Abszolút nem tartom túlzásnak a címben szereplő kijelentést. Befőzni igenis mindenki tud, és nem is kell hozzá semmi extra.
Persze ehhez a maximalizmust is félre kell tenni. Nekem például nincs passzírozóm. És a paradicsomszószom bizony teli van maggal. És nem bánom, nem zavar, sőt, pont jó így.
Mivel két hete paradicsomot főzök be, gondoltam megosztok a cím kijelentésének jegyében veletek pár ötletet, és elmesélem, én hogyan csinálom.
Eszközök:
Nem baj, ha van passzírozó, de nem baj, ha nincs. Ahogy említettem, nekem például nincs.
Van cserébe egy széles szájú tölcsérem, ami csodákra képes. Korábban mindennek a fele mellé ment, mikor már kezdtem fáradni, most ez már nincs így. És amikor kincsként tekint az ember lánya a paradicsomszósz minden cseppjére, ezt a kis eszközt nagyon tudja értékelni. Természetesen a keskenyebb szájú üvegekhez kell egy rendes tölcsér is. Mindkettő legyen lehetőleg fém, az a legbiztosabb.
Van egy nagy lábosom, ebben főzöm a sima paradicsomszószt, amibe csak a só kerül.
Van egy kisebb lábosom, ennek segítségével szabadítom meg a csodás gyümölcsöket a héjuktól (és ez az egyik oka annak, hogy nem kell a passzírozó).
Nagyon jó kis eszköz a szűrőkanál. Különösen, ha nincs aszbesztből a kezetek.
A sült szószhoz kell egy tepsi és egy sütő. 🙂
Nincs se befőző automatám, sem egyéb fancy eszközöm, de lehetne. Viszont csodálatosan megvagyok nélkülük, és még sosem romlott meg egy szószom sem.
Ha nincs passzírozó, akkor jól jön egy botmixer, de ha az sincs, akkor egy krumplinyomó. Engem nem zavar, ha darabos a paradicsomszószom, mikor a tésztára vagy a pizzára teszem, és a chilli sem bánja, így nem vacakolok vele, ha csak krumplinyomó van kéznél, jó lesz úgy is. (Igaz, én a konzerv paradicsomból is a kockázottat veszem.)
Üvegek:
Én a szélesebb szájú, közepes üvegeket szeretem, illetve a klasszikus olasz paradicsomszószos üvegeket. Ezeket sütőben fertőtlenítem vagy a mosogatógép meleg programjával. Régebben főzögettem az üvegeket forró vízben, de az macerás, pláne egy kis konyhában, lesz így is elég nagy felfordulás.
A paradicsom:
Alapesetben (azaz Magyarországon) a kertemből leszedett jószágokat főzném be, kiegészítve némi parasztparadicsommal. De itt az nincs, így marad, amit ad a piac. Szeretem, ha több fajta gyümölcs kerül a szószba, attól lesz igazán jó az íze, de ha más nincs, akkor legyen a hosszúkás, római típus, az mindig jó. Természetesen legyen érett, de nem túlérett.
Receptek:
A paradicsomszószhoz, ami csak magában a szósz, nem kell semmi, csak só.
Felforralom a kisebb lábosban a vizet. Míg ez melegszik, bevágom a paradicsomok fenekét x alakban. Így dobálom őket 1-2 percre a forrásban lévő vízbe, aztán a szűrőkanállal kiemelem őket a vízből. Lehet őket gyorsan hideg vízbe is mártani, sőt, érdemes, aztán szépen csak lehúzom a bőrüket. Nem bonyolult és nem nehéz.
Felszeletelem és mehetnek a nagy lábosba. Kevés sóval kevés ideig főzöm őket. Ha darabosan szeretném eltenni, megy is az üvegekbe. Ha nem, akkor a kéznél lévő eszközzel pépesítem vagy összenyomom, esetleg lepasszírozom, és utána kerül az üvegbe.
Csak akkor főzöm sokáig, ha sűrített paradicsomot készítek.
Egy előkészített hűtőtáskába, bőröndbe, kartondobozba vagy ágyneműtartóba rakosgatom a megtöltött üvegeket. Rendszerint takaróval vagy paplannal bélelem ki ezeket a befogadóállomásokat, esetleg papírba bugyolálom az üvegeket és aztán egy takaróval rakom körbe. Letakarom, lecsukom, bezárom a bőröndöt, hűtőtáskát, ágyneműtartót, és hagyom így kihűlni a szószokat. Másnap mehetnek a szekrénybe.
Sült paradicsomszósz:
Erről más meséltem nektek, az Elég egyszerű pizzaszósz cikkemben tavaly.
Ezt a receptet meg lehet bolondítani bármilyen zöldfűszerrel. A sütés és pépesítés után az eljárás ugyanaz, a jól lezárt üvegek száraz dunsztban hűlnek ki, és a polcon várják utána azt, hogy mi megegyük őket.
Fenn, a messzi északon 