Azért nem, mert én alapvetően sütök, bár főzök is minden nap. Viszont a sütés az igazi szerelem. De sajnos a tudatosabb élettel együtt jár az is, hogy nem szívesen termelek felesleges szemetet. És mivel minden nap vagy másnap sütve rengeteg lenne a felesleg, egyszerűen nem visz rá a lélek.
Nekem nincs csapatom, aki minden felfal, a gyerekek és a Franc sem bír ennyi mindent eltüntetni, kidobni pedig nem szeretek ételt, ha lehet. Kiépült társaságunk pedig még nincsen, akit sütikkel fel tudnék hizlalni.
És annyi pénzem sincs, hogy minden nap kifinomult receptekkel álljak elő. Szponzorok pedig nem döngetnek az ajtón, hogy heti tíz kiló lisztért süssek naponta. Ez nem feltétlenül baj, semmiesetre sem panasznak szántam. Bár némi jó kis lisztszállítmány heti rendszerességgel azért jól jönne.
Ráadásul a konyhám is pont akkora, hogy rendben tartható. Mire ebédidő lesz, elpakolom a reggeli kenyérsütés nyomait, ebédelünk, elpakolok, ovikör és már vacsorát kell főzni. Fotózni vagy jut hely és idő (és fény) vagy nem.
Ez persze nem jelenti, hogy nincsenek receptek. De nem lesz ebből ‘olyan’ gasztroblog. 🙂
Fenn, a messzi északon 