Ahogy azt ígértem, a képet mindenképpen árnyalni kell majd az első iskolai poszt után. Mert hogy sehol sincs kolbászból a kerítés.

Québecben is úgy megy az iskolai jelentkezés, mint sok más országban, hogy van egy körzetes intézmény, ahova elvileg kell mennie a gyereknek. Itt vannak iskolai körzetek, amiket egy központ koordinál, és ezek osztják el a pénzeket is.

Mivel a mi kerületünk egy olyan kerület, ami nem olyan régen még nagyon lemaradt az egy főre jutó átlagjövedelmet illetően, meg amúgy is, ezért ez az iskola 10 éve még egy hátrányos helyzetű és leszakadó intézmény volt. És akkor elkezdtek bele pénzt pumpálni. Amit nálunk nem tesznek meg, azt itt úgy látszik igyekeznek megtenni, mert az általános iskolák szintjén erősen felturbózták a teljesítményt azokban a sulikat, amik a felmérések alapján igencsak lemaradóban voltak és a gyerekek nagy része előbb-utóbb kimaradt volna az iskolából a későbbiekben . Ehhez még jött az, hogy Kanada egy befogadó ország, és mikor hivatalosan, állami szinten engedtek be szír menekülteket, és ugyanakkor nagyobb arányban kezdtek el Fekete-Afrikából is bevándorlók érkezni, az iskola kapott pénzt arra, hogy két felzárkóztató osztályt is indítson, ahol a frissen érkezett gyerekek megtanulhatnak franciául, mielőtt bekerülnek a rendes osztályokba.

Ezért is ez a fene nagy szociális érzékenység és a kis osztályok. Azon túl, hogy nincs nagyon sok gyerek a körzetben, de bekerülnek lassan az első felzárkóztatott gyerek is a vérkeringésbe. Minden módon azon vannak, hogy mindenkinek egyenlő esélyeket teremtsenek, és ehhez, mint tudjuk, a kis csoportlétszám az ideális.

Hogy jó-e, hogy a Nagylány idejár, vagy sem, az egy olyan kérdés, amire nem lehet egyértelműen válaszolni, és gondolom mindenkinek markáns vagy kevésbé markáns véleménye van erről. Én egy szociálisan érzékeny nő mellett nőttem fel, jártam több  iskolába, és nem gondolom, hogy a pénz kellene, hogy  mindent meghatározzon. Ezen kívül hiszek abban, hogy mindenkinek joga van a megfelelő szintű oktatáshoz. És azt is gondolom, hogy első évben, alsóban, a gyerekek még mindig érzékenyebbek, és kevésbé mások pénztárcájában kutakodnak, mint inkább nyitottan barátkoznak – ha persze otthon ezt hagyják és hagyták nekik. (És abból kiindulva, amit a mi “elit” budai kerületünkben láttam, nem a pénztől lesz jó egy körzetes iskola, sőt, mintha attól egyenesen vacak lenne.)

Ugyanakkor nyilván vannak hátrányai is, amik majd elő fognak bukkanni.

A kerület maga átalakulóban van, ezt több fórumon is olvastam, és jól látható is. Nem az a sikkes negyed, ahol minden ház csodásan karban van tartva és makulátlan a kert. De látszik, hogy egyre több a felújított ház és rendben tartott kert, és egyre kevesebb a hanyag, így-úgy tákolt ház. Csodálatos utcák vannak és helyes házak. De ez nem az egy házban egy család negyed. Sok a bérelt lakás, azért is, mert az egyetemtől 5 perc autóval és 10 bicajjal, sok a diák (felettünk és alattunk is diákok laknak, tegnap jól befüstöltek minket altercigivel, még jó, hogy a gyerekek szobája végül az utcai szoba lett :D).

Hogy mi, a relatíve felső vezető férjjel miért ide költöztünk? Több oka van.

  • Nem akartunk az első évben túl sok pénzt kiadni egy lakásra úgy, hogy még nem tudjuk felmérni, mennyi az annyi, és mennyire van szükségünk ahhoz, hogy eltenni is tudjunk, haza is tudjunk utazni, de itt is kényelmes legyen az életünk. Az itteni lakások, amik jó állapotban vannak, középkategóriások az árlistán. Ezen kívül a költözési szezon, ahogy azt már említettem, július 1., és ehhez március végéig a legtöbb szerződés megköttetik, viszont februárban elmegy a lakások nagy része. Az Ember pedig március vége felé járt itt, és már csak a “maradék” volt. Mivel nagyobb a kínálat, mint a kereslet, de a minőségben is hatalmas különbségek vannak, azért volt még mit nézni, de két nap alatt ez volt a legjobb lakás.
  • Közel vagyunk a belvároshoz. Ugyan ez egy kicsi város, különösen Budapest után, de mi mégis a város vérkeringése közelében akartunk maradni. Gyalog húsz perc, autóval 8-10 perc parkolóhely kereséssel, bicajjal pedig 15-20 perc a belváros, attól függően, hogy a gyerek miatt hányszor kell megállni. A belvárosban van a központi könyvtár, sok fesztivál a szezonban, sok bár és étterem, és még egy kertkocsma is. Ott a kikötő, a sétány, arra felé van egy park egy szigeten, ami nyáron strand, télen kori pálya.
  • A kert. Magyarországon ott van a Balaton, de innen nehéz lenne hétvégenként oda leugrani. Ehhez a lakáshoz pedig hozzá tartozik a kerthasználat is. Ez így újonnan érkezve, két gyerekkel visszautasíthatatlan ajánlat volt. Én nyugodtan írogatok itt nektek, míg a gyerek kint a tulajdonost szórakoztatják, aki a szuterénben barkácsol a következő lakó érkezéséig.
  • A Franc munkahelye 5 perc autóval. Miután 8 éven át 40-50 percet ült a rakparti dugókban, hogy bemehessen a munkahelyére, most igen lelkes, hogy ez a töredékére csökkent. Már csak a biciklizésre kell rávennem, és minden kerek lesz 😉

Persze a kollégák furán néznek, hogy ennyi pénzből miért csak ennyiért bérlünk, de ugye nem feltétlenül kell elkölteni, csak mert van. Ráadásul a legtöbb nő itt dolgozik, nem akkora divat az HTB, mint Amerikában, így két fizetésből már lehet kétszer ennyiért házat találni. Csak éppen egy olyan külvárosban, ahol nem csak járda nincs, de még egy valamire való vegyesbolt sem. Az egyik, amúgy végtelenül szimpatikus kolléga és a felesége is most költöztek ide, egy házba (mert a ház az kell ennyi fizetésből), és kiderült, hogy mi az egyik hátránya ennek a külvárosi létnek – az ő általános iskolájukban ötszáz diák van, míg a miénkben csak százötven, és négy elsős osztály, míg itt egy. AZ új kertvárosokhoz nem épül automatikusan iskola. Budapesten is elrettentettek a nagy iskolák, részben a saját rossz emlékeim miatt, részben mert úgy gondolom, hogy a kisgyerekeknek nem tesz jót egy olyan iskola, ahol annyi a gyerek, hogy a kicsiket gyakorlatilag el kell különíteni a nagyoktól. Nyilván itt is csak akkor vinném ilyenbe a Lányokat, ha tudnám, hogy máshol nincsenek jó helyen, vagy ha nem lenne más választásom.

Így frissen ideköltözőként, úgy, hogy a Nagykisasszony még bajlódik a nyelvvel és különösen az akcentussal, sokkal ideálisabb neki egy mindenre érzékeny, kis közeg, ahol a mellett, hogy tud rá figyelni a tanítója, még toleranciát is tanul bőséggel, tere is van mozogni, haza tud jönni délben ejtőzni és rendesen enni (és nem kapkod, hogy nehogy lemaradjon a bandázásról), és sokkal de sokkal könnyebben tud ismerkedni. Nekünk szülőként is sokkal könnyebb beilleszkedni, eligazodni. Ami, számomra legalábbis, fontos.

Jövőre nem biztos, hogy ebben a kerületben maradunk, és mivel elég hamar kell elintézni az iskolába jelentkezéseket, lesz még miben tájékozódni a következő pár hónapban, az biztos. Úgy, hogy nem tudjuk előre, hova költözünk. Izgalmas lesz…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s