beszerzésre.

De sajnos ez egy merő katasztrófa, az ízének meg inkább a német vizezett kávészerű valamihez van köze, mint az olasz kávéhoz. A színe alapján pedig lehetne olasz is, az illata a dobozban teljesen rendben van. Na de mikor rá kerül a forró víz, elkezd áradni belőle az a szag (illatnak semmiképpen sem nevezném), amit a német autópálya pihenőknél, és a rosszul és régen pucolt kávéfőzőkkel vacak kávét főző magyar cukrászdákban szoktam érezni, mikor lefő a hőn áhított nedű. És akkor még nincs vége, mert belekerül a tej, és mindennek vége. Konkrétan úgy néz ki, mint a tejes tea, amit amúgy nagyon kedvelek, de hát itt most ugye nem teáról beszélünk.

Egyszóval ezt feladtam, ráadásul a gyomromat is szétmarja. Így hát adtam egy lehetőséget a helyi erőnek, Tim Horton’s kávéjának. Mondjuk úgy, hogy legalább nem büdös. De a latte az amerikai filter kávé felöntve tejjel, és jó napot kívántak. Végül aztán a folyó másik oldalán lévő szuper kis piacon ihattam egy nagyjából értékelhető capuccinot, ami ugyan kicsit nagy volt capuccinonak, de ez otthon is így szokott lenni, viszont egészen kellemes volt. A baj csak az, hogy azért ahhoz elég messze van, hogy ez mindennapos kikapcsolódás legyen, másrészt eleve csak hetente egyszer van piac és csak szezonban, télen miről is álmodozom majd?

Hát arról, hogy kávészállítmányok érkeznek ide otthonról mindenféle módon, és lesz egy teljesen vállalható kávéfőzöm, aminek köszönhetően itthon iszom majd a finom kávét.

Addig is, minden hétvégén kipróbálok nem csak egy új sört, hanem egy új kávézót is, és hátha akad egy valamire való hely ebben az amúgy kedves kisvárosban. Tetkó és sör van, úgyhogy a remény hal meg utoljára.