Régen nem jelentkeztem, ennek több oka is van. Az ünnepek nehezen indultak, ezért bekuckóztunk, és hagytunk minden mást. A hóvihar és nagy hideg miatt a gyerekek is több figyelmet igényeltek, nem tudtunk nagyon kimozdulni. Ráadásul a számítógépem is kényszerít a pihenőre, mert makacskodik, ezért telefonon pötyögök, ami nem megy jól és nagyon fárasztó.
De a félálomban töltött hajnalok során azért megálmodtam sok mindent. Elkezdek egy 21 napos étkezési kihívást – nem vagyok egy önsanyargató típus, de a saját határaimon belül, pár társsal belefogok, mert a testem folyton jelez, hogy figyeljek rá. Lelkileg pedig naptárral készülök az új évre (innen, kedvenc ékszerkészítőm készítette), és igyekszem jobban tervezni, valódi célokat kitűzni. Az elmúlt év a túlélésről szólt, most szeretném a legtöbbet kihozni abból, amit a mostani helyzetünk adhat. És nem csak mint család, hanem csak saját magammal kapcsolatban is. És remélem, hogy időközben minden alakul magától a legjobb irányba. (Például, még el sem meséltem a ‘Franc főnöke itt járt vacsorázni’ kezdetű eseményt, minek során a Franc főnökének a feleségével igen jót beszélgettünk, és remélem, több vonatkozásban is jól alakul ez az új ismerettség.)
Számomra a legnagyobb kihívás az elengedés és ellazulás, nomeg a rendszeresség. Nem szoktam újévkor megfogadni dolgokat, de azért célokat jó kitűzni.
Minden mást részletesebben elmesélek, amint nem egy kicsi képernyőn kell gépelnem, remélem napokon belül.
Addig is mindenkinek B.U.É.K. !
Fenn, a messzi északon 