Anthony Bourdain ma kilépett ebből a világból. Öngyilkos lett, azt mondják.

A magam részéről kifejezetten imádtam ennek az embernek a műsorait. Pont azért, ami sosem volt – tévés szakács. Elegem lett elég hamar a nagyszájú, mindent tudó, mindenben a legjobb, mindenkit kiosztó, állandóan tökéleteset alkotó szakácsokból, akik mindenben olyan rettenetesen tökéletesek.

Anthony Bourdain minden volt, amik a többiek nem akartak, mertek vagy tudtak lenni – ugyan igen keveset főzött a tévében, és ezért még csak nem is volt igazi tévés szakács, ráadásul egy cikkben kifejezetten kimondta ő vagy valamelyik kollégája, hogy nem volt a legjobbak között, mikor még a szakmában dolgozott. Ő egy világutazó, író, gasztomán, rettentően bohém ember volt, aki annak idején durva drogfüggő volt, az italt továbbra sem vetette meg. Akinek kimondottan nem arról szólt a legtöbb műsora, hogy hova megy el mindenki enni és inni, hanem arról, hogy amúgy hova érdemes elmenni enni és inni.

És mindig szólt minden másról, sőt, főleg arról – a városokról, országokról, emberekről, kultúrákról. És önmagáról. Mindezt hatalmas iróniával és őszinteséggel tette ki a képernyőre.

Anthony Bourdain ma meghalt és a világ megint valami elég igazival lett kevesebb. Ami nem mázas, fényezett, habcsókos, csili-vili. Hanem olyan, amiből még tanulni is lehetett mindig.

Hiányozni fog!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s