Halloween ide meg oda

Beszélgessünk ismét a halloweenről.

Rendben van, rettenetes az ipar, ami ráépül, a csapból is ez folyik most már hetek óta. A boltokban az első halloweeni dekorációk szeptember elején jelentek meg, múlt héten pedig már mindez az akciós polcokra került, és helyüket elkezdte átvenni a karácsonyi áradat.

Az is rendben van, hogy a mi kis közép-európai, főként katolikus hagyományokra építő országunkban sokan nem értik, hogy ha egyszer van ilyenkor egy munkaszüneti nap, egy egyházi ünnepnap is, akkor minek ide még mindenféle, nagyon oda nem illő, ráadásul pogány hagyományokra építő, vidámnak látszó esemény is. Hiszen ezt tiszteletlenség halottainkkal szemben, ilyenkor temetőbe kell menni, gyertyát gyújtani, és illik nagyon szomorúnak lenni.

Azonban ezen a vad, pogány vidéken egy dolgot biztosan megtanulunk: hogy ne vegyük  olyan rettenetesen komolyan magunkat és a minket körülvevő dolgokat.

Persze a háborgók jelentős nem is tudja azt az apró részletet halloweennel kapcsolatban, hogy nem véletlenül ünnepeljük október 31. este, illetve éjszaka. Másnap, mikor a magyar lakosság jelentős hányada temetőkbe zarándokol, Mindenszentek ünnepe van (és nem Halottak napja). Ez a két két ünnep pedig összefügg (micsoda meglepetés).  Én kifejezetten kedvelem a természet körforgásához közelebb álló hagyományokat, így számomra ez az időszak az őszből a télbe való átmenetet jelenti, amikor átállunk a téli időszámításra. A halloween, ami valójában a Halottak Napja előfutára volt a kelta hagyományokban, szintén ezzel kapcsolatos.  Innentől sötétben várok délután a buszra, cserébe reggel nem sötétben kelek fel még legalább egy hónapig. És mikor már igen, addigra itt lesz a csodás téli nap-éj egyenlőség, és kezdődhet a visszaszámlálás, és növekszik a napos órák száma. Itt október 31-én nem gyertyákat visznek a temetőbe, hanem gyertyákat dugdosnak töklámpásokba, kivilágítják a házakat, nagyjából ugyanabból a célból.

Tavaly már próbáltam magamban rendet tenni azzal kapcsolatban, hogy én mit érzek ezzel kapcsolatban. Akkor végül arra jutottam, hogy együtt tudok vele élni, évente egyszer, de különösebben nem érdekel ez a formája, amivel itt találkozom.

Az én ellenérzéseim elsősorban azzal kapcsolatosak, ami a boltokban látható, és ami ebből az egészből kerekedett – lényegében semmi másról nem szól, mint hogy megveszünk egy rakás édességet, rendszerint olyanokat, amiket külön erre az alkalomra máshogy csomagolnak, kisebb adagokban árulnak. Az itteni édességek mindent felülmúlóan rettenetesek – a többségük ízetlen, tele van színezékkel, olykor ásványi olajjal. Ha mégis van valami ízük, az leginkább műanyag, bár leginkább csak a cukor érződik bennük. Jó csokoládét találni nehéz és drága mulatság, így az is kiesett. Néhány sós nassolni valót árulnak még kisebb kiszerelésben ilyenkor, de ezek is a vacakabb fajtából kerülnek ki.

Így, mély önvizsgálat után, úgy döntöttem, keblemre ölelem ezt a napot. Alapvetően szeretem dekorálgatni a lakást, és most, hogy van rendes ajtó, előkert, miegymás, még tovább bővültek a lehetőségeim. A töklámpás faragását idén ugyan száműztem, mert megfagyott majd megrohadt a tavalyi tök, és mehetett a kukába. (Ezek a tökök elég vékony húsúak, és hamar romlanak, ráadásul a tavalyi ősz pontosan a halloweent megelőző este ért véget. ) Cserébe vettünk egy porcelán töklámpást, amit ezennel nagy lelkesen kipakolunk a dísztökök és krizantém mellé az ajtó elé. Sokan szalmabálákat és felfújható díszeket tesznek a ház elé, esetleg szellemekkel, rendőrségi szalagokkal és egyéb, ide vágó díszekkel aggatják tele az épületet, de ettől mi eltekintünk.

IMG_20181018_064506_571.jpg

És mivel nem faragunk, azért a gyerekeknek is kellett valami kézművesség. Hulladékcsökkentés egyenlő újrahasznosítás. Így kerültek kis papírguriga tökök és papírguriga denevérek az ablakunkba.

IMG_20181017_095457_286.jpg

Azért is vált fontossá ez a nap, mert farsang helyett ilyenkor öltöznek be a gyerekek jelmezbe. Ugyan Québec igen katolikus vidék, mégsem ünneplik a farasangi időszakot úgy, mint mi otthon, és ez hiányzik a gyerekeknek. Velünk utaztak a jelmezek Magyarországról, így tavaly egy kistündér boszorkánysapkában és egy nagykirálylány (semmi esetre sem rózsaszínben és krinolinban) vonult végig a kerületen, és hamar ráéreztek az ünnep amerikanizált változatának lényegére – hogy ez semmi másról nem szól már, mint az édességraktárak feltöltéséről. (Az idei halloweeni személyiségek egyelőre szigorúan titkosak.)

 

Az alapszabály nagyjából az, hogy a kivilágított, feldíszített házakba érdemes kopogtatni. Kivételesen látni gyerekeket későn is ébren, vacsora után. Itt korán vacsoráznak, este 6-kor a többség már jóllakottan ül a tévé előtt, hogy aztán este 7-kor már aludjanak. De nem halloweenkor. A rendőrség külön tájékoztatást ad ki ilyenkor, autósoknak és szülőknek, hogy hogyan kell biztonságosan járni az utcákat. De biztosan idén is lesznek olyanok, akik házról házra járnak majd autóval… Én a Lányokat kivilágítva, beöltözve (még nem tudom, hogy jelmez alá vagy fölé kerül-e a kabát) beleküldöm az esti, gonosz, pogány sötétségbe, hogy garantáljam a karácsonyig tartó cukorsokkot.

44132196_1914616248585397_8784871939110862848_n

5 thoughts on “Halloween ide meg oda

  1. Tudtuk is mi, mi az a ‘halogén, de az biztos, hogy mélyen vallásos nagyanyánk már a hetvenes években is töklámpást faragott nekünk.
    Az igazi hívők nemigen foglalkoznak azzal, ha valaki egy kicsit bohóckodni, vidámkodni akar Mindeszentek napja előtt. Azt gondolom, hogy a “magyarországon nincs halovén, halottak napja van (sic)” emberek valójában egyáltalán nincsnek tisztában az ünnepekkel, a katolikus szokásokkal, hanem ők azok, akik a múlt rendszerben éppen besúgták azokat akik meg akarták ülni a bensőséges katolikus ünnepeket.
    Ugyenezen a fajzat, aki egyrész fogadatlan prókátora a katolikus ünnepeknek, másrészt ugyancsak lándzsát tör a komcsi nőnap mellett, a szerintem sokkal spontánabb Valentin nappal szemben. Nem is értem miért gondolja valaki, hogy ünnepeket szembeállítson. Alig maradtak alkalmak amikor az emberek össze tudnak jönni, főleg a kopár őszökben, hát hadd ünnepeljenek.
    Ha más a legfontosabb katolkus ünnep kihalóban van. Ahogy Hrabal mondaná a Disznóvágás

    Kedvelik 1 személy

    1. Egyetértünk. Engem nem neveltek vallásosan, és értem azt, hogy sokaknak ez a Mindenszentek napja lehetőség hazalátogatni, elmenni a régi sírokhoz, összejön a család, ami ősszel ritkán adódik, ha messze sodródtak. Ráadásul egyik nem zárja ki a másikat. Megférnek egymás mellett, miért is ne. És még lényegében ugyanarról is szólnak. 🙂

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s