Az iskoláról írtam már kétszer. A kép, ezt biztosan mondhatom, még annál is tovább fog finomulni.
Ami itt viszont biztos, hogy abszolút más itt az ebédidő és a közétkeztetés. Itt, ahol mi lakunk, az alsósoknak nincs közétkeztetés. Van egy nagy ebédidő, amikor haza is jöhetnek a gyerekek, ha a szülők tudják ezt vállalni. A gyerekek ebédidőben való felügyelete pénzbe kerül, és külön papírmunka, mert egy másik iskola szervezi meg, és másoknak kell átadni ezzel a felelősséget. Az ennivalót pedig mindenki viszi magának. Mostanában a magyar gasztroblogger körökben is nagy divat az uzsonnás dobozokkal foglalkozni, de itt azzal nem foglalkozni elképzelhetetlen.
A kisgyerekek itt a nagy táska mellett, ami nekünk éppen majdnem tök üres, egy kisebb vagy nagyobb hűtőtáskát is hordanak. Ez amolyan alapfelszerelés, és elég széles a választék belőlük. Több ételhordó alkalmatosságot láttam a boltokban, mint iskolatáskát.
Mi egyelőre még hazahozzuk délben a Nagycsajszit, mert még próbálkozunk a megfelelő ritmus megtalálásával, ezen kívül a Franc autóval öt perce dolgozik, és ő is szívesebben jön haza enni. Mivel ennek az egész kiköltözésnek egy kis család- és csapatépítő célja is van, nyilván nem hagyjuk ki ezt a lehetőséget. Amíg én tudom vinni a déli étkeztetést, amíg a gyerek akarja, és amíg spórolunk, addig délben itthon eszünk együtt.
Persze ettől még kihívások elé vagyok állítva a tízórai csomagolást illetően, illetve eszemben sincs minden délre két fogásos meleg élelemmel előrukkolni. Emellett már most készülök arra, hogy bizony az én nagyobbik lányom előbb utóbb ki fogja magának harcolni, hogy bennmaradhasson délben, és akkor már kész tervekkel kell előállnom, hogy mi kerüljön majd abba a bizonyos csini kis táskába. Úgyhogy vigyázzatok, mert lesz itt még recept- és ötletáradat.
A tízóraira, ezt már említettem, azt szorgalmazzák, hogy gyümölcsöt, zöldséget és tejterméket vigyenek a gyerekek. Édesség, csokoládé, chips és egyebek nem szívesen látott vendégek a gyerek uzsis dobozában. Mivel lehet itt nagyon frankó, kisebb méretű tárolókat kapni, amiknek van egy belső kis plusz elválasztójuk, ezért tegnap natúr joghurt volt sokféle pehellyel (zab és társai), a kis elválasztóba a doboz tetején pedig kék áfonya került (vagy annak a helyi változata, de ebbe most nem mennék bele mélyebben, lesz rá másik alkalom). Ez pont elég arra, hogy megtöltse a tízórai alkalmával a már üresedő pocakot, rengeteg vitamin és ásványi anyagot kap a gyerek egy maréknyi kis gyümölcsben és egy maréknyi vegyes gabonapehelyben, és még energiát is, hogy oda tudjon figyelni a következő pár órában. Soha jobbat.
Ma azért adtam egy kis pofont az elveimnek, és vettem egy zacskó bébirépát meghámozva, és azt csomagoltam neki zöld paprikával, a másik dobozkába pedig sárgadinnye és kék ringló került szeletelve. (Igen, itt ezeknek most van szezonja, ahogy az eper is bőszen érik még a málnával együtt.) Nem a legkörnyezetbarátabb és fenntarthatóbb megoldás, nem is szeretem kifejezetten az ilyesmit, de van, amikor győz a kényelem. Most például azért, mert a gyerekek szeretik a répát, a többi csúnya volt, és a biorépa-forrásomra még nem találtam rá. Az egyik nagyáruházban, ahol nagy kiszerelésben lehet csak vásárolni, ezeknek pucolt bébirépáknak lehet bio változatát is kapni, attól tartok, hogy erre rá fogok azért alkalomadtán fanyalodni, mert mégiscsak praktikus, és nem lesz itt mindig friss, bio répa.
Amúgy van itt minden, mi szem-szájnak ingere, bár meglepődtem, hogy a boltokban sokkal kevesebb vackot láttam, mint mondjuk Angliában vagy Franciaországban. Pedig édesszájúak és sok édességet esznek az itteniek. De egyre több iskoláról hallani, hogy édességmentes tízórait kérnek, és kifejezetten arra motiválják a gyerekeket, hogy a gyümölcsöket és a zöldségeket vigyék.
Azért arra vagyok a legkíváncsibb, mi meddig tartunk ki ebben a gyümölcsvágogatásos precíz csomagolgatásban. Az ital része legalább könnyű, mert csak vizet vihetnek 😀
Fenn, a messzi északon 