Kihívás “tavaszra” és kovászos kréker

Mint azt sikerült nagyrészt kifejtenem az előző blogbejegyzésben, az első itt töltött tavaszunk jóindulattal volt csak tavasznak nevezhető, ezért aztán kicsit szkeptikusan állok hozzá ehhez a dologhoz idén. Vagy lesz, vagy nem. A hosszabb távú előrejelzés szerint idén márciusban még lesz némi hó (…), majd áprilisban olvadás. Persze azt nem tudják, valamiért, hogy mennyire lesz ez az időszak esős, látunk-e napot, lesz-e áradás.

Számomra ez az időszak a legnehezebb, minden évben, nem éppen a jókedvemről vagyok ilyenkor híres. És ezen bizonyára a hosszú tél nem segít. Nagy szerencse, hogy ez a messzi észak mégsem olyan észak, legalább a napsütés megvan, és a nappalok is egyre hosszabbak. És mivel sokkal több kedvem lett sütni, hát kerestem magamnak valami jóféle kihívást.

Kekszeket fogok sütni tíz hétig.

Az az igazság, hogy én az a szülő vagyok, aki nem tiltja az édességet és nassolást, csak igyekszik keretek között tartani. Méghozzá azért, mert én magam is szeretek nassolni, és ha már szeretem és nem akarok róla teljesen lemondani, akkor inkább magam készítem el a nassolni valókat, mint hogy megvegyem a boltit. Nem szeretnék olyan szülő lenni, aki a gyerekek előtt vagy éppen a hátuk mögött eszik valamit, de tiltja a csemetéknek. (Van ilyen, magam láttam.)

Nem igazán érdekel, hogy vajon erről mit gondol majd egy pszichológus, hogy mit akarok pótolni ezekkel, az sem, hogy egy “coach” hogy vélekedik róla. Egyszerűen vannak apró örömök, amikről nem fogok lemondani. De nagyon szívesen kontrollálom őket egy bizonyos fokig, éppen annyira, amennyire most képes vagyok rá. Nem eszek napi szinten vacak chipset, nem falok be egy doboz kekszet sem. De ahogy szeretek elmenni kávézni, vagy útközben meginni egy finom forró teát vagy hideg smoothiet (az időjárástól függően), úgy szeretem a nasikat.

Márpedig egy jó fajta sós vagy édes keksz nagyon jól tud esni. Jó elvinni kirándulni, kellemes a tea mellé elrágcsálni, és egy sós kréker remek a sör mellé szombat este, amit vacsora előtt iszogatunk, mert jól esik. Ráadásul megspórolok vele egy rakás pénzt, és sokkal kevesebb szemét keletkezik vele, ami nem elhanyagolandó szempont, szerintem.

Egyszóval ez fog történni – tíz héten át sütök tíz kekszet. Lesz shortbread, csokis keksz, szendvics keksz, biscotti, és még sok más.


Első és bevezető a kovászos keksz.

Nem bonyolult és bárki kedvére variálhatja. Az egyetlen fontos feltétel a kovász. És tudom, hogy ez bonyolítja a dolgot. Viszont ha nincs is otthon kovászotok, érdemes körbekérdezni – manapság nagy divat az otthoni kovászos sütés. Ami nagy szerencse. És nagyon kevesen sütnek minden nap, viszont sokan nem a hűtőben tartják a kovászt, és ezért naponta etetik, ami azzal jár, hogy a felesleget eldobják. Vagy, ahogy most mi, felhasználják valami máshoz, ami nem kenyér. Ha akad ilyen valaki a környéken, akkor nem is kell elkezdeni a kovászt otthon, érdemes kérni egy üvegben, ami később az anya lehet. Vagy, lehet vele sós kekszet sütni. 😀

A formával kapcsolatban nincsenek szabályok. Most éppen kis kockákat vágtam a pizzavágóval, de lehet kerek, szögletes, hosszúkás, ahogy szimpatikus.

A sütésnél érdemes fél szemünket a kekszeken tartani, mert könnyen megsül a szélük, ha kicsi kockákat sütünk, az egész. Ami nem feltétlenül baj, de azért jobb, ha csak szép aranysárgák lesznek.

Ha meg szeretnétek szórni valamivel, akkor érdemes olajjal megkenni mielőtt rákerül a só, mák, szezámmag, vagy bármi más.

A tésztába lehet keverni bármit – sajtot, mákot, lenmagot, zöldfűszereket.

Én most két fajta sajtot – cheddart és parmezánt kevertem bele, hozzá tettem még kakukkfüvet, oregánot és rozmaringot.

Az alaprecept

  • 1 csészényi nem frissen etetett kovász
  • 1 csésze liszt (amelyik szimpatikus, lehet lisztkeverék is)
  • 4 evőkanál olívaolaj
  • 1 kiskanál igazán jó só
  • 3 evőkanál szárított oregáno, rozmaring és kakukkfű vegyesen
  • kb 1/2-2/3 csésze reszelt sajt
  • a tetejére olaj és só, mák, szezámmag, köménymag, vagy ami szimpatikus

A hozzávalókat összekeverem egy tálban, átgyúrom, kissé kilapítom és a hűtőben hagyom fél órát pihenni. Ha aznap nem sütök már, akkor akár egy napot is maradhat a hűtőszekrényben, de érdemes akkor nyújtás előtt kivenni kicsit előbb, hogy felengedjen.

A sütőt előmelegítem 200 fokra. Míg a sütő melegszik, kinyújtom a tésztát . Én szeretem a lehető legvékonyabbra nyújtani. Megkenem olajjal a tetejét, megszórom, amivel szeretném, és pizzavágóval, derelye szaggatóval vagy süteménykiszúróval tetszőlegesen felvágom a tésztámat. Egy sütőpapírral kibélelt sütőlemezen 10-14 perc alatt készre sütöm. Én akkor szeretem a legjobban, mikor kissé megpuffad és aranysárga. Ha egy kicsit pihentetjük sütés előtt, akkor tapasztalatom szerint pufibb lesz, de igaziból mindegy, mert mindenhogy nagyon finom.

Rácson hagyom kihűlni. Rendszerint fémdobozban tárolom, ha marad belőle.
Bár nálunk ekkora adag egy este alatt el szokott fogyni, legfeljebb másnapig tart kis. Érdemes duplázni az adagot, ha egész hétre vagy egy nagyobb társaságra sütünk.

Még véletlenül sem szeretném annak a látszatát kelteni, hogy azt gondolom, csak én és egyedül én készítek ilyen vagy ehhez hasonló receptet, vagy hogy ez kizárólag az én fejemből pattant ki. Az internet tele van jobbnál jobb kovászos receptekkel, mint egymáshoz rettentő hasonlók. Hónapok óta próbálgatom és alakítom ezeket a recepteket, míg kialakult az, ahogyan én szeretem készíteni. Ezért nem is jelölök meg konkrét forrást.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s