A világ legegyszerűbb fánkja

Tegnap volt ugyan húshagyó kedd, amikor is terveim szerint megírtam volna vagy öt bejegyzést, de mit ad isten, a Nagykisasszony lebetegedett, és nem igazán bírtam maximálisan figyelni. Imigyen az ilyenkor szokásos fánkos poszt is átcsúszott szépen mára. De hát történnek ilyen dolgok. Viszont egy rémségesen egyszerű és gyors fánk recept bármikor jól jöhet.

Mint olyan ember, aki egyesek szerint kicsit mániásan étkezik, az olajban sütött dolgokkal természetesen hadilábon állok. Ez duplán elmondható a kanadai életünkre, ahol nagy küzdelem árán mostanra sikerült találnom egy boltot, amiben rendes választék van hidegen sajtol, nem génmanipulált alapanyagokból készült olajokból. Viszont ezek rettenetesen drágák. Végül azért a fánkok kisütéséhez vettem egy hidegen sajtolt bio repceolajat, de nem hiszem, hogy gyakran fogunk ezentúl rántani vagy bármit is így kisütni, mert egy vagyonba kerül és aztán még meg is kell szabadulni valahogyan az olajtól. Annak pedig még nem is jártam utána, hogy itt ez hogyan működik.

A kókuszsír is jó opció, én azt is nagyon szeretem, de most éppen nem volt kéznél. Van, akit zavar az íze, de én sosem érzetem, igaz, én az olívaolaj ízét sem tartom zavarónak. Akit nem érdekelnek az ilyen apróságok, hogy milyen olajban süt, az természetesen azt önt a serpenyőbe, amit szeretne.

A másik problémám az volt, hogy nem esett úgy az kedvem és az időm, hogy rendes, kelt fánkot készítsek. Valami gyorsra volt szükség. És akkor eszembe jutott a balatoni szomszédasszonyunk, Marika, aki egyszer készített egy egyszerű, kefíres fánkot, és azt mind nagyon szerettük. Gyorsan feltúrtam a netet, joghurtos változatot keresve, mert nincs kefír itthon. A recept mindenhol szinte pont ugyanaz, mint ahogyan emlékeztem, így nem tudnék egy blogot idelinkelni, fogalmam sincs, ki találta fel, és talán nem is ez az érdekes. Biztosan nem én, én hoztam a balatoni szomszédságból.

Azt viszont nem olyan régen, James Mortontól tanultam, aki a The Great British Bake-off egyik korai évadában is sütött, méghozzá nagyon meggyőzően, hogy nem mindegy, milyen hőmérsékletű az olaj. Illetve ezt eddig is sejtettem, de pontos hőfokkal is ellátott, Ő 160°C-ot javasol nagyobb fánkokhoz és 170°C-ot ha lyukasztottak a fánkok. Amit én tegnap tapasztaltam ezzel a nem kelesztett, nagyon könnyed tésztával, az az, hogy ha 180-185°C-on tudom tartani a hőfokot, nagyjából stabilan, akkor az tökéletesen átsül, nem ég meg. Ehhez persze szükség van egy cukorhőmérőre, amit manapság azért nem olyan nehéz beszerezni, és szerintem egy húshőmérő is jó erre a célra. Úgy sikerült ezúttal rendesen tartani az olaj hőmérsékletét, hogy ugyan a serpenyőm az elektromos sütőn a nagy platnihoz elég nagy, de csak a kisebb részt kapcsoltam fel, közepes fokozatra, és néha egy fél-egy fokozattal lejjebb vettem, mikor látta, hogy nagyon megindul a hőmérő.

( James receptjeit amúgy is szeretettel ajánlom mindenkinek, aki szereti sütést, különösen ha a kelt tészták világa érdekli. Az ő élesztős fánk receptje az eddigi legjobb, amit próbáltam. )

Joghurtos villámgyors fánk

2 bögre liszt

2 tojás

1 púpos evőkanál sütőpor

2 evőkanál cukor

280 ml joghurt

Összekeverem a hozzávalókat, hogy egy sűrű masszát kapjak.

Az olajat a serpenyőbe öntöm, legalább egy fél liternyit, és a hőmérőt az edény szélére rögzítem. Mikor eléri a legalább 160°C-ot a hőmérő, elkezdem kanalanként beleszaggatni a tésztát. Ahogy sül, ha megfelelő az olaj hőmérséklete, felpuffad. Mikor barnul az alja, egyszerűen egy mozdulattal átbillentem a másik oldalára. Két-három perc oldalanként a sütési ideje.

A legfinomabb porcukorral, fahéjas barnacukorral vagy természetesen a kedvenc lekvárunkkal.

Ebből a mennyiségből a mi négy fős családunknak másnapra is maradt a tésztából.

(A képeket sajnos este készítettem és telefonnal, olyan gyorsan tűntek el a fánkok, észre sem vettem.)