Az én gyerekeim kétnyelvűek. Ez ugyanúgy előny, mint hátrány.

Mikor a Nagykisasszony pici volt, váratlanul korán kezdett el beszélni. Az is igaz, hogy ő mindent váratlanul gyorsan és korán csinált. Kilenc hónaposan úgy döntött, ő elkezd járni, nem is járni, hanem futni – és öt éves koráig gyakorlatilag nem is tudott sétálni, csak rohanni. És mindennel dacolva két évesen elkezdett karattyolni is, igaz, rendre francia szavakat keverve a magyar mondandójába.

Neki  mindig van mondanivalója. Egyedül akkor nem beszél, mikor énekel vagy olvas. Néha még álmában is dumál.

Ahogy oviba került, a francia szavak elkezdtek eltűnni, a francia család minden egyes találkozáskor megjegyezte, hogy nem beszél, mikor fog már beszélni az ő anyanyelvükön. A csodás babysitterünkkel a francia intézet könyvtárában volt hajlandó egyedül franciául kommunikálni. Az apukája is ért magyarul, így aztán valószínűleg szükségtelennek tartotta, hogy fáradozzon a két nyelvvel. Ugyanakkor az is igaz, hogy elég sokáig nem is tűnt fel neki, hogy a két nyelv nem ugyanaz. A kis fejében mintha nem vált volna el a kettő. Ő értette mindkettőt, ha nagyon kellett, tudott mindenkivel kommunikálni, de nem értette, hogy a franciák nem értik a magyart.

Vannak isteni francia barátaink, akik ugyan nem beszélnek magyarul, viszont törekedtek arra, hogy megértsék a Kiscsajt, és minden alkalommal a gyerek volt ez első, nem a saját kényelmük és szórakozásuk. Ha a lányka énekelni akart, akkor énekeltek vele, és hoztak neki dalos könyvet, CDt. Velük kezdett el először beszélni franciául. A teljes kibontakozás pedig akkor történt meg, mikor hat éves korában elmentünk nyaralni a francia atlanti partvidékre, ahol csak mi voltunk és sok nyugdíjas a kempingben. Mivel az én lányom mindenkivel kommunikálni akar, minden reggel és este körbement, és szóba elegyedett a többi vendéggel, és hirtelen ott állt egy kislány, aki tényleg folyékonyan beszélt franciául. Az apja lepődött meg a legjobban – bár vele még mindig nem volt hajlandó a megfelelő nyelven beszélni.

Mióta megérkeztünk ide, ez megváltozott. Most a közösség francia nyelvű, ez a nyelv kezdett el dominálni, de itthon a magyar marad az első. De már az édesapjával is franciául beszél és az iskolában kevés gondja akad. Az is igaz, hogy benne nincs sok gát, aminek én nagyon örülök.

A Kiskisasszony egy másik tészta. Ő mindent szépen, komótosan csinál. Míg a Nagycsajszi belevág és közben tanul, majd lesz valahogy, addig a Kiscsajszi figyel, szemlélődik, és előbb, de inkább utóbb belevág, amikor már eléggé biztosnak érzi a tudását, amit felhalmozott.

Most három és fél éves, de beszélni is nem olyan régen kezdett csak el. Illetve ez így nem teljesen igaz, mert egy ideje folyamatosan dumált, de volt egy saját nyelve, ami csak az értett, aki megfelelő mennyiségű időt volt vele összezárva, és még az sem mindig. Viszont olyan jól kommunikált gesztusokkal, hogy teljesen egyértelműen tudta értésünkre adni, amit akart. Mikor azonban elkezdett összeállni a beszéde, addigra elmúlt három éves, összezavarodott. Mindenáron beszéddel akart kommunikálni, de nem volt mindig érthető. Mikor pedig elfáradt az erőlködésbe, visszatért a mutogatásra.

Érdekes, hogy akkor kezdett el embernyelven és nem Kiscsajnyelven beszélni, mikor az apja eljött Kanadába és mi egyedül maradtunk. Volt is apjának meglepetés, mikor két hónappal később hazajött.

Amióta megérkeztünk, a helyzet nem változik. Heti három alkalommal jár családi napközibe, amit mi nagyvonalúan ovinak hívunk, mert akkor megnyugszik, hogy már ő is ovis. Ott hiába igyekszik a hölgy kicsit trenírozni, csak akkor mond bármit is franciául, ha megkérik rá. Kivéve a NON, na az nagyon megy, és folyton ismételgeti. Újabban azt is mondja, hogy “ca va vagy?”.

Persze ilyenkor aggódik az ember lánya, hogy a gyerek el van maradva, hiszen még magyarul sem beszél rendesen. Miközben a két évesek meglepő folyékonysággal beszélnek itt franciául, ami egy nagyon nehéz nyelv. De én abban bízom, hogy a megérzéseimmel nincs baj, és nem a gyerek képességeivel van a gond, hanem egyszerűen csak nem érdekli az egész. Ha nagyon szeretne, teljesen jól tud egész mondatokat mondani magyarul, és mindent visszamond franciául, mindent ért.

Hogy mikor fog elkezdeni kommunikálni az itteniekkel úgy, hogy ők is értsék, nem tudom. Remélem, hogy nem megy a magyar rovására, és azt is remélem, hogy a magyarja is ki fog tisztulni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s