Őszintén szólva én az a fajta ember vagyok, aki nem tudja, mit is kezdjen ezzel az egész Halloween-dologgal. Nem arról van szó, hogy nem ismerem nagy vonalakban az eredetét és nem tudom, miről szól ez az ünnep. Magával a modern, észak-amerikai jelenséggel küzdök. És hát ugye éppen Észak-Amerikába evett minket a fene, így meg kell békélnem a gondolattal, hogy egy ünnep lényegében arról szól, hogy ki milyen cukorkából és egyéb édességből mennyit gyűjtünk össze.

A városban, ahol mi lakunk, már legalább három hete elkezdték feldíszíteni a házakat azok, akik ünneplik a Halloween-t. Az a szokás, hogy az embergyerek ott kopogtat, ahol van dekoráció, mert az azt jelzi, hogy itt fel vannak erre készülve. A mi utcánk elég béna, alig van tökös ház, de az a hír járja, hogy arrébb több helyen várják a gyerekeket.

Mivel ez francia Kanada, és annak is egy ténylegesen és szinte kizárólag frankofón vidéke, ezért nyilván nem azt mondják a gyerekek, hogy “Trick or treat”, a legtöbben simán csak köszönnek és boldog Halloween-t kívánnak, aztán megköszönik és elköszönnek.

Ahogy említettem, nem tudom hova tenni ezt az egész cukorosztogatós, ajtón kopogtatós dolgot. Most még hagyjuk is azt a részt, hogy nálunk azért a cukorka és édesség nem a mindennapok része, és mikor kapnak is a gyerekek, alaposan megválogatjuk, mit adunk nekik. Csak egyszerűen nincs benne semmi pláne. Persze vannak különlegesebb házak, nagyon feldíszítve, de mi nagyon minimálra vettük idén a dekorációt.

Mégis valahogy meg fogok ezzel barátkozni. Igaziból magával tud ragadni a gyerekek lelkesedése. Az édesség-cunami egy dolog, azt le lehet korlátozni az év bizonyos szakaszaira. Aki nagyon kényszeres, meg is úszhatja, de valószínűleg (szerintem) a gyerek hosszútávon nagyobb kárát látja annak, ha nem vehet ebben részt.  Mégiscsak gyerekek.

De ilyenkor ebben az amúgy is kedves országban most kifejezetten kellemes létezni. A gyerekek nagyon lelkesen beöltöztek délután az iskolában. Sok sok kis boszorkány és ninja volt ma iskolában, nem kevés Monster High baba (szerintem nagyjából a Monster Hight erre, és csak erre a napra szabadna engedélyezni), pár állat és némi hercegnő szaladt ki az iskolából. És persze mindenki nagyon, de nagyon izgult az esti menetelés előtt.

Az én lányaim nehezebb helyzetben vannak. Mi nem vagyunk bejáratott halloweenezők, nem ismerjük a szokásokat, maximum filmekből és mások beszámolói alapján. Nem tudjuk, mit mikor hogyan szoktak csinálni, így a legjobb, amit tehettünk, hogy követtük a helyieket. Este 5 után megjelentek a korán fekvő gyerekek, a szülők gondos kísérete mellett. Volt, akit autóval hoztak, ahogy volt, aki autóval ment máshova begyűjteni az éves édesség adagját. Volt, ahol a szülők is tetőtől talpig beöltöztek. Van olyan is, aki maga elmegy csokiért a gyerekeivel, de ő maga nem ad.

Sajnos a két napja fújó erős szél eléggé elbátortalanítja az embert, félidőben hazajöttünk felmelegedni, hogy sötétedés után újra induljunk. (Azért a legviccesebb mégiscsak az volt, hogy sokan autóval mentek körbe még ezen a pár utcás negyeden is…)

Az én, amúgy rendkívül talpraesett nagyobb lányom ma bevetette a félénk oldalát, és nem akart elindulni ajtókon kopogtatni, mikor rájött, hogy a barátnői mégsem tudnak vele tartani a sétára, így előre tolta a kishúgát, aki viszont az édességét bármire képes. Úgyhogy a három éves kopogtatott be ide-oda. Volt, ahol egyetemisták bulit rendeztek, beöltöztek, mindent kidekoráltak, és a buli közepén osztottak a gyerekeknek édességet. De alapvetően tényleg csak a gyerekek kezébe nyomják az emberek a csokit, és már mennek is tovább.

Végkövetkeztetésnek meg kell állapítsam, hogy azért itt ez nem akkora buli, mint az amerikai ismerősöknél, de azért elsülhet klasszul is. Az biztos, hogy sok új édességet fogunk most megkóstolni, hogy aztán egy évig rájuk se nézzünk. Jövőre pedig már talán több energiánk lesz rá rendesen felkészülni, elolvasni a mitológiát az ünnep mögött, és megpróbáljuk a maximumot kihozni a Halloween-ből.

( A képek minősége hagy némi kivetnivalót maga után – sajnos a süvítő hideg szélben egyszerűen kevésbé motivált az ember lánya. )

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s