La belle cuisine* – a québeci konyháról nagy vonalakban

*Québec tartományt gyakorta hívják La belle province-nak, és 1973-ig a québeci rendszámtáblákon ez volt a tartomány mottója. A mottó ugyan megváltozott, de a mai napig használatban van a kifejezés. Ennek apró változtatása a cím. Emellett utalás egy cikkre, ami angolul jól leírja Québec kulináris hagyományait és történetét röviden. A cikket ajánlom figyelmetekbe.

Mit is írhatnék a québeci konyháról?

A kanadai szterotípiákkat ecsetelő első bejegyzésben írtam arról, hogy sokan azt gondolják (nem feltétlenül helytelenül), hogy Kanadában, és Québecben aztán pláne, mindenki mindent juharsziruppal eszik. Arról is meséltem, hogy a cukorszezonban cukorkunyhókba özönlenek a helyiek, hogy azokat a hagyományos ételeket egyék, amiket annak idején a juharszirupot szüretelő munkások ettek a juharligetekben. Sőt, írtam már a poutine nevű ételről is, aminek semmi köze nincs Vlagyimir Putyinhoz.

Quebéc hiába van közel az Amerikai Egyesült Államokhoz, mégis talán a legkevésbé „amerikai” a kultúrája, az étkezés terén is. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a francia telepesek korán alapítottak településeket a Szent-Lőrinc-folyó és az Atlanti-óceán partja mentén, és bőven volt idejük saját hagyományokat kialakítani.

Ami a québeci gasztronómiát illeti, a legjelentősebb hatása a francia és az ír konyhának volt, a legtöbb korai telepes ezekről a vidékekről érkezett. Ezek keveredtek a helyi őslakosok szokásaival és a helyi alapanyagokkal, és máris kialakult a québeci konyhakultúra. Később, ahogy a nagyvárosok növekedtek, Montréalba is sok új bevándorló érkezett, akik hozták magukkal a saját ízvilágukat – a montreali bagelt, a smoked meat-et és különféle fűszerkeverékeket a zsidó étterem-tulajdonosoknak köszönhetjük.

Mikor az első telepesek megérkeztek a vidékre, a 17. század elején, a saját francia receptjeiket csak helyi hozzávalókból tudták elkészíteni. Tanultak a helyi törzsektől is, és mikor betelepítették a szarvasmarhát, a helyi sajtkészítési szokások is alakították a recepteket. Mikor máshol ’amerikanizálódott’ az étkezési kultúra, a québeci konyha megtartotta sajátosságait – mikor a félkész, fagyasztott ételek, hamburgerek és hot dogok nyertek teret, Québecben a québeci identitásért, nyelvért és kultúráért folyt a harc. Ahogy sok más országban és területen, úgy itt is a helyi receptekhez és szokásokhoz való ragaszkodás volt az identitás megtartásának egyik módja.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a helyiek csak québeci ételeket fogyasztanak, de az biztos, hogy jelentős ezeknek az ételeknek a szerepe a mindennapokban is. A paté chinois, a poutine, a homáros szendvics (lobster roll), a borsóleves gyakran szerepelnek a házi menükön is. A bab-kukorica-tök hármas, a három nővér alapvető élelmiszerek, amiket már az itt élő indián törzsek is termesztettek, és amiket az európai telepesek átvettek és tovább is vittek.

Aki kicsit járatos az Egyesült Államok észak-keleti vidékén, az könnyen mondhatja, hogy ‘de ezeknek az ételeknek nagy részét ott is eszik’. Érdemes kicsit elidőzni a térkép felett, és elolvasni a térség történelmét – a francia telepesek és utódaik, illetve Québec és Montréal jelentős szerepet játszottak a térségben mindig is. Persze azon lehet vitatkozni, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, de én ezt valójában feleslegesnek tartom. És nem is ez a lényeg.

A következő hetekben, a Konyhafront rovatban igyekszem pár helyi receptet bemutatni. Ne számítsatok a világ legegészségesebb ételeire. Az itteni éghajlat, a földműves kultúra, a munkások hagyományai és a vadászok szokásai rányomták bélyegüket a vidékre. Az 5-6 hónapos, hosszú telek során nehéz salátán, friss zöldségen és gyümölcsön élni. A halászat is szezonális – míg ilyenkor, tavasszal a tenger gyümölcsei uralják a piacot, télen a lékhorgászat veszi át a szerepet. Az első friss zöldségek május közepe táján kerülnek a piacra, és október végéig termesztik a szezonális árukat. A leggazdagabb a termés augusztus és október között. Télen a gyökérzöldségek, a krumpli, az alma és az áfonya a húsok mellett
a fő hozzávalók, ha valaki helyi forrásokból szeretne táplálkozni, hiszen novembertől áprilisig fagyott a föld.

Közben pedig szerezzétek be a juharszirupot – nem kell mindjárt a legdrágábbal kezdeni, kóstolónak, kezdésnek egyelőre kezdjétek kicsiben. A jövő héten igyekszem nektek itt, a Blogon kicsit írni a juharszirup fajtáiról, hogy a későbbiekben tudjátok, mivel álltok szemben. Aztán belevágunk az új kihívásba 🙂 Juharvaj, juharcukor, juharvíz, juharszirup.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s