Nem tudom, ki hogy van vele, nálunk a zabkeksz az egyik legnépszerűbb. Sok félét készítettem már, de ez a legújabb és eddig szerintem a legfinomabb.
Alapvetően ez sem a szépségéről lesz híres. Úgy látszik, nekem már csak a csúnya sütik ízlenek igazán.
Nem vagyok édesszájú egyáltalán, de tényleg nem. Persze én is szeretek egy-egy jó szelet tortát megenni, de általában a felénél kicsit sok lesz, és aztán egy jó ideig nem vágyom ilyesmire. Csokiból az étcsokoládét szeretem, lehetőleg minél nagyobb kakaótartalommal. Nem szeretem a cukros üdítőket, nem teszek cukrot vagy mézet a teámba vagy a kávémba sem. Ennek semmi köze semmiféle diétához vagy az egészséges életmódhoz, egyszerűen csak az ízlésem ilyen.
De ezt a kekszet igazán megszerettem.
Ehhez a sütihez nem kell speciális eszköz, sütikiszúró, sütipecsét, vagy akármi ehhez hasonló. Kés viszont igen. A hűtőben pihentetés nagyon fontos, inkább tovább pihenjen hidegben a tészta, mint kevesebbet, különben könnyen úgy járhattok, mint én az egyik alkalommal, mikor szétfolyt a sütemény és beterítette az egész tepsit. Finomnak ugyanolyan finom volt, de nem épen szép.
Jó szilárdnak kell lennie a tésztának, hogy szeletelés közben se lapuljon nagyon el és könnyebb legyen vágni.
Ami az alapanyagokat illeti, Kanadában könnyen elérhető az aszalt kék áfonya, de ha az nincs, akkor ugyanolyan jó az aszalt vörös áfonya és a sima mazsola is. Esetleg érdemes apróra vágni ezeket, hogy mindenhova arányosabban juthasson belőle.
A zabpehelyből és ismét nagy szeműt használtam, de természetesen az apró szemű is kiváló.
Ahogy több hasonló sütemény, ez is még puha, mikor kivesszük a sütőből, ettől ne ijedjetek meg. A forró tepsin hagyva pár percig szépen megszilárdul, és utána mehet a rácsra, hogy teljesen kihűljön.
Fontos, hogy ne olvasztott vagy puha vajat tegyetek a tésztába. Hidegen morzsoljuk bele a lisztes-zabos keverékbe, amíg olyan nem lesz, mint a kissé darabosabb homok, és már nincsenek benne vajdarabok.
Ami pedig a tojást illeti, alapvető szabály, hogy nem hideg tojást keverünk a süteménybe. Ha a hűtőben tartjátok a tojást (itt, Kanadában muszáj őket hűteni), és elfelejtettétek időben kivenni, úgy tudjátok őket a legegyszerűbben szobahőmérsékletűre melegíteni gyorsan, hogy egy tálba a tojásokra öntötök meleg vizet. Mialatt összeállítjátok a tésztát megfelelető hőmérsékletű lesz.
Aszalt áfonyás zabkeksz
- 175 gr finomliszt (lehet teljes kiőrlésű liszt is)
- 1/2 kiskanál sütőpor
- 85 gr zabpehely
- 175 gr barna kristálycukor
- 1 kiskanál fahéj
- 140 gr felkockázott vaj
- 70 gr aszalt kék áfonya (helyettesíthető vörös áfonyával vagy mazsolával is)
- 1 elkevert tojás.
A száraz alapanyagokat – liszt, sütőpor, zabpehely, cukor, fahéj – alaposan elkeverem. A felkockázott vajat a két kezemmel a keverékbe morzsolom, amíg olyan nem lesz, mint a kicsit nedves és darabos homok.
Mikor ezzel kész vagyok, belekeverem az áfonyát és a tojást. Fakanállal vagy kézzel addig keverem, amíg a tészta össze nem áll. Egy munkalapot vagy nyújtódeszkát liszttel beszórok, kifordítom rá a tésztámat, és egy hosszú rudat sodrok belőle, nagyjából 4-6 centi átmérőjűt (ízlés kérdése). Az egészet beletekerem folpackba vagy sütőpapírba, és legalább egy órára, de akár egy délutánra vagy egy napra a hűtőbe teszem.
A sütőt előmelegítem 180 °C-ra.
Mikor szilárdra hűlt, egy deszkán egy éles késsel felszeletelem kerek lemezekre a tésztát. Ne legyen sem túl vékony, sem túl vastag. A lényeg, hogy nagyjából egyenletesek legyenek. Sütőpapírral kibélelt tepsiken 15 perc alatt készre sütöm a kekszeket.
A sütőből kivéve a forró tepsin hagyom megszilárdulni, majd rácsra átemelem és hagyom teljesen kihűlni.
Az eredeti recept innen.
Fenn, a messzi északon 