Batch cooking – a pánik este fél 6 körül

Megígértem, hogy leporolom a batch cooking posztokat és fogok újakkal is jelentkezni. Szomorúan nézem innen nagyon messziről, hogyan romlik a helyzet otthon, és átérzem azt a stresszt, amit okoz a feszültség, az ismeretlen, a bizonytalanság, az állandó otthoni munka, és szülők esetében a bezárt iskolák az otthonoktatással. A legtöbben nem erre tettük fel az életünket, nem így képzeltük el a szülőséget sem. Ezek állandóan változó, bizonytalan helyzetek, amikkel ki így, ki úgy küzd meg, személyiségtől és helyzettől függően lehet jobban vagy rosszabbul viselni a szituációt, de valamilyen módon mindenkit váratlan és nehéz helyzetbe hozott ez az időszak.

Tavaly ilyenkor – minden rendben lesz. Vajon ez kincstári optimizmus?

Nagyon szerencsésnek éreztem magam egy évvel ezelőtt. Tényleg. Mégpedig azért, mert pont tavaly januárban vágtam bele a batch főzésbe. Az első főzéstől beszámoltam a tapasztalataimról, és azóta is minden héten jelentkezek ezzel kapcsolatban a közösségi média felületeken. A batch cooking kapóra jött, és az, hogy a pandémia kezdetére belejöttem, különösen szerencsés volt. Hatalmas mennyiségű időt és energiát spóroltam meg vele, és elképesztően sok késő délutáni feszültségtől és pániktól kímélt meg.

Legelső sorban ugyanis az vitt rá az “előre főzésre”, hogy elegem lett abból, hogy este 5-6 felé még neki kell látni főzni. A menütervezés és listás bevásárlás már korábban is sokat segített, hiszen minden volt a hűtőszekrényben, nem kellett még be is vásárolni, vagy a homlokomra csapni, hogy a fene, valami hiányzik. Nem kellett ki sem találnom már, hogy mi legyen a vacsora. Hiszen eleve azért is kezdtünk bele a menütervezésbe, hogy ezeket a nehéz esti pillanatokat könnyítsük. És persze mert az élelmiszerpazarlást és felesleges költekezést is szerettük magunk mögött tudni.

Viszont így is gyakorta ott lebegett az a szorongató érzés, hogy bizony még vacsorát is kell készíteni. És mindez akkor, amikor egész nap a gyerekeket kell menedzselni, miközben elvégezzük a mindennapos egyéb feladatokat is, és megoldjuk az új helyzet adta problémákat, már végképp sok lett volna. Ugyanekkor jelent meg egyre több francia blogon és ismerősi profilon maga a batch cooking, mint téma. Mikor pedig egy jó barátnőm is belevágott, és minden vasárnap este posztolta a képeket az Instagramon, eldöntöttük, hogy adunk neki egy esélyt.

Ne értsetek félre, szeretek főzni. Sőt, a főzés, sütés számomra kikapcsolódás. De mikor mindennapos kötelező feszültségforrás, akkor kevesebb örömet ad, sőt! A batch cooking-ot azért próbáltam ki, mert arra voltam kíváncsi, hogy elmúlik-e a főzés öröme, ha az ételek nagy részét előkészítem vagy el is készítem előre? Rossz irányba változik-e az étkezésünk? Vajon elveszik-e a változatosság és a kreativitás? A válaszom tavaly is és most is az, hogy nem. Semmi olyan “mellékhatása” nincsen a batch cooking-nak, ami negatívan érintené a mindennapjainkat. Hacsak az nem, hogy mikor nincs rá alkalmam, akkor bizony érzem, ahogy visszakúszik az a bizonytalanság és feszültség az életünkbe. Az állandó dilemmával együtt, akkor most mi legyen a vacsora?

Ez az este fél 6-os pánik, ami nem hiányzik. Nem hiányzik a folyton a feje tetejére álló konyha sem. Az, hogy megint a nagy lábost is el kell mosni. Az sem, hogy ki kelljen számolnom az időt, hogy akkor most ebből mennyi idő alatt lesz vacsora? Lesz elég másnap ebédre is? Vagy már megint el kell gyorsan szaladni a boltba, mert már megint valami kimaradt vagy elfogyott? Előfordulnak ilyen helyzetek, persze, most is, de sokkal kevesebbszer és sokkal kisebb feszültséggel járnak, mert nincs másik feszültség. A legnagyobb kihívás nem elfelejteni előző este kivenni a fagyasztott fogást a mélyhűtőből, ha éppen olyan nap egy olyan étel következik, amit a mélyhűtőben tároltam.

A konyhánk továbbra sincs élére állítva. Nem csillog-villog minden nap. De sokkal rendezettebb, és nem lebeg a fejünk felett vacsora után a feladat, hogy akkor most még az egészet megint, mint tegnap, rendbe kell tenni. Ha nem este, akkor reggel. Ha nem reggel, akkor egész nap kupi marad.
Még mindig nem vagyok mániákus és szorongóan tervező. Meg tudtam tartani a rugalmasságot is. Nem zavar, ha egyik estére valamit felírtam, és útközben kicserélem egy másik étellel vagy változik a terv. Például a héten pizza helyett polenta lesz. Elvégre a paradicsomszósz már elkészült, most hogy ehhez pizzatésztát kelesztek vagy polentát főzök majd sütök meg, az igazán nem sokat változtat a dolgokon.
Néha van, hogy nem jól számolom ki az adagokat, ez nem egzakt tudomány. Volt már olyan helyzet, amikor éppen nagyon éhes volt minden gyerek, és a vega chili hipp-hopp elfogyott, pedig rendszerint egy ugyanakkora adagból két-három fogás megvan. Ilyenkor jó, hogy van befőzött kész tésztaszósz a spájzban, vagy fagyasztott leves, húsgolyó, vega burger, kolbász a fagyasztóban.

Ha jobban belegondolok, a batch cooking eleve nem egy merev rendszer. Sokan sokféleképpen csinálják.

  • Mivel szeretünk alapvetően friss, házi ételt fogyasztani, és szeretünk változatosan étkezni, valamit a fagyasztónk sem nagy, ezért én alapvetően heti egy nap maximum 3-4 óra alatt főzök előre a hétre. A legtöbb batch cooking-gal foglalkozó könyv 2-3 órát ír, de mivel én rendszerint még mellette mással is foglalkozok, kicsit mindig elhúzódik. De sosem kell egy teljes napot rászánnom a főzésre. Azt, hogy neked mennyi időre van szükséged, nem más fogja megmondani. Azt sem, hogy mikor főzz. A vasárnapi 2-3 óra azért lett általános, mert a hétköznapokon a legtöbben dolgoznak, ugyanakkor a teljes hétvégéjüket sem szeretnék a főzéssel tölteni. Én például átálltam a hétfői főzésekre, mert akkor van a legnyugodtabb napom, és a sok természetjárásba és családi programba nem mindig fért bele a hétvégi konyhatündérkedés. Találd meg, neked mikor a legmegfelelőbb, és mennyi időt tudsz rászánni, és ehhez igazítsd a recepteket.
  • Vannak olyanok, akik minden sokkal nagyobb adagban főznek meg. Így nagyobb adagokat tudnak fagyasztani is, és sokkal több a kész étel, ami a mélyhűtőben várja őket. Aki ezt az utat választja, annak érdemes odafigyelni arra, hogy a fagyasztás sem egy végtelen megoldás – minden ételcsoportnak van egy lejárati ideje a fagyasztóban is, amit érdemes szem előtt tartani. Ha valaki nagyon rendszeres és következetes, és megtanulja az alapszabályokat, akkor ez nem gond. A tárolóedényre vagy zacskóra mindig írd rá a dátumot, mikor elkészült az étel, és egy listát ragassz valahova, amin jegyzeteled, mi mikor került be a mélyhűtőbe. Azt is érdemes felírni, mikor kell legkésőbb elfogyasztani. Mikor valamit felveszel, hőzd ki a listáról.
  • Akadnak olyanok is, akik arra specializálódtak, hogy két vagy három ételből készítenek változatosan fogásokat a héten. A ragukat, pörkölteket, chiliket kifejezetten jól lehet így felhasználni. Egy nagy adagból lehet így kreatívan ételt varázsolni az asztalra minden nap.
  • A bevásárlólista és az ételek előre eltervezése nem hagyható ki, de nem igaz, hogy ez egy rugalmatlan rendszer. Nem is kell, hogy az legyen. Érdemes betartani az alapszabályokat, tudni, mit mikor szabad becsúsztatni a fagyasztóba, vagy mi az, amit előre kell venni, és nem szabad egy hétig tartogatni a hűtőszekrényben. Kis rutinnal hamar kialakul az is, hogy mi az, amit nem kell előre elkészíteni, csak előkészíteni. A főzést érdemes az alapanyagok előkészítésével, valamint a hűtő és spájz átnézésével kezdeni – így látszik, mi van, mennyi van, van-e olyan, amit muszáj belefőzni valamibe. Az olyan receptek, mint a chili, a mindentbele levesek* , az alaplevek, a az angol és francia jellegű piték azok, amik be tudnak fogadni extra alapanyagokat.
  • Van, aki befektet a legklasszabb, legjobb tárolóedényekbe, vesz kütyüket, zacskókat, minden egyebet. Én szigorúan azzal dolgozom, ami van itthon, és csak azt vásárolom meg eszközökben, amit pótolni kell. A környezettudatos és slow életmód híveként nem fogok soha senkit arra ösztönözni, hogy extra eszközöket vásároljon, de ha ez segít neked abban, hogy válts egy emberkímélőbb rendszerre, akkor is próbálj meg tartós, minőségi termékeket vásárolni. Nekem négy lábos, két serpenyő és pár sütőedény forog körben, mellette üvegedények, műanyag edények és joghurtos dobozok szolgálnak a tárolásra, pár visszazárható zacskó mellett.

Próbáljátok ki, és mindenképpen számoljatok be róla. Érdekel minden tapasztalat és ötlet.

*Ezek gyakorlatilag ezek azok a levesek, amiket botmixerrel pépesítek főzés után, és amikbe gyakorlatilag bármilyen zöldséget bele lehet tenni, amiből van elfekvőben otthon. Én rendszerint krumpli mellett gyökérzöldségeket, egy marék vörös lencsét és minden más olyan zöldséget főzök bele, amit fel kell használni, vagy ami maradék, esetleg nem kerül bele a többi ételbe.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s