Mindenki ismeri azt a bizonyos chocolate chip cookie-t, ami már mindenhol elterjedt a csomagolt változatban. És mindenkinek meg van a maga kedvenc fajtája.
Nekem például az igazi nagy kedvencem, ha az állagot nézzük, az a nem is roppanós, nem is omlós, nem is túl lapos, nem is túl vastag fajta, amit például az egyik szendvicsező helyen is árultak régebben. (Talán most is árulják még, csak én már nem járok ezekre a helyekre. Tudjátok, ez az, ahol a kenyér már hivatalosan nem is minősíthető kenyérnek.)
Szóval én a hivatalosan rágós állagúnak nevezett kekszeket szeretem. Na nem úgy rágós, mint egy rosszul elkészített steak, ami inkább a cipőtalpra emlékeztet, hanem olyan kekszesen kellemes.
Hogy min múlik mindez? Pár apróságon. A legtöbb “klasszikus” csokis keksz finomliszttel készül, puha vajjal, nagyobb arányú barna- mint kristálycukorral, mellé kerül még szódabikarbóna is és egész tojások.
Ellenben ez a “rágós” (chewy) fajta kicsit összetettebb. A finomliszt mellé kerül egy kis kenyér liszt is és némi keményítő. Ezektől a tészta kicsit sűrűbb lesz. A vajat meg kell hozzá olvasztani. Továbbra is több benne a barna cukor, viszont kevesebb benne a szódabikarbóna. A tojások közül egy egész tojást adok csak hozzá, a másiknak csak a sárgáját teszem bele. Hát így lesz más az állaga. (Egy korábbi cikkben, ahol szintén cookie-k készültek, szintén vannak tippek arra, hogyan lehet a kívánt állagot elérni a hasonló kekszeknél – itt én nem használtam semmilyen szirupot a sütikbe, de az is lehet megoldás.)
Ami a legnagyobb szerencsém, azon túl, hogy szeretek sütni, hogy most végre megtaláltam az igazán tökéletesnek tűnő receptet ehhez. Egyetlen egy hibája van – nagyon hamar elfogy. A recept eredetije az egyik kedvenc magazinomban jelent meg, ez pedig a Bake from Scratch.
Arra rá kellett jönnöm, hogy sosem tudok eleget sütni az ilyen kekszekből. Bármennyi is készül, egészen biztos lehetek benne, hogy nyoma sincs két napon belül. De akkor két napig beosztottam, dugdostam a kekszeket. Erre egyetlen megoldást tudok – legalább kétszeres mennyiségű tésztát érdemes kikeverni, és annak legalább a felét kiadagolva le kell fagyasztani.
Ezeknek a kekszeknek ugyanis az egyik legnagyobb előnyük, hogy ezt könnyen meg lehet velük tenni. Eleve a jó féle recept, ha jól van elkészítve és megfelelőek az arányok, alapvetően nem kíván mást, mint hogy egy-egy adagnyi tésztát kikanalazzunk a tepsire, és az majd szépen formára olvad. (Nekem nem mindegyiknél receptnél sikerült ez korábban, de most pont olyan vastagságúra terült el, ahogy én szeretem.) Így semmi más dolgunk nincs vele, ha fagyasztani szeretnénk, mint hogy ezeket a kis halmokat sütőpapírra vagy szilikonlapra adagoljuk, betesszük egy megfelelő edényen (tepsin, tálcán) a fagyasztóba, majd mikor eléggé megfagyott, dobozokba vagy zacskókba rakva szépen tárolhatjuk pár hétig- esetleg hónapig a mélyhűtőben. (Nem fog az hónapokig ott maradni úgyse.)
Ami rendkívül fontos ezeknél a kekszeknél, bármilyen ízesítésű, vagy állagú, az az, hogy ne keverjétek túl a tésztát. Nem szabad 10 percen át keverni, forgatni a robotgépben vagy a fakanállal. Épp csak álljon össze a tészta, vegyüljenek el a belevalók, és máris lehet kanalazni.
Klasszikus csokidarabkás keksz
(2 nagyobb tepsinyi lesz belőle)
Hozzávalók:
170 gr olvasztott vaj
220 gr világos barna cukor
133 gr kristálycukor
1 nagy tojás
1 tojássárgája
1 kanálnyi vaníliakivonat vagy egy fél rúd vanília kikapart belseje
250 gr finomliszt
45 gr kenyérliszt
5 gr kukoricakeményítő
fél kiskanál szódabikarbóna
két csipet só
250 gr csoki csepp vagy csokidarabkák
további eszközök: 2 nagyobb tepsi, sütőpapír vagy szilikon sütő”papír”, sütilapát, egy evőkanál vagy hasonló méretű adagoló kanál, robotgép vagy fakanál, tál, rács a hűtéshez
- Előmelegítem a sütőt 180 fokra.
- A robotgép táljába öntöm a felolvasztott vajat és a cukrokat, és 3-4 perc alatt közepes sebességen elkeverem őket egymással. Alacsonyabbra veszem a sebességet, és hozzáadom a tojást és a tojássárgáját, egyenként egymás után. Mehet bele a vanília is.
- Egy kisebb tálban elkeverem a liszteket, a keményítőt, a szódabikarbónát és a sót. Ezt a keveréket hozzáadom a tojásos-cukros keverékhez, és épp csak addig keverem, amíg összeáll a tészta. Óvatosan belekeverem a csokidarabokat is.
- Egy evőkanálnyi halmokat kanalazok a sütőpapírral kibélelt tepsikre, úgy, hogy legalább 5 centi távolságra legyenek egymástól a csomagok. Minden nagyobb halom tetejére egy mogyorónyi kisebb halmot pakolok, és nagyon enyhén lenyomom őket (nem lapítom el őket teljesen, csak épp hogy összenyomom a két adag tésztát).
- Az előmelegített sütőben nagyjából 10 perc alatt készre sütöm őket, egyszerre egy tepsit. Elég, ha éppen csak elkezd barnulni a szélük. (Úgy tűnik majd, hogy nincsenek átsülve, de a tepsin tovább fognak sülni, miután kivettük a sütőből.)
Öt percig hagyom így pihenni a kekszeket, majd egy lapát segítségével rácsra szedem őket, ahol teljesen kihűlhetnek.
Én nagyon szeretem dióval, aszalt áfonyával, aszalt meggyel is. Ilyenkor egy-egy kisebb adagnyi csoki csepp helyett teszek bele abból, amihez éppen kedvem van. Aszalt vörös áfonyával a legfinomabb.
Fenn, a messzi északon 