Oskola

Hogy belevágjak a közepébe, az iskola ma kezdődik és eddig a következőket tudtam meg róla a kb. fél órás szülői értekezlet után, amin én ugyan nem, de a Franc ott volt ( én még erősen küzdök a helyi nyelvjárással minden szinten).

Az osztálylétszám 11. Tizenegy. T-i-z-e-n-e-g-y.

A gyerekek első nap szépen bevonulnak és lesz két órájuk – zene és angol. Aztán ebédszünet, végül délután majd sportolhatnak egyet. Évnyitó nincs, flancba öltözés nincs.

Van viszont ruházkodási előírás. Nem egyenruha, mert ez nem magániskola és nincs rajta semmi iskolai jelzés. Egyszerűen az az elvárás, hogy a gyerekek ne lógjanak ki a sorból. Ez jellemző az egész iskolai hozzáállásra. Nem tudom, máshol hogyan van, de mivel itt a városban elég vegyes a kerületek összetétele, el tudom képzelni, hogy ez nem csak ebben a suliban van így. Van bolt, ahol kifejezetten van erre szakosodott polcrész, sötétkék, fehér, fekete és szürke, minden márkajelzést nélkülöző ruhákkal. Kifejezetten törekednek arra, hogy egyenlő esélyeket adjanak, és hogy ne legyen feltűnő az esetleges anyagi különbség család és család között.

Az iskolában már most ki van jelölve a gyerekek helye. Ott fognak ülni. A padjukban lesz doboz és tároló, ami az övék, és ahonnan csak a házi feladat jön haza. Mert sajnos házi az lesz, de ahogy elnézem a mintabeosztást, nem fogunk belegebedni, még úgy sem, hogy a gyerek anyanyelve nem a francia és nem ír és olvas még. Előre bevásároltattak sok ceruzát, hegyezőt, színest, amit névvel el kell látni, és amit az iskolában használnak majd. A grafitokat a tanár begyűjti, és mikor már nagyon határeset az előző ceruza, ad egy újat a gyereknek a saját készletéből. A tankönyveket egy része iskolai példány, amit vissza kell majd adni,de sokkal több a gyakorló füzet. Mivel megszorítások vannak, két dolgot kértek – fülhallgatót a számtech terembe a gyereknek, és egy doboz papírzsepit.

A szülők nem császkálhatnak csak úgy a suliban. Az udvar nyitott, ott van reggelente a gyülekező. Ha esik, akkor a termeknél áll majd tanár, aki beengedi a megfelelő ajtón a gyerekeket az udvarról, de olyan kikötés nincs, hogy éshaesettkétméterhóésmínuszhúszvan, na akkor mi lesz, de gyanítom, hogy gyülekező az udvaron.

Negyedévente van értékelés, amit szülői értekezlet kísér. Színekkel értékelik a gyerekeket. Van pszichológus és logopédus is, és egy asszisztens is lesz elég gyakran a tanár mellett a gyerekekkel. Elvileg ez egy olyan iskola, ahol több a rászoruló, és van két osztály, ahova olyan gyerekek járnak, akik nem tudnak franciául. Ezek főleg szír gyerekek.

A gyereknek három alapszabályt kell megjegyeznie: ha mondani akar valamit, fel kell emelnie a kezét, nem lehet szanaszét járkálni, és nem lehet beszélgetni. Ez a része aggaszt egyedül, de azt hiszem, ha kellően érdekes és élvezetes lesz az óra, akkor nem lesz olyan nagy gond.

A szülők általában tudni fogják előre, hogy mi az a heti feladat, hol fognak tartani a gyerekek, és mi lesz az otthoni feladat, kell-e velük gyakorolni. Kaptunk egy füzetet is, igaziból a gyerekeké, de ugye a kicsik még nem tudnak olvasni. Ebben minden fontos le van írva és van benne egy egész éves naptár, amibe majd minden vezetve lesz. Haza nagyon kevés dolog fog jönni, de lesz egy írásos kommunikáció az iskola és a szülők között.

Egyelőre ennyit sikerült megtudni. Összesen négy füzetet kellett vennünk, pár mappát és irattartó mappát, húsz grafit ceruzát, 24 színes ceruzát, 16 kimosható filcet, egy szövegkiemelőt, egy fehértáblára is alkalmas vékony filcet, egy hegyezőt, vonalzót és ollót. A gyerekek tízóraira gyümölcsöt, zöldséget és tejterméket vihetnek, inni csak vizet. Ebédre haza lehet jönni (a gyerekek ebédidőbeli felügyelete pénzbe kerül).

Ezek persze csak a szürke tények. Szerdától pedig jön az egész élesben.