Felhívnám a figyelmet a címre, mert valóban csak az első benyomásokat tudom még csak leírni. Ezek olykor tévedhetnek, lehetnek sablonosak, és ez azt hiszem, így van jól, így potom mégnemiskéthét után. Ezt csak azért írom le, hogy elejét vegyem a kötekedésnek 😉

Szóval a legeslegelső benyomásom az volt, hogy ezek tuti direkt szívatják a franciákat. Persze nem valószínű, hogy így van, de mégis akkor, ott a bevándorlási ügyintézésen a repülőtéren, 22 órával a reggeli ébredés után kicsit olyan érzésem volt, hogy a franciákat kicsit meg kell váratni, ne érezzék már úgy, hogy ők a janik. Ehhez érdemes tudni, hogy a franciaországi ügyintézés egy külföldinek gyakorta maga a pokol. (Bár ez állítólag mostanában javuló tendenciát mutat, de ha ez valóban így lenne, nagyon sok embert kellene elbocsátani a bürokráciában, akkor elkezdenének sztrájkolni és mindenféle emberi jogokra (!) hivatkozni, és bedőlne az egész reform.)

Egyszóval úgy cirka másfél-két órás várakozás után, hogy odatűzzék a munkavállalásit és a gyerekek vízumát az útlevelekbe, az volt az érzésem, hogy most vissza kell adni a franciáknak, ami az övék.  Amúgy kevés kivétellel mindenki megkapta, amiért jött, de szépen és komótosan intézték a nagyon komoly egyenruhába öltözött emberkék a dolgukat (fegyver meg minden,  valakin még golyóálló mellény is volt).

Amúgy pedig a repülőtérről kilépve az jutott még eszembe, hogy itt nyaranta meg lehet majd fulladni a párától, és hogy tiszta Brüsszel. Olyan igazi káosznak tűnt minden, és ez az érzés nem tűnt el még azóta sem maradéktalanul.

Az emberek egyelőre főleg végtelenül nyugodtnak tűnnek. Tegyük fel, hogy nem szed mind nyugtatót, hanem csak alapjáraton nyugisak és kedvesek. A legkevésbé kedves ember eddig egy hivatali irodista volt, de magyarországi mércével mérve még ő is egész szimpatikus volt, egyszerűen csak gyorsan intézte, amit kellett, és nem nagyon érdekelte a két gyerek csacsogása egy tök idegen nyelven. De alapvetően mindenki mosolyog, pedig nem állítanám, hogy a Lányok kis angyalok, mikor végigszáguldozunk egy bolton vagy egy hivatalon.

A kétnyelvűség egyértelműen kamu, de ezt eddig is sejtettem, bár ez felettébb idegesítő számomra, hiszen nem Montrealban lakunk, ahol érne is valamit az angolom, hanem egy québeci kisvárosban, ahol nem ér sokat, maximum ha tanítani akarnék (amit nekem gyakorlatilag tilos) . Valódi kétnyelvűség csak egy szövetségi államban van, és az nem ez. Ez itt kérem Québec, és mint olyan, vannak benne erősen franciás vonások. Például, hogy nagyon sokan nagyon rosszul vagy sehogy nem beszélnek angolul.

Az árakkal egyáltalán nem tudok mit kezdeni, maximum egymáshoz viszonyítom őket, de az már biztos, hogy nincs olyan dolog, ami olcsó. Erre persze számítottam, de még meg kell szokni azt, hogy mennyit jelent az annyi: mennyit ér a kereset, mit lehet abból kihozni, és hogyan lehet azt kihozni.

Egy egészen biztos: itt nagyon hatékonyak abban, hogy visszafogják a gyorshajtást és a hülyéket az úton. Olyan büntetési rendszer van, ami miatt a legtöbben igyekeznek betartani minden apró szabályt. Eleve olyan vacakok az utak, hogy kár lenne gyorsan száguldozni, de a STOP táblánál (amiből végtelen mennyiség van, gyakorlatilag ahol nincs lámpa, ott STOP tábla van, és az megy át elsőként a kereszteződésen, aki előbb ért oda)  mindenki szépen, udvariasan megáll, ahogy illik, még ha az úton amúgy egy teremtett lélek sincs.

És ami az ételt illeti, hiszen az ugye a legfontosabb ( 😉 ), még nem sikerült meggyőzniük, hogy csak azért érdemes ideutazni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s