Van kovász a hűtőmben. Méghozzá azért, mert annyira vacak itt a kenyér, vagy ha nem vacak, akkor annyira drága, hogy egyszerűen muszáj voltam újra belevágni a kovász érlelésbe. És ezúttal sikerült is, de ezt majd egy másik írásban kifejtem. Elég az egészhez annyi, hogy van élő kovász a hűtőmben, és kezdünk igazán jó barátságban lenni.
Minden héten megsütöm a kis baguette-eket, mert ugye egy francia emberrel a házban mi másra vetemednék. De lassan elkezdem felfedezni a kovászban rejlő egyéb lehetőségeket is.
A gofri pedig az egyik ilyen csodás lehetőség. Mi nagyon szeretjük a gofrit, sütöttem már ezer félét, de soha egyik sem volt még ennyire finom. Csodásan ropogósra sül a külseje, miközben omlós, meleg a belseje. Az alapreceptet egy hulladékmentes konyhával foglalkozó blogon találtam, és azóta is csak ezt sütöm. Általában vasárnap reggelre készül el a tészta, amikor is egy részét azon nyomban elfogyasztom, egy részét pedig lefagyasztom a kisült tésztának. Remekül fagyasztható, nagyon jól jön egy-egy délután, mikor a lányok uzsonnára vágynak, és nincs kedvem kenyeret kenegetni. Csak bedobom a kenyérpirítóba a fagyott gofrikat, megszórom egy kis fahéjas cukorral, és kész is. De á la nature is nagyon finom.
Nulladik lépésben ha nincs íróm, akkor kimérek 470 ml tejet és beleöntök 2 evőkanál citromlevet. Hagyom állni húsz percet. Kicsit össze fog csomósodni a tejem.
Első lépésben a sütést megelőző este 240 ml hűtőből kivett, még meg nem etetett kovászt kimérek (és mindjárt meg is etetem a kovászomat), és elkeverem 470 ml íróval vagy a citromleves tejjel és 250 gram liszttel. Letakarom a tálat, és éjszaka hagyom dolgozni.
Második lépésben reggel ehhez a tésztához hozzáadok 60 gr olvasztott vajat, 2 tojást, 4 gr sót és 1 kiskanál szódabikarbónát.
És máris süthetjük a gofrikat.
A recept eredetijét itt találjátok.
Fenn, a messzi északon 