Indul a negyedik évad

Jól eltűntem nyárra.

Persze nem ez volt a terv, de mára be kellett látnom, hogy mikor évente egyszer sikerül hazaverekednem magam Magyarországra, azon belül is a Hegyre Balatonon, ahol amúgy is alig van térerő, akkor nem annyira akarok leülni a géphez. Megmondom őszintén, idén különösebben meg sem próbáltam, már az első pár napban rájöttem, hogy az, hogy pár héttel később utaztunk idén, lehetetlenné teszi ezt a fajta elmélyülést, annyi dolog volt a kertben. És nem volt köztük az írás. Vár rám a hat hónapos tél, majd bepótolom akkor az egészet.

Így aztán elnézést kérek, hogy nem írtam semmit, most viszont újra itt, és lassan már vége is a két hetes karanténunknak.

Bárki bármit is mond, nekem sokkal nehezebb nyugatra utazni, mint keletre. Ahányszor idefelé jövünk, legalább két hétig nem tudok önmagam lenni. Ebben biztos van szerepe annak is, hogy nem úgy szoktam jönni, hogy “végre eljöttünk”, de nem csak ez szerepel benne. Az időjárás szinte minden évben kiborító, mikor megérkezünk – kánikula hatalmas páratartalommal, vagy éppen viharok egymás hegyén hátán, majd 10 fok. Ráadásul az időeltolódáshoz hozzászokni Kanada felé utazva jobban megvisel. És a gyomrom is nehezebben áll át. Márpedig arra már rájöttem a három év alatt, hogy ez a legfontosabb.

Mikor viszont nagyrészt akkor eszünk, mint a normális emberek, aludni is főleg akkor alszunk, amikor a szomszédaink, akkor kezdem magam én is újra embernek érezni magamat. Ez nagyjából most történt meg, 10 nap után.

Mindenesetre vannak terveim, és csak remélni merem, hogy nem borítja fel semmi annál jobban, mint ahogy ez a csodavírus borította a tavaszi számításokat.

• Be szeretném pótolni a nyárra tervezett slow food cikkeket – ez a téma még mindig nagy szerelmem. Természetesen lesznek batch cookinggal kapcsolatos cikkek is, most jobban szeretnék a receptekre koncentrálni.
• Mindenképpen elkezdem a québec-i recepteket megosztani veletek, ahogy azt még tavasszal megígértem.
• Írni szeretnék az itteni életünkről és Québecről még egy keveset, és arról is, hogyan tervezzük a jövőt, és miért tervezzük így. (Eredetileg három évre érkeztünk, most mégis újra itt vagyunk. 🙂 )
• És mivel nemsokára itt van a legszebb évszak, az ősz, igyekszem sokat fotózni is, reméljük lehet majd mozogni, kirándulni.

Remélem mindenkinek a körülményekhez képest legjobban telt a nyár.

Panni