Québec karácsony előtt

Az idei évben is elmentünk a québeci karácsonyi vásárra, mert a québeci karácsonyi vásár jó.

Azért jó, mert elég európai. Az itteni karácsonyi vásárok hangulata nem igazán hozza azt, amit egy átlag budapesti lakos, de akár egy átlag közép-európai lakos megszokott. Persze erre lehet azt mondani, hogy de ez nem Európa, és itt mások a szokások, és ez így is van. De mikor az ember itt ül a québeci télben és honvágya van, akkor jól esik egy kis forralt bor egy európai hangulatú város európai hangulatú vásárában ( mert van honvágy, miért is ne lenne, csak mert a világ egyik legjobb országában él, még lehet honvágya, meg azért itt sem fenékig tejfel minden).

Ugyanakkor nem fogok tudni képet hozni nektek erről a csoda vásárról, mert természetesen sikerült egy napos, de szeles és rettentő párás, közepesen-hidegnek induló napot kifogni a látogatásra. Ami aztán ott, a Szent Lőrinc-folyó partján, a magaslaton, a párában és a hideg szélben igen hideggé vált, és hát befagyott a fenekünk. És mivel az ujjaim pláne lefagytak, így nem vettem elő a fényképezőgépet, csak pár kattintás erejéig, de azok sem lettek az igaziak, meg azok a családi kategóriába esnek.

Ennek ellenére, vagy ezzel együtt, csak javasolni tudom, hogy aki Québec tartományban jár, az ha máshova nem is, de Québec városba mindenképpen menjen el. És bár hideg van, télen a leghangulatosabb. Minden évszakban csodálatos város, és ha az igazi, történelmi Kanadából szeretne valaki egy szeletet kóstolni, ha a valódi Québecre vágyik, az itt lesz, és nem Montrealban.
Félreértés ne essék, Montrealnak is megvannak a pozitívumai, például vannak csodás múzeumok, pezsgő a kulturális élet, és lehet fehér répát és tormát szerezni, ott vannak a szuper ételek is. De a szuper ételek Québecben is megvannak, és bizony Montreal nem annyira Québec, inkább egy különálló valami, ami amúgy szép és jó (na jó, nem olyan szép, inkább jó). Québec az nem olyan, Québec ilyen.

Ha nem lett volna ilyen hideg, egész nap csak beszélgettünk volna a vásárban. Mindenki, szokás szerint, rendkívül kedves, még Budapestről is sikerült pár mondatot váltani az egyik árussal. Mi gyerekekkel utazunk, így fontos szempont, hogy itt sem néznek ferde szemmel a gyerekre, aki mindent megnéz, megkóstol, megérint, megkérdez. Mindenki örömmel válaszol, beszélget velük, meg is kóstolhattak mindent.
Esténkén, és hétvégenként járnak erre a krampuszok és a Mikulás is, a német szokásokat igyekszenek megeleveníteni.
Van óriás adventi naptár fából, van Brio és Revensburger ház, ahol a gyerekek melegedhetnek játék közben, van alpesi ház, ahol lehet szintén valami meleget enni és inni. Van egy nagy forralt boros pult, ahol egy vagyonért nagyon kis adag, de rettentő finom jageres cidert vagy forró bort lehet inni.
Egy távolabbi helyszínen vannak isteni kolbászok, igazi (vacak) német mustárral, de van pácolt hering is. (Meglepő, de a québeciek nem fogyasztanak sok halat, és sokáig szinte egyáltalán nem volt az étkezésük része.)
Mi idén egy fűszerkeverékkel jöttünk el a vásárból – egy rettentő kedves hölgy őslakosok által készített keveréket árult. Annyira finom volt, hogy még most is vissza tudom idézni az ízét. Több összetevője helyi termés, amit Európában nem találni, így egyértelmű volt, hogy veszünk egy adagot.

Ha szeretnétek még képeket nézegetni, akkor itt a vásár Facebook oldala. És Pohóka is készített pár fotót, igaz, akkor már a bódék zárva voltak.

Kellemes ünnepeket kívánunk mindenkinek!