Amióta elkezdtem a batch cookingot, és főleg amióta írok is róla, elhangzott többször is az a kérdés, hogy na jó, de mi értelme?
Van, aki szeret főzni, ezért nem érti, miért jó egy héten 2-3 óra alatt megfőzni és előkészíteni a heti menüt. Más arra hivatkozik, hogy szeret frissen főtt ételt enni, és neki a batch cooking olyan, mintha mindig valami állott, felmelegített, szottyadt ennivaló kerülne az asztalra. (Bár valószínűleg ő nem olvasta el a cikkeket, és biztosan nem is próbálta ki ezt a módszert.) Más szerint pedig minden nap van 20-30 perce, és ha leosztjuk a hét napjaira azt az időt, amit a batch főzésre szánunk, már nem is nyerünk vele semmit.
Biztos vagyok benne, hogy még ezer kérdés felmerül bárkiben, aki először találkozik ezzel a módszerrel. És ez teljesen rendben van. Bennem is felmerült mindez, és még ennél sokkal több kérdés. És el kell áruljam, hogy most sem főzök meg mindig előre, mégis odaadó híve lettem.
Mégpedig azért, mert minden ami számomra fontos, megvalósítható a batch cooking keretében.
De előbb nézzünk meg egy átlagos hetet egy család életében. Kezdjük azzal, amit nem biztos, hogy mindenki szívesen lát be – a legtöbb családban a nők főznek, gondoskodnak az ételről, ha menüt terveznek, akkor az esetek többségében ők készítik el a listát.
Egy szürke hétköznapon munka után haza kell menni, rendszerint pár poronttyal az oldalunkon. Buszon, villamoson zötyögve, esetleg a dugóban ülve. Miközben már valószínűleg amúgy is elég fáradtak vagyunk, még azért gyorsan át kell gondolni, hogy mi is legyen a vacsora. Szerencsésebb esetben a heti menü ki van már találva, és már csak azt kell megfontolni, mennyi idő alatt fog elkészülni a vacsora. És van-e hozzá minden otthon. Ha nem, még a kisboltot is útba kell ejteni, mert a hétvégi listával vagy lista nélkül történt bevásárlás esetleg nem sikerült a legjobban, vagy időközben a család (és mi) rájártunk a hűtőre. Esetleg már nem lesz idő arra, amit akartunk készíteni, vagy csak szimplán fáradtak vagyunk, kedvünk nincs hozzá. Esetleg hatalmas a kupi a konyhában, több idő rendet tenni, mint megfőzni, és mág hátra van az esti rutin. Így vagy csak valami gyorsan összecsapottra marad idő és energia, vagy jöhet a pizzafutár megint, esetleg a mirelit készétel a boltból. (Ami se nem egészséges, se nem olcsó, se nem éppen fenntartható megoldás.)
A legtöbbünknek ez valószínűleg nem idegen helyzet.
De az is lehet, hogy egyedül neveljük a gyerekeket, vagy egyedülállóként nem mindig van kedvünk egyedül magunknak főzni. Még az is előfordulhat, hogy a home office már megtette a magáét, és belefásultunk abba (is), hogy rendesen együnk. A világjárvány pedig még házzájárult ehhez azzal, hogy még sokkal többen dolgoznak otthon. Esetleg két szülő is és a gyerekek is otthon vannak. Ki itt, ki ott görnyed egy kütyü fölé. És legalább egy felnőttnek gyakran feladata nem csak a saját dolgával foglalkozni, de még a gyerekeket is rendben kell tartani, a lakásban is nagyobb a rendetlenség és a fejetlenség, és kellene naponta legalább három rendes ételt is az asztalra tenni.
De azoknak, akik otthon vannak , nyugdíjasok, idejük is van, nekik sem feltétlenül ahhoz van kedvük, hogy minden nap egy vagy két teljes értékű, frissen főtt ételt tegyenek az asztalra. Rengeteg a nyomás, csodás anyának vagy apának, tökéletes nőnek, férfinak, szuper nagyszülőnek, egészségesnek, fittnek, és minden másnak egyszerre kell lennünk.
De semmibe nem kell beleszakadnunk.
Én is maximalista vagyok. Magammal szemben mindig. Elvárnám magamtól, hogy minden nap csodás fogások kerüljenek az asztalra, reggel, délben, este. Hogy mellette csodásan berendezett, rendben is tartott lakás várja a családot, persze közben megváltom a világot, megsütök mindent, amit terveztem, le is fotózom őket, mindent megterveztem, olvastam is, fényképeztem is, és ide is megírtam minden cikket jó előre. Sőt, még közben pár tanfolyamot is elvégeztem.
Aztán van a valóság, és van az egészség. És bizony az is hozzátartozik a tudatos jelenléthez, a mentális egészséghez, és a fizikaihoz is, hogy nem stresszeljük magunkat halálra olyan dolgokon, amit ép ésszel és testtel nem lehet megtenni. Mert ha én mindezt mind meg szeretném csinálni, amit fent leírtam, és amit tényleg szeretnék egy másik univerzumban majd egyszer egy nap megcsinálni, akkor nem foglalkoznék sem magammal, sem a gyerekeimmel. És amúgy is csak 24 óra van egy napban, ebben a 24 órában pedig aludni is kellene, boldognak lenni, jól érezni magunkat, megölelni a szeretteinket, és velük lenni, ott lenni, jelen lenni. Nem állandóan rohanni és mindent még jobban csinálni. Egyszerűen többet kellene jelen lenni,
És ezért bizony kompromisszumokat kell kötni. És nekem egy ilyen, minden szempontból jó kompromisszum a batch főzés.
Például én is szeretek frissen főtt ételt tenni az asztalra, és szeretek változatosan enni. Szeretem ha mindez egészséges, fenntartható is.
Azzal, hogy előkészítem a vacsorák és pár ebéd egy részét, megtehetem, hogy az étel alapvetően friss, amit leteszek az asztalra. A magam képére alakítottam a batch cookingot, hiszen ez nem egy merev rendszer, és nagyrészt csak azokat a részeit készítem el előre a napi ételeknek, amik hosszabban főnek vagy több munkát igényelnek. És amikhez bizony sok délután nincs kedvem. A paradicsomszószt nem nagy ügy megfőzni, nem is baj, ha előre megfő. A bolti szószt is már előre megfőzték, nem? És a legtöbb étteremben sem frissen ott főzik le a pizzára, mikor azt megrendelem. Nem igaz? Amit lehet és érdemes, lefagyasztom, ezekből nagyob adagaokat főzve későbbre is van tartalék. Például alaplé a húslevesből, zöldséglevesből, vagy instant ázsiai leves a lefagyasztott pho-ból. Csodás, nincs benne adalékanyag és vegyszer, plusz szemetet sem termeltem vele, és hidd el, még finomabb is, mint a csomagolt porított vacakos tészta. 🙂
Egészséges és fenntartható is, hiszen át tudom gondolni, mit is főzzek, tudok alkalmazkodni a szezonális kínálathoz, fel tudok készülni, mit hol vegyek meg. Felmérhetem, mi hiányzik a kamrából, és beszerezhetem a hiányzó alapanyagokat a hét folyamán. Bár mindig azt mondják, hogy listával induljunk a piacra és boltba, és én is ezt javaslom, azért a piacon sincs mindig minden, de aztán lehet a kínálatra formálni a menüt. Mennyivel jobb ízű és egészségesebb egy, a közelemben termesztett, szezonális zöldség, amit nem hetekkel korábban szedtek le, csak hogy elérjen hozzám!!
A slow foodról fogok még a jövőben írni, addig is itt elolvashatod a korábbi cikket a témáról.
Fenntartható ez a rendszer még azért is, mert sokkal kevesebb lesz a felesleg és a kidobott étel. A mai világban az egyik legnagyobb szemétmennyiség az elpazarolt élelmiszer. Nem csak az áruházak termelik ezt a szemetet, de mi is. Sok felmérés szerint hatalmas százalékban hajítjuk ki az ételt, pusztán azért, mert túl sokat vásárolunk vagy nem optimálisan főzünk. Kis ön- és családismeret, egy kis gyakorlat és odafigyelés, és rutinná válik, mennyi az annyi : mennyi étel fog elfogyni, miből mennyit érdemes venni egy bizonyos időszakra. Persze ehhez érdemes megtanulni jól tárolni is az élelmiszereket, legyen szó alapanyagról vagy elkészített forgásról.
És nem utolsó sorban a batch cooking segítségével lehet napi fejfájás nélkül változatos az étkezés. Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki a kelleténél gyakrabban főzött ki egy adag tésztát vagy készített melegszendvicset, esetleg dobott pár virslit a vízbe főni. Ezekkel természetesen semmi baj, de bizony a legjobbakkal is előfordul, hogy nem jut eszükbe más, és energiánk sincs máshoz. Néha többször egymás után. (És aki mást mond, az szerintem nem mond teljesen igazat.)
És mindemellett örömöt jelent ismét a főzés, nem pedig stressz és bosszúság forrása a mindennapokban.
Az ételpazarlásról itt olvashatsz többet:
https://www.agrarszektor.hu/elemiszer/meghokkento-evente-atlagosan-65-kilogramm-elelmiszert-dobnak-ki-a-magyarok.25014.html
https://husmenteshetfo.hu/index.php/hu/mit-tehetsz/etelpazarlas
https://www.worldwildlife.org/initiatives/food-waste
A batch főzéshez kapcsolódó további cikkeket itt keresd:
Fenn, a messzi északon 