Zero waste? Ugyanmár

Na hát mi alapvetően jó haverok vagyunk, a hulladékmentesség meg én. Csak az a helyzet, hogy ez azért valahol egy parasztvakítás, azt hiszem. Szóval haverok vagyunk, érdekel az, hogy hogyan vehetem ki a magam részét abból, hogy a bolygó ne fulladjon bele a szemétbe, de ahogy így nézem, nézegetem a dolgot, a valódi hulladékmentesség a modern világban aligha megvalósítható.

Amúgy is azt gondolom, mindenki halad az útján. Jó eséllyel előre fele, megfelelő irányba, és nem hátrafelé, a leszarom úton. De vegyük az én példámat.

Szerintem életemben nem éltem még ennyire szennyezően, mint most. Itt élek egy kanadai kisvárosban, eleve itt élek Kanadában. Ez már önmagában kizárja a környezettudatosságot azon a szinten, ahogy sokan elvárják. Vannak a nyelvtannácik, a vérvegánok, és vannak a zerowaste nácik is, ha szabad ilyet mondani. Egy olajtermelő ország eleve ugye nehéz eset. Aztán a műanyagmánia és a szemetes ellenesség elképesztő. Lehet, igen lehet, hogy ez csak erre a városra jellemző, az is lehet, hogy quebeci sajátosság (aki szidja, hogy mert franciák, az felőlem tegye, de nekik ilyet ne mondjon, a franciáknak meg ne árulja el, hogy nem franciák a quebeciek, mert összeomlik bennük a világ). De mindenhol szemét van, mindenhol minden műanyag és alig van köztéri kuka. A csapvíz ugyan iható, de az én gyomrom fáj tőle, tehát a következő dilemma a “hogy is igyunk vizet szemetelés nélkül” kérdés, majd jön az uzsonna csomagolás, az autóhasználat, a házban élés, a nem létező vízdíj miatti rettenetes vízpocsékolás, a repülő út Európába, a húsevés, a hat hónapos tél viszonya a friss helyi zöldséghez és gyümölcshöz, és még csak éppen elkezdtem sorolni. Egyszóval nem könnyű ez. És bár lelkesen szidjuk aprócska hazánkat, én amondó vagyok, értékeljük amint van. És főleg, kezdjük el valahol. Sok kicsi sokra megy, minden egy kis lépéssel kezdődik. Aztán majd alakul. Napi egy szemét felszedése (erre itt van most egy hashtages akció), sok séta, kávébögre, kulacs, piacon vásárlás. Minden önmagában is már lépés.

Most hazamegyek nyaralni és végigloholni mindenen. De aztán ebben szeretnék jobban elmerülni. Mert megéri róla lerágni az összes csontot ezerszer. Addig is bevásárolok otthon a turkálókban, mert annál jobb nincs is. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s