10 hét 10 keksz – nancyi macaron

Bármilyen meglepő is lehet, de a macaron nem csak a nagyon fancy, sokszínű és mindenféle ízű, luxus sütemény lehet, amivel szeretünk felvágni. Sőt, eredetileg nem volt ilyen színes és sokízű.
Bár én is kedvelem a macaronokat, de nagyon kevesen tudják jól elkészíteni, és szerintem a legfinomabbakat nem is a legismertebb cukrászdában készítik.
Éveken át kóstoltam ezeket a luxus süteményeket itt-ott, pont akkor kezdtek nagyon divatosak lenni, mikor Lyonba költöztem. Rendszerint légüres térrel rendelkező, agyoncukrozott, műízű valamik ezek a mandulás csodasütik, így én már nem is próbálkozom velük nagyon. Csak egy-két helyen veszek ilyesmit. A kevesebb néha több alapon inkább várok éveket, hogy ehessek olyan cukrászdában, ahol tudom, hogy nem érnek kellemetlen meglepetések, néha meg megsütöm őket. (Ezen a téren még van mit fejlődni, és mivel drága mulatság, nem tudok eleget gyakorolni, annyit nem ér.)

A macaronok eredete mindenki számára ismert, akit érdekel az ételek története – a legenda szerint Medici Katalinnak köszönheti Franciaország, hogy a mandulás sütemény őse divatossá vált Párizsban. Később a nancyi karmelita nővérek kezdték el sütni és árulni, és innen alakult ki, ha minden igaz az a macaron, amit ma ismerünk. (A modern macaron eredet-vitájába én most nem mennék bele.)

De ez a macaron most nem lesz sem színes, sem virágízűen krémes. Ez most a Nancy-ból érkező recept, és a maga egyszerűségében finom. Rendszerint amúgy sem szeretem a felhajtást az ételek körül – valami vagy jó, és akkor nem kell neki a flanc, vagy nem, és akkor meg felesleges rászánni az energiát és a sok díszítést, mert attól nem lesz finomabb. Na, ezért szeretem ezt a receptet is.

Ráadásul nincs is vele annyi gond, mint a színesebb változat. Nem kell habbá vert tojásfehérje (az én receptemhez nem kell, de van olyan recept is, ahol kemény habhoz keverik a többi összetevőt), cukorszirup, átszitált mandulaliszt, pihentetés sem. A kimért hozzávalókat egyszerűen összekeverem fakanállal, és még habzsák sem kell hozzá, bár én szeretem használni.

Épp csak annyit érdemes sütni, hogy elkezdjen kis színe lenni, mert akkor igazán finom, ha puha a belseje, nem pedig kiszáradt és ropogós.

A recept eredetije Jean-Michel Raynaud – The French Baker című könyvéből való.

Macarons de Nancy

250 gr mandulaliszt
320 gr finom kristálycukor
100 gr tojásfehérje
víz
100 gr porcukor

Előmelegítem a sütőt 180°C-ra.

A finomra őrölt, blansírozott mandulából készült mandulalisztet és a nagyon finom kristálycukrot összekeverem. Ehhez adom a tojásfehérjét. Fakanállal addig keverem, ameddig nem kapok egy elég sűrű, nem folyékony pasztát, ami azért keverhető. Ahogy a fehérje elkezd dolgozni a cukorral, és megolvasztja, könnyebben keverhető a paszta.

Habzsákba kanalazom a keveréket. (Ha nem szeretitek a habzsákot vagy nincs otthon, nyugodtan használjatok kiskanalat a kanalazáshoz.) Kibélelem a sütőlapot sütőpapírral.

Nagyjából 3 cm átmérőjű halmokat nyomok egymástól 3 centiméterre. Hideg vízbe mártott ecsettel megnedvesítem a macaronok tetejét, és megszóróm őket a porcukorral. A nedves ecsettel még átsimogatom őket, hogy segítsem a cukor olvadását. Ezt követően kerülnek a sütőbe, ahol nagyjából 15 perc alatt készre sülnek.

Pár perc pihenés után könnyen leválaszthatóak a papírról, és egy rácson hagyom őket teljesen kihűlni. Ha túl puhának tűnnek ezen a ponton, pár percre még visszateszem őket a sütőbe. Mikor teljesen kihűltek, fém dobozba pakolom őket, ahol egy hétig könnyen elállnak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s