10 hét 10 keksz: mindenki kedvence, az Oreo

Igen, igen, még én is szeretem. Illetve, ez túlzás, mert nagyon szeretem a keksz részét, de a krémet utálom a bolti Oreoban. Nem is beszélve az összetevőkről, amiket inkább nem is sorolok fel. A környezetvédelem irányába sem viszem most el ezt a bejegyzést, pedig lenne mit mondanom róla. ( 🙂 )
Az Oreo annak idején az az édesség volt, amit külföldről vittünk haza ajándékba. És addig, amíg különlegesség volt, még valahogy érdekes volt. Most már nagyrészt elérhető Magyarországon is, és ahogy az lenni szokott, ha valami végre megérkezik kicsiny hazánkba is, akkor az nagyon menő lesz és mindenki eszi. A baj ezzel, a hihetetlenül vacak összetevőin kívül persze az, hogy baromi egészségtelen és rossz minőségű ételt tolnak belénk elég sok pénzért. És, természetesen, ezt sem olyan nehéz reprodukálni otthon. Pár órás munkával 50 kekszet lehet elkészíteni, ami barátok között is tetemes mennyiség egy ennyire édes valamiből.

Mikor keresgéltem a rengeteg házi kakaós szendvics keksz recept között, megtetszett az, amit végül meg is tartottam – a leírásban a szerző doktori címmel rendelkező Oreo-nak nevezi. Okosabb, finomabb, jobb. És tényleg.
Azt, amit én szerettem volna, hogy a keksz-része erősen emlékeztessen az eredeti kekszre, de ha lehet, finomabb legyen kicsit és ne legyen az a pálmaolajos, műcukros mellékíze. És ebben a receptben ez megvan. Nagyon finom a keksz, pont olyan, amilyennek én szeretem. A magam részéről a krém nélkül is tökéletes kakaós keksz. Mikor gyúrtam a tésztát, a Pilóta keksz illata ütötte meg az orromat, aminek szintén örültem, mert ugyan nem voltam soha nagy Pilóta rajongó, de mégiscsak kellemes emlékeket idéz fel, és az is egy olyan bolti keksz, amit inkább szeretnék otthon elkészíteni, ha már.

Ugyan az eredeti recept szódabikarbónával készíti a süteményt, én a sütőport preferálom, nem ad neki a bele kevert mennyiség olyan mellékízt, mint amit a szódabikarbóna tud néha adni.
Szokás szerint, kiemelném annak a fontosságát, hogy a tojássárgája és a vaj legyen szobahőmérsékletű, ne melegebb vagy hidegebb. Szintén várjátok ki az egy órás hűtést, és ez egyszer áldozzatok rá két extra sütőpapír darabot, hogy azok között legyen kinyújtva a tészta. Ugyanígy, a sütés előtti hűtőszekrényben történő pihentetést ne hagyjátok el, ha nincs időtök mindenre aznap, inkább ne kezdjetek bele a sütésbe, vagy a hozzávalók összekeverése után hagyjátok a tésztát addig a hűtőszekrényben, ameddig tudtok vele dolgozni tovább.

A krémek szerintem szabadon választhatóak. A klasszikus, vaníliásnak mondott cukorbombás vajas krém valóban gyári fehér csak akkor lesz, ha bolti porcukrot használtok, amiben keményítő van. De mivel az íze fontosabb, szerintem a házi porcukor is kiváló, még finomabb a házi vaníliás cukorral.
Az epres krém alapvetően ugyanaz a krém, mint a vaníliás, csak kevesebb tejszínt adok hozzá, mivel a gyümölcsnek is van leve. Nem színezem, mert egyrészt felesleges, másrészt nem ez a lényege.
A csokis krém pedig egy egyszerű ganache, tejszín és csokoládé megfelelő arányban. Ennél egyszerűbb (és talán finomabb) talán nincs is a repertoáromban.


Házi Oreo

Hozzávalók:
210 gr puha vaj
230 gr liszt
75 gr holland kakaópor
6 gr só
1/2 kk (2 gr) sütőpor
150 gr cukor
1 tojás sárgája
1 kk (5 ml) vanília kivonat

Elsőként összekeverem a lisztet, kakaót, sót és sütőport, és átszitálom.

A robotgéppel, amit közepes sebességre állítok, habosra keverem a puha vajat a cukorral. Ez nagyjából két perc. Hozzáadom a tojás sárgáját és a vanília kivonatot. Még további fél percig keverem. A lisztes keveréket összekeverem a vajas keverékkel, és egy gombócot formálok belőlük. Két egyenlő részre osztom a tésztát. Folpackba vagy visszazárható zacskóba teszem őket és ellapítom. Legalább egy órán át hagyom a hűtőben pihenni.

Mikor letelt az egy óra, két sütőpapír között kinyújtom az első adag tésztát, körülbelül 3-4 milliméter vastagságúra. Szimpatikus nagyságú, kerek formával kiszúrom a tésztát, és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom őket, legalább 2 centiméter távolságra egymástól. A tésztamaradékot újra összegyúrva és kinyújtva addig szaggatom, amíg elfogy. Két közepes sütőlemezt meg lehet tölteni az első adat kekszekkel. Mindkét tepsit a hűtőszekrényben fél órát pihentetjük.

Eközben előmelegítem a sütőt 180 °C-ra. Mikor letelik a fél óra, a kekszeket 15-17 perc alatt készre sütöm. Akkor van kész, mikor elveszti a fényét a tészta, esetleg kisebb repedések jelennek meg rajta. A sütőből kivéve a lemezeken hagyom kihűlni.

Ugyanezt megismétlem a második adag tésztával.

Miközben sülnek és hűlnek a kekszek, elkészítem a krémeket, amikkel szeretném őket összeragasztani. Egy jó evőkanálnyi krémet kanalazok vagy nyomok habzsák segítségével egy kekszere, majd egy másikat ráfektetek és óvatosan összenyomom őket. Hideg, de nem szilárdra fagyott krémmel a legegyszerűbb dolgozni.

Vaníliás-vajas krém:

115 gr puha vaj
230-250 gr porcukor (attól függ, mennyire akarjátok krémesre készíteni és mennyit vesz fel a vaj, nem mindig fér bele ugyanannyi)
1 evőkanál tejszín
1 kiskanál vanília kivonat

A vajat habverővel krémesre keverem és hozzáadom a cukrot, majd a tejszínt és a vanília kivonatot.

Epres-vajas krém:

Ugyanúgy készítem, mint a vaníliás krémet, de mielőtt beleteszem a tejszínt, hozzá keverek pépesített epret. Tejszínt csak akkor keverek bele, ha nem lesz elég krémes csak az eperrel.

Csokoládé krém

240 gr étcsokoládé
240 gr tejszín

A tejszínt egy lábosban forrásig melegítem, és ráöntöm a kimért csokira. Elkeverem és kész is a krémem.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s