Ünnepek

Végre van rendes Húsvét.

Nem a vallási értelemben, mi nem vagyunk vallásos család. Inkább valahol megpróbálunk magunknak hagyományokat teremteni. Egy vegyes kultúrájú családban ez már eleve egy kaland.

De persze a gyerekekkel semmi sem olyan egyszerű, mint azt előre gondolja az ember. Mit érdekli a nyűgös kisbabát, hogy Húsvét van és ilyenkor csendben kell lenni, mí mindenki degeszre tömi magát, szó sem lehet holmi csecsemői igényekről. Úgyhogy az elmúlt három évben nem nagyon tudtuk ezeket a potenciális hagyományokat alakítani. Ha mégis lett volna rá lehetőség, mert nem voltam mindenórás terhes vagy nem volt kisbaba a háznál, akkor elutaztunk Elzászba, és alkalmazkodtunk a helyzethez, több kevesebb lelkesedéssel.

De idén nem így van. A kisebbik is mindjárt három, a nagy már igényli ezeket az ünnep-teremtéseket, és már nekem is van egy szabad kezem biztosan, és pár teljesen szabad órám. Ráadásul idén nem csak nem mi utazunk és anyósomék jönnek, hanem azt is sikerült elérni, hogy nincs kötelező családi tömegrendezvény. Nagyszüleim már túl öregek és fáradtak ehhez, és valójában azt hiszem igaziból mindegy is nekik, hogy a Húsvétot mikor üljük meg. Két hét múlva is pont ugyanolyan jó lesz nekik, és legalább nem a teljes család vonul át a házon egy hétvége alatt.

Így végre szusszanós, rohanásmentes ünnep készülődik, ahogy a Karácsony is az volt már. De ez annak is köszönhető, hogy megvontuk a saját határainkat. Ami pedig annak is köszönhető, hogy a következő sátoros ünnepeken külföldön, és ezért abszolút alkupozícióba kerültünk.

Például most azért főzünk tisztességes húsvéti menüt, mert kedvünk van hozzá, nem csak azért, mert valakinek meg kell főznie a sonkát is. Nincs sem kényszer, sem rohanás. A francia család pedig majd úgyis örömmel elfogyasztja, amit leteszek eléjük, jobb esetben. Még sütöttem is újra, pedig vagy fél éve alig mentem a sütő közelébe. Nem tudom pontosan, hogy mi ennek az oka, de ma hirtelen felindulásból, teljesen spontán két kelt tésztát is begyúrtam, pedig alapjáraton egyet sem szeretek gyúrni, mert nem vagyunk jóban, én és a keltek.

Franc közben szétmarcangolta a fél racka bárányt is, így egy multikulti, dőzsölős Húsvét lesz, locsolás nélkül, de azért festett tojásokkal, sonkával, báránnyal, krumplisalátával és kaláccsal.

És valószínűleg egy tüntetéssel, mert megérdemeljük.

Kommentár nélkül …

 

img_20170414_134416
a kalács

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s