Madeleine

Sosem szeretek olyat írni, hogy AZ eredeti recept, ezért most sem írom azt, hogy akkor ez az eredeti madeleine recept. Egyrészt azért, mert ki tudja, az-e, másrészt azért, mert mint mindent, ezt is ezer féle módon készítik, nekem éppen ez a recept most a kedvencem, de szoktam még három-négy másikat is sütni, éppen attól függ, mihez van kedvem és mi van itthon.

Most például nem volt itthon citrom, így azt a madeleine-t nem tudtam megsütni, ami a Franc szerint ez igazi és eredeti (elárulom, ezt sütötte az elzászi nagyi), azaz citrommal és citromhéjjal készül. Az is nagyon finom, de ha nincs citrom, akkor nincs citrom, csináljuk máshogy. Így lett a vaníliás, a kakaós és a csokidarabkás. (Ha citromosra vágytok és angolul tudtok, keressétek Julia Child féle madeleine receptjét.)

A madeleine azért jó, mert alapvetően egy egyszerű, kevert süti, az igazi extra benne a formája. Persze lehet nagyon fancy módon is készíteni, lehet még extrábban prezentálni. De azért ez igaziból egy nagyon egyszerű, de annál finomabb teasütemény, és a pláne benne az, hogy nincs is benne semmi pláne. Bizonyára észre vettétek már, hogy sokkal jobban szeretem az egyszerű, de nagyszerű recepteket megosztani a blogon, hiszen a slow életmódba azért nem éppen az extra és lenyűgöző a legfontosabb elemek. Azok is jók, szuper, hogy vannak, még jobb, ha el is tudjuk őket készíteni, de nem ezek lesznek a mindennapok részei. A madeleine viszont nyugodtan lehet mindennapi eleme az életünknek.

Nyilván ennek a süteménynek is van története, mert melyiknek nincs, különösen, ha az illető francia. És nem is én lennék, ha nem írnék erről egy keveset.

A formája alapján úgy gondolják, hogy a Szent Jakab zarándokútról hazatérő zarándokok vitték a süteményt Franciaországba, azon belül is Lorraine-be. Ráadásul van hasonló süti Spanyolországban is.
Ha régebben követitek a blogot, talán még emlékeztek, hogy nem ez az első lotaringiai sütemény, ami később nagy népszerűségre tett szert a teljes francia régióban. Itt van például a nancy-i macaron.

A madeleine klasszikus receptje azonban nem Nancy-hoz köthető, hanem Commercy-hez. Az eredettörténet szerint a sütemény a nevét Madeleine Paulmier-ről kapta, és ő készítette ezeket a kagylókat I. Szaniszló lengyel királynak, aki ekkoriban már csak ex-király volt, és a commercy-i palotában élt, mint Lotaringia hercege. Az ő lánya lett később XV. Lajos francia király felesége, és bizony róla is volt már szó egy másik receptnél.
Madeleine a nagymamájától kapta a receptet, és egy fésűkagyló héjában sütötte meg. Innen a madeleine-ek formája. Később a commercy-i vonatállomáson árulták őket dobozban, de nagy szerepe van az elterjedésében Marcel Proust-nek is, aki Az eltűnt idő nyomában című regényében, ahol egy darabka madeleine hozza vissza a gyerekkori emlékeket.

kép innen.

Mára már gyakrabban találkozunk a madeleine-ekkel az élelmiszerboltok polcain, mint a cukrászdákban és pékségekben, de még mindig elég gyakori házi sütemény. A bolti változat rendszerint nagyon vaníliás és nagyon pufók. A házi változatban a klasszikus púp nem mindig alakul ki, de alapvetően ott szokott lenni belőle valami.

A nagyon erős vaníliás íz, szerintem nem tesz jót a kekszeknek, de pár csepp házi vanília aroma elfér benne. Ha kakaósat szeretnétek készíteni, akkor érdemes pár kanál holland kakaóport keverni a tésztába, esetleg annyival kevesebb lisztet tenni bele. A csokidarabkás változathoz pedig nem muszáj drága csokicseppeket vásárolni, elég az étcsokit apró darabokra szeletelni. És amennyiben nem lenne megfelelő formátok otthon (hiszen nem egyértelmű, hogy ez minden magyar háztartásban fellelhető), akkor nyugodtan készíthetitek más, apróbb formában is. Például a mini kapszlik megfelelnek a madeleine-k készítésére, de mivel egy nagyon vajas és nedves tésztáról van szó, egy papírkapszli nem fogja megtartani a formát, érdemes többet használni és szorosan tenni őket egymás mellé a sütőlemezen. A nagyobb muffin sütőformák is alkalmasak a tészta megsütésére, ekkor viszont a sütési idő is változik. (Érdemes a madeleines sans moule kifejezésre rákeresni.)

Nekem két féle formám van – az egyik egy nagyon jó minőségű szilikon sütőforma, ami nagyobb kagylókkal bír, és egy kis fém forma. A tapasztalatom szerint mindegyik remek, de mostanra a fém formát szerettem meg jobban. Mindkettő formát érdemes kivajazni vagy kiolajozni, majd liszttel megszórni, ezért ha több adagot sütünk, akkor kicsit várni kell, amíg kihűl a forma. A szilikont érdemes ki is tisztítani a következő kikenés előtt, mert gyakrabban ragad még így is bele némi morzsa. Viszont ha szilikon forma vásárlására adjátok a fejeteket, feltétlenül keményebb, és igazán stramm legyen az a műanyag, mindenképpen legyen ételekhez való, és még jobb, ha európai gyártmány. Bár elvileg a szilikon előnye, hogy nem muszáj az előkészítéssel foglalkozni, az a tapasztalatom, hogy ez a fajta tészta előszeretettel ragad a formákba, ne hagyjátok ki semmi estre sem a vajazást.

Az én receptem egyik forrása (van neki vagy 10): https://chefsimon.com/gourmets/chef-simon/recettes/les-madeleines–3

Madeleines 3 féle módon

Hozzávalók:
200 gr finomliszt
1 zacskó sütőpor (kb 12 gr)
3 nagyobb tojás
150 gr kristálycukor
50 ml tej
200 gr olvasztott vaj
egy kiskanál vanília aroma
kakaópor vagy csokidarabok

  • Első lépésben kivajazom és belisztezem a formákat, a sütőt pedig előmelegítem 190 fokra.
  • Egy keverőtálban összekeverem a lisztet és a sütőport
  • Belekeverem az egész tojásokat, majd a cukrot, kissé elkeverem, majd jöhet a tej és a vaníliaaroma is. Ezeket is elkeverem a lisztes masszával. Következik az olvasztott vaj. Kézi habverővel addig keverem, amíg egy egyenletes, elég folyós tésztát nem kapok.
  • A formákat 3/4-ig töltöm a tésztával és 10 percig hagyom őket pihenni, majd mehetnek a sütőbe. Kisebb madeleine formák esetében 8-10 perc alatt sülnek meg nálam, nagyobbak esetében 12-15 perc. Szép aranybarnák lesznek, de van aki kicsit sötétebbre szereti őket sütni.

A kakaós és foltos madeleine-ekhez a tészta egy részét kiveszem, és 2 evőkanél kakaóporral bekeverem (lehet a liszt egy részét kakaóval helyettesíteni, de én nem szoktam). A csokidarabkáshoz elég csak beleszórni a csokidarabokat a tésztába.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s