Batch cooking – 3 hónap tapasztalatai

Mikor rendeztem a blogot , észrevettem, hogy már elszaladt az évből az első három hónap, és ezzel eltelt az első három batch cooking-os hónapom is (talán nem vettétek még észre, de a batch cooking kapott egy külön fület a menüben, ahova minden témába vágó poszt kerülni fog ezentúl).

Az egész azzal kezdődött, hogy egy Kanadában élő francia barátnőm elkezdte posztolni a főzéseit. Már korábban is halottam a meal prep-ről és a batch cooking-ról, de valahogy mindig elsiklottam felette azzal, hogy szeretek főzni is, szeretem a friss ételt is, ez nem nekem való. De aztán mégis volt egy pont, amikor megragadta a fantáziámat. Ugyanis elfáradtam abban, különösen a hét vége felé, hogy este még főzni is kellett sokszor. Kivettem hát egy könyvet a kösnyvtárból témával kapcsolatban, és megtetszett a dolog. .

Az volt a tervem, hogy miközben én elkezdem ezt a fajta menütervezést és főzést, párhuzamosan hetente blogolok is róla. Így vágtam bele a témába.
Közben beütött ez a járvány, ami csak megerősített abban, hogy jó választás volt elkezdeni ezt az egészet. Hiába vagyunk állandóan itthon, nem szeretnék egész nap a konyhában állni, és szeretnék egészségesen és tartalmasan étkezni, hogy mind egészségesek tudjunk maradni.

Én nem vagyok egy jól szervezett szakács. Bár nagyon szeretek a konyhában lenni, a pontos receptkövetés ugyanúgy nem tartozik az erősségeim közé, mint a szépen rendezett konyhai munka. Nem voltam benne biztos, hogy ez a “főzzük meg előre a hétre három óra alatt a heti vacsorákat” menni fog. Aztán most három hónap múlva itt vagyunk, és nem szívesen mondanék le róla.

Mit adott nekünk a batch cooking?

1. Közös idő. Egy átlag családban két szülő dolgozik, és nem feltétlenül marad idő és energia arra, hogy minden este friss, egészséges étel kerüljön az asztalra. Sőt, még ha az egyik szülő otthon van vagy otthon dolgozik sem szeretne feltétlenül naponta egy-két órát a konyhában gürizni. Persze a hétvégi előre főzés is a család közös idejéből vesz el, de bizton állíthatom így három hónap után, hogy ez a pár vasárnap reggeli óra kevésbé hiányzik a gyerek-szülő kapcsolatból, mint a hétköznap esti nyugalom és idő, amit a gyerekekre és a Franccal egymásra tudunk fordítani.
   Bár eleinte nem volt egyértelmű, mikor tudjuk a legjobban beilleszteni ezt a pár órát a hétvégénkbe, végül a vasárnap reggel győzött. Én egy koránkelő ember vagyok, a legtöbb energiám is reggel van, így számomra nem nagy áldozat vasárnap reggel felkelni és megfőzni az ételeket. A családom szeret hosszan lustálkodni, lassan indítani ezeket a napokat, így nekem jut idő, energia és tér is a főzésre. Délután aztán nyugodtan mehetünk sétálni, kirándulni, biciklizni, vagy játszhatunk egy nagyot.
2. Feszültségmentesebb esték. Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek annak ellenére voltak nehéz napjai a főzés és menütervezés kapcsán, hogy szeretek főzni, és gyakran megterveztem előre a heti menüt. Egyszerűen nem mindig volt kedvem nekiállni ételt készíteni, nem mindig alakult úgy az este sem, hogy maradjon rá energia. Volt olyan is, hogy sehogy sem tudtam kitalálni, mi legyen a vacsora, és ott álltunk családilag, és megint tésztát ettünk. Ezzel persze nincs nagy baj, de én valahogy többet várok magamtól.
   Aki pedig nem szeret főzni, annak legalább csak heti egy napon kell pár órát tölteni azzal a tevékenységgel, ami mégiscsak szükséges a család és a magunk életbentartásához.
3. Pénz. Bizony, határozottabban kevesebbet költünk ételre. Igaz, mi már korábban átálltunk a szezonális, fenntartható konyhára, de ez nem kell ahhoz, hogy észrevehetően kevesebbet hagyjunk a boltban. Akár egy hétre, akár két hétre előre vásárolunk, ha csak azt vesszük meg, amit felírunk a listájára, biztosan sokkal kevesebb pénzt fogunk költeni a boltban, mint mikor úgy megyünk oda, hogy majd lesz valahogy, veszem, ami szimpatikus. És bár mi eredetileg is így vásároltunk, a batch cookinggal mintha még jobban menne ez.
   Akár megtehetjük, akár nem, hogy költekezzünk, mindenkinek jól jön, ha nem költi a pénzt feleslegesen. Legfeljebb lesz másra valamivel több a kasszában.
4. Nem pocsékolunk. A menütervezés önmagában is hatalmas segítség abban, hogy ne legyen kidobott élelmiszer, sem alapanyag, sem készétel. Persze tudom, van mélyhűtő, ha van maradék elteszi az ember. De nincs mindenkinek feneketlen bendőjű fagyasztóládája, és a mélyhűtőben sem lehet a végtelenségig tárolni az ételt. Ezzel a módszerrel ha van maradék, az szándékos. Én olyan dolgokat főzök nagyobb mennyiségben, amiket nagyon szeretünk, és azokra az időszakokra teszem el, amikor esetleg nincs kedvem majd előre főzni, vagy, mint mikor anyukám látogatott, nem akartam ezzel foglalkozni.
   A mélyhűtőnk nagy része a batch cooking mellett az alapanyagoké, és a heti menü azon részéé, amelyet fagyasztva tárolok. Nekem összesen két fiókom van ezeknek, így nem töltöm meg őket csak azért, mert mindenből lehet többet is főzni. 🙂
5. Változatosság. Mi nem szeretjük állandóan ugyanazt enni. Kivéve, ha borsóleves van. Esetleg rizibizi. Na jó, a spagetti is bármikor lecsúszik. De máskülönben a változatosság fontos, és meggyőződésem, hogy ez fontos is mindenki életében. Ezt több módon lehet elérni, nem kell semmi extrára gondolni. Nem kell minden napra valami mást főzni, ez csak az én heppem, és én is úgy tervezek, hogy ebédre gyakran az előző napi vacsora egy változatát esszük. Lehet ez nagyon egyszerű is.
   A paradicsomszósz egyik nap a spagetti öntete, aztán sok zöldséggel mehet a pizzára, és még babbal gazdagítva chilis bab is lehet belőle. Vagy egy adag bab lehet saláta, kerülhet a levesbe és készülhet belőle quesadilla tölteléke is. És sorolhatnám. (Tervem ilyen recepteket összeállítani nektek.)
6. Fenntarthatóság. Bizony, szívügyem, és része a batch cookingnak, akkor is, ha nem szerepel az eredeti céljaink között. Főleg, ha bele vesszük azt a célt is, hogy lehetőleg a legtöbb étel, amit az asztalra teszünk, szezonális alapanyagból készüljön, vagy olyanokból, amik a szezonban kerültek üvegbe vagy a fagyasztóba. Ehhez jön jól egy kamra vagy konyhaszekrény, amelyik rendesen fel van töltve. Nem kell semmi extrára gondolni – legyen elég hüvelyes (ha fogyasztunk), liszt, tésztaféle, befőttek, konzervek, szószok, fűszerek. Én minden bevásárlás előtt ránézek, hogy mit szeretnék készíteni és mi van a szekrényben. Ha valami hét közben vagy főzés közben fogy el, az azonnal megy a hűtőre akasztott listára.
7. Rendszer. Aki ismer, tudja, hogy ez nem az erősségem. Mégis, nagyon tudom értékelni azt a rendszert, amit sikerült az életünkbe beépíteni. Ez is olyan, mint minden más, ha az ember megszokja, akkor már nem erőfeszítés, nem nehézség, csak a rutin része. Még az olyan szanaszétszórt, hebehurgya népeknek is, mint amilyen én vagyok. 🙂
8. Egészséges. Nem mondok azzal újat, hogy sokkal egészségesebbé tudjuk varázsolni az étkezéseinket pusztán azzal, hogy megtervezzük és otthon készítjük el őket. Nincs kapkodás, nincs ismeretlen tényező, csak az van az ételeinkben, amit mi beleteszünk. A batch cooking gyakorlatilag bármilyen életmóddal, diétával, étkezési szokással kompatibilis.

Bizonyára van még ezer pozitív oldala a batch cookingban. Nekem most ezek jutottak eszembe, miközben a jövő heti ételeket főztem.

És hogy én mit tanultam meg ezalatt a három hónap alatt?
Azt, hogy még én is tudok egész szervezett és hatékony lenni, még akkor is, mikor egyszerre két dolog fő, egy dolog sül, és egy ötödik dolgot készítek éppen elő. Nem kell káosznak lennie a konyhában, miközben ennyi minden alakul benne. És még tudományosnak látszó táblázatok és grafikonok sem kellenek hozzá.

Nekem összesen négy lábosom van, most már három serpenyőm, és ezeket használom. Mikor valamit vízben főzök, utána az edényt csak áttörlöm, kiöblítem, és megy bele a következő étel főni. Nem lesz több mosatlanom, mint egy átlagos napon, csak praktikusan használom őket.
Azzal, hogy előkészítem a zöldségeket a főzés előtt, rengeteg időt és mosogatást spórolok meg. Egy késsel, két fakanállal, pár tállal zavartam le a most vasárnapi főzést is. Természetesen elmosom őket két használat között, de nem lesz nagy a káosz a konyhában, nincs ezer eszköz előttem.

Persze nem mindig sikerül így, de az sem baj. Ez ugyanúgy nem verseny, mint ahogy nem verseny, az anyaság, vagy most az otthonoktatás, esetleg a tudatosság sem. Mindenkinek vannak erősségei és gyengéi, mások az igényeink is. De ahogy belejön az ember, a káosz mértékei is csökken, legjobb esetben pedig egyszerűen nincs többet káosz.

Cserébe van kész vacsora, esetleg kész ebéd is péntekig, nyugodt napok és gondtalan esték. 🙂

És hogy én mivel készültem a hétre?

Lesz sajtos karfiolleves. Ezt lefagyasztom, mert a hét második felére tartogatom.
Készült egy vöröslencsés-édeskrumplis potage.
Lesz gyros pitával, céklás-feketebabos falafellel, retekkel, joghurttal, mandulavajjal. (Tudom, tudom, de én szeretem.) Ehhez készült egy kis görögös pulyka is a Francnak.
Készült még quinoa és sült zöldség, amit majd buddha-tálként tálalok, némi lencsesalátával, friss, nyers zöldséggel és öntettel.
Lesz gombás calzone kovászos pizzatésztából, és persze a heti tészta is elkészül majd. (Ezekhez csak a szósz főtt meg.)
És egy halas pite is készül, lazaccal és kis méretű fésűkagylóval, zelleres-krumplipürével a tetején.